„Hadd áruljam el a titkot, ami elvezetett a céljaimhoz: az erőm egyedül a kitartásomban rejlik.” Louis Pasteur, 19. század legnagyobb bakteriológusa nemcsak megalkotta a fertőző betegségek mikroba-elméletét, de ezzel megindította a századvég nagy orvosi fejlődését is.
Louis Pasteur 1822. december 27-én a franciaországi Dole-ban született. 1847-ben vegyészként és fizikusként végzett a párizsi műegyetemen, az École Normale Superieurben. A napi 15 órát dolgozó Pasteur, aki fiatalon megbénult a bal oldalára, állandóan „az óra szerint élt”. Szokásaiban is következetes volt.
Első kutatásai a poláros fénnyel foglalkoztak, kimutatta, hogy a borkősav kétféle, egymásra tükörszimmetrikus kristály keveréke, amelyek különválasztva a poláros fényt jobbra, illetve balra forgatják el. Ez számos más vegyületre is igaz. Azt is felismerte, hogy egy, a borkősavat felhasználó penészgomba csak az egyik optikai változatot (izomért) építi be a szervezetébe. Később a borok biokémiájával foglalkozott, s megállapította, hogy a jó erjedésért éppúgy mikroszkopikus lények felelősek, mint a borok betegségeiért. Ezzel megcáfolta Liebig elméletét, aki az alkoholos erjedést tisztán kémiai folyamatnak tartotta. Ekkor javasolta először a róla pasztőrözésnek nevezett gyógymódot, a kismérvű melegítést, amellyel az élelmiszerekben lévő káros mikrobák elpusztíthatók. Módszerével megmentette a francia bortermést.
A mikrobák felfedezése felélesztette az ősnemzésről folyó vitát. Arisztotelész nyomán azt állították, hogy élet keletkezhet bomló élettelen anyagból is. Pasteur megismételte Spallanzani 1768-as kísérletét, húslevest forralt fel, majd olyan edénybe tette, amelynek nyakát U alakban meghajlította. Így a levegő (és az „életerő”) bejuthatott, de a mikrobák a görbületekben fennakadtak. Az ilyen edényben egyetlen mikrobát sem találtak, s ezzel megcáfolta az ősnemzés és az életerő elméletét.
Felfedezését 1864. április 6-án jelentette be. Ez a nap a tudományos mikrobiológia születésnapja. Pasteur azt vallotta, hogy az alap- és az alkalmazott tudományok úgy összetartoznak, mint a gyümölcsfa és termése. Elméleti tevékenysége mindig a gyakorlat igényein alapult, ahhoz igazodott. 1865-ben a selyemhernyó-tenyésztők kérték fel a tenyészetek betegségének feltárására. Pasteur felismerte a betegség fertőző jellegét, és kimutatta a kórokozókat is. Ezzel megmentette a francia selyemipart.
Megalkotta a fertőző betegségek mikroba-elméletét, s ezzel megindította a századvég nagy orvosi fejlődését. Semmelweis klóros kézmosásának igazsága is ezzel bizonyosodott be. A kialakuló antiszepszis (csíraölés) és aszepszis (csíramentesség) elve és gyakorlata drámaian csökkentette a sebészi beavatkozások fertőzéses veszélyeit. Pasteur elérte, hogy ezt az elvet alkalmazzák a hadikórházakban, ezzel a porosz-francia háború sebesültjeinek ezreit mentette meg.
Az orvosok nehezen ismerték el eredményeit, ezen az sem sokat segített, hogy 1873-ban a Franca Akadémia tagja lett. 1878-ban mondta ki azt a ma már nyilvánvaló igazságot, hogy a fertőző betegségeket a szervezetbe behatoló mikroorganizmusok okozzák. Ezt a baromfivész tanulmányozása során állapította meg.
A lépfene kórokozóját nagy német kollégája, Robert Koch már elkülönítette. Pasteur megfigyelte, hogy egy, a lépfenét túlélő birka az újabb fertőzéssel szemben védetté vált. Ezért a kórokozó laboratóriumban kitenyésztett, legyengített változatával oltott be állatokat, s ezek immunissá váltak a kórral szemben. E betegségnél Pasteur Edward Jenner után elsőként alkalmazta az aktív védőoltást. A kórokozót nem kell ismerni, a gyengített vakcinát így is lehet alkalmazni. Így vezette be a veszettség elleni védőoltást is. Kísérleteivel gerincvelőből olyan vakcinát dolgozott ki, amellyel nemcsak előzetesen tett védetté kutyákat, de frissen fertőzött állatokat is megmentett. Sajátmagán tervezte kipróbálni a tizennégy, egyre erősebb oltásból álló sorozatot, amikor Elszászból hoztak hozzá egy veszett kutya marta kilencéves gyereket. Gyógymódját – nem kis lelkiismereti konfliktus után – először alkalmazta emberen. Tíz nap alatt adta be az oltásokat – az utolsó olyan erős volt, hogy egy egészséges kutya megveszett volna tőle, ám a gyerek meggyógyult.
Életében 350 veszett kutya marta embert gyógyított meg. Később derült ki, hogy a veszettséget, akárcsak a himlőt, önmagukban életképtelen kórokozók, vírusok okozzák. A hatásos védekezést Jenner is, Pasteur is sok évvel ezek felfedezése előtt valósította meg. Sikereinek hatására nagy adakozás indult, s 1888-ban Párizsban a köztársasági elnök felavatta a Pasteur Intézetet. A veszettség és egyéb fertőző betegségek elleni védekezés feladatával világszerte hasonló intézmények létesültek, amelyek a mikrobiológiai kutatás és a mikrobák elleni védekezés központjai lettek.
Pasteur híre és dicsősége több mint száz évvel halála (1895) után sem halványul, előrejelzései a tudomány fejlődésével sorra valósággá válnak. Pasteur megszállott kutató volt, aki csak a kísérleti tényekben hitt. Ha feltételezései nem igazolódtak, más utakat keresett. Mindig messze előre nézett, hatalmas fantáziával dolgozta ki elképzeléseit. Emiatt sokan támadták. Munkássága mindenben újat hozott a fizikától a mikrobiológiáig, a közgazdaságtól az állattenyésztésen át az orvostudományig.
Bár Milton Wainwright brit tudós szerint nem indokolt, hogy az 1822-1895 között élt Louis Pasteurt tartja a világ a mikrobiológia megalapítójának. Wainwright szerint ugyanis John Goodsir edinburghi skót sebész Pasteurnél csaknem húsz évvel korábban, már 1842-ben felismert egy baktérium okozta fertőzést és meg is gyógyította azt. Goodsir nyilvánosságra hozta ugyan felfedezését, de nem tudta elfogadtatni a szakmában. Csak Pasteurnek sikerült meggyőznie az orvostársadalmat a baktériumok betegséget előidéző tulajdonságáról.
