„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – zárta le utolsó mondatával Az ember tragédiáját Madách Imre, akinek ez a küzdelem és bizalom jellemezte egész életét.
„Tragédiának nézed? nézd legott
Komédiának, s múlattatni fog.”
(Madách Imre: Az ember tragédiája, Lucifer, VII.)
Madách Imre költő, író, akadémikus, Az ember tragédiájának megalkotója 190 éve, 1823. január 20-án (több helyen január 21. szerepel) született Alsósztregován (ma Szlovákia).
Kisnemesi családból származott. Nagyapja Martinovics tizenhárom társának az ügyvédje volt, ezért nehézségek sora érte őket, apja, id. Madách Imre viszont megnövelte a családi vagyont, Majtényi Annával való házasságából született Madách Imre, a költő. Ifjúsága szigorú neveltetésben telt, kisfiúkorától fogva tüdőbajjal, köszvénnyel és szívbetegséggel küszködő fiú magánúton tanult, vizsgáit a piaristák váci gimnáziumában tette le, több nyelvet sajátított el és betekintést nyert a klasszikus és a modern irodalom világába. Pesti iskoláztatása idején, Kálvin téri lakásukon, a még gyermek Madách rendszeresen felügyelt öccseire: Károlyra, valamint Pálra, akire tragikus sors várt.
„Nem adhatok mást, csak mi lényegem.”
(Madách Imre: Az ember tragédiája, Lucifer, I.)
Már 14 évesen, 1837-től a pesti egyetemen filozófiát, majd jogot hallgatott. Ekkor már verselgetett, 1840-ben Lantvirágok címmel kötete is megjelent. A negyvenes években írta a Csák végnapjai, a Férfi és nő, a Csak tréfa című drámákat. Eötvös és Szalay ekkoriban készültek föl majdani szerepükre, Petőfi hányattatásai most kezdődtek, Arany már színészi kalandja után riadtan Szalontán húzódott meg. Valamennyiük közül Madách lép fel utolsónak a színre. Számára ekkor még az irodalom afféle hazafias – mintegy a liberális szemlélettel vállalt kötelesség. Tanulmányait befejezve Nógrád megyében aljegyzőséget vállalt, 1842-ben ügyvédi vizsgát tett, de betegsége miatt egy évvel később lemondott az aljegyzői tisztségről.
1845-ben anyja akarata ellenére feleségül vette Fráter Erzsébetet, egy bihari nemesi család szabad szellemű és szabados viselkedésű lányát. Az anyós és menye közt feszülő feloldhatatlan ellentét, a sorozatos otthoni problémák elől Madách az írásba vonult vissza. A fiatal pár első évei még boldogan teltek, a Vadrózsák című szerelmi ciklusa is arról tanúskodik, hogy Madách kezdetben a teljes összhangot vélte megtalálni a szerelemben és feleségében. Boldogságuk mégsem lehet felhőtlen, nemcsak azért, mert Fráter Erzsébetben több a szenvedély, a romantika utáni vágy, mintsem belenyugodna abba, hogy Sztregován töltse el az életét. Megnehezíti együttlétüket Majthényi Anna, Madách édesanyja, aki viszont következetes gazdasszony, háziasszony és anya egy személyben. Így a családi boldogságot nemcsak a költő betegsége, a márciusi forradalom, és Majthényi Anna teszi tönkre, az asszony hűtlensége is.
1852-ben Kossuth személyi titkárának rejtegetése miatt letartóztatták, s Pozsonyban, majd a Pesten raboskodott. 1853-as szabadulása után házassága végképp megromlott, s 1854-ben közös megegyezéssel elváltak. Madách ezt követően három gyermekükkel visszaköltözött anyjához Sztregovára, ekkoriban kezdte el Mózes című drámáját.
Az ember tragédiája
Madách Irme Az ember tragédiája – Katona József Bánk bán-ja mellett – nemzeti irodalmunk legnagyobb drámai alkotása. A kéziraton található bejegyzés szerint Madách 1859. február 14-én (egyes források szerint 17-én) kezdte írni élete fő művét, a hírnevet és Arany János barátságát magával hozó Az ember tragédiája című drámát, amelyet – hihetetlen, de alig egy év alatt – 1860. március 20-án már be is fejezett. A kéziratot Arany olvashatta elsőként, erősen tartott attól, hogy a Faust gyönge utánzásának tartják majd. Arany 1861. szeptember 12-én írt levelében közli Madáchcsal, hogy „az Ember Tragédiája egy concepcióban, mint compositioban igen jeles mű”. Arany jó néhány óvatos megjegyzéssel látta el barátját, melyeket Madách többnyire meg is fogadott. Azt a legendát, mintha a Tragédia híres végsora („Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”) Aranytól származott volna, Madách eredeti kézirata kétségbevonhatatlanul megcáfolja. A mű első kiadása 1862. január 16-án látott napvilágot, s már saját korában óriási népszerűségre tett szert. Szerzője az ember és az emberiség sorsának alakulására és magyarázatára tett kísérletet 15 színben, Ádám és Éva alakja köré fonva a történelmet.
