Látványos lett a decemberi csillaghullás: megérkeztek a Geminidák.
Lenyűgöző csillaghullásnak lehettünk tanúi december 13-ról 14-re virradó éjszaka és 14-én reggel, amikor megérkeztek a Geminidák.
A legtöbb meteorraj egy-egy üstököshöz köthető: a bennük lévő jég és az abba belefagyott por a világűr vákuumában felmelegedve a Nap közelében kiszabadul. A porszemcsék a szülő égitestéhez közel hasonló pályára kerülnek – ezeket a kivetett anyagfelhőket nevezik meteorrajnak.
A Geminidák raja a leglátványosabb jelensége a decemberi égboltnak.
A Geminidák viszont érdekes módon a 3200 Phaethon kisbolygóhoz köthetők. A feltételezések szerint a kisbolygó egy másik aszteroidával való ütközés során veszíthette el anyagának egy részét, amelyből a meteorrajt képző szemcsék származnak. Egy másik lehetséges magyarázat szerint a Phaethon valaha üstökös volt, erre utalhat, hogy pályája az üstökösökéhez hasonlóan igen elnyúlt, akár a Merkúr bolygó távolságának felére is megközelítheti a Napot. E gyakran ismétlődő, intenzív hőhatással járó időszakok miatt gyorsan elveszíthette fagyott gázanyagát, és mára csupán a teljesen száraz, fagyott gázoktól mentes magja maradt vissza.
Mint a Magyar Csillagászati Egyesület (http://www.mcse.hu/) honlapján olvasható, „a rajt 1862-ben említették először, ami azonban nem azért van, mert addig nem figyeltek oda annyira a meteorrajokra. Ezt megelőzően egyszerűen még nem léteztek a Geminidák, pontosabban az áramlat nem keresztezte a földpályát. A Jupiter perturbációs hatása (egy égitest mozgásának más égitest vagy égitestek hatására bekövetkező megváltozása) miatt fordult be a raj bolygónk útjába, és a nem is oly távoli jövőben meg is szűnik majd ez a szerencsés együttállás. Addig azonban még sok szép Geminida maximumot láthatunk, hiszen felfedezése óta folyamatosan erősödik az aktivitás”.
Az MCSE ismertetője szerint az aktivitás maximuma december 13-14-én van, de az azt megelőző és követő néhány napban, egészen 17-ig is bármikor láthatunk Geminida-meteorokat feltűnni az égbolton.
A fehéres színű rajtagok közepes, másodpercenként 35 kilométeres