Madách Imre miként Az ember tragédiája Ádámja a végső kérdésekre kereste a választ: szenvedésekkel és méltánytalanságokkal teli, tartalmas és mégis tékozló életében. Az ember tragédiája kérdései Madách kérdései, amelyek nem érthetők teljesen a drámaköltő sorsa, sorsának mélypontjai és magaslatai nélkül. A jogot végzett, művészi babérokra is törő, köznemesi származású ifjú kitörni vágyott.
A magánéletében megélt csalódás, lelki seb segítette, hogy egy tehetséges, tenni akaró férfivé váljon, és a magyar irodalom egyik legnagyobb alkotását létrehozza. Egyéni fájdalma és Magyarország politikai történelmi helyzete nélkül a magyar irodalom talán legegyetemesebb műve nem születhetett volna meg. Ádám sorsában önmaga, a magyarság és az emberiség sorsát is megfogalmazta: a csalódások és az újrakezdések sorozatát, Évában pedig feleségét láthatjuk, nem egy jelenetben.
„Milljók egy miatt.„
(Madách Imre: Az ember tragédiája: Rabszolga, IV.)
Madách nem hagy teret a figyelmetlenségnek, logikusan és következetesen viszi végig a viág történelmének főbb vonulatait egészen a dualizmus jelenének uralmáig, s tragikus ellentmondásainak lehetséges következményeit a jövőben. Ehhez kapcsolja a természetből, az isteni gondviselés világából a ráció segítségével kiszakadó ember sorsának elemzését, a természeti végzet győzelméig az emberi világ fölött. 1862. szeptember 13-án Madách Imre így értelmezte művének alapeszméjét Erdélyi Jánoshoz írt levelében: „Egész művem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad, s önerejére támaszkodva cselekedni kezd: az emberiség legnagyobb és legszentebb eszméin végig egymás után cselekszi ezt. Igaz, hogy mindenütt megbukik, s megbuktatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényében rejlik, melyet levetni nem bír (ez volna csekély nézetem szerint tragikum), de bár kétségbeesve azt tartja, addig tett kísérlete elvesztegetett erőfogyasztás volt, azért mégis fejlődése mindég előbbre s előbbre ment, az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem is vette észre, s azon emberi gyöngét, melyet saját maga legyőzni nem bír, az isteni gondviselés vezérlő keze pótolja, mire az utolsó jelenet »küzd és bízzál« -ja vonatkozik. Az egyes képeket vagy momentumokat aztán úgy igyekeztem egymás után helyezni, hogy azok egy bizonyos cselekvő személynél is mintegy lélektani szükségből következzenek egymásból.”
Madách 1861-ben visszatért a közéletbe: országgyűlési képviselő lett, beválasztották a Kisfaludy Társaságba, 1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Főműve bemutatását azonban már nem élhette meg, 1864. október 5-én, 41 évesen hunyt el Alsósztregován.
Madách gondolati és művészi értékeit gyorsan felismerte a színházlátogató közönség. Az ember tragédiáját először 1883. szeptember 21-én vitte színre a Nemzeti Színház Paulay Ede rendezésében, a darab 1500. előadására 2000. április 7-én került sor. A Duna partján felépült új Nemzeti Színház 2002. március 15-én szintén Az ember tragédiája díszbemutatójával nyitotta meg kapuit. Jankovics Marcell Madách Imre drámájának adaptációja, Az ember tragédiája című rajzfilm, több mint húsz évig készült, 2011-ben mutatták be, nagy sikerrel. Madách Imréről számos közterületet neveztek el az országban, a főváros egyik legnépszerűbb színháza is az ő nevét viseli. Szobra többek közt a Margitszigeten és Balassagyarmaton látható.
Felhasznált irodalom:
Madách Imre: Az ember tragédiája
Fazekas enciklopédia
MTI
GT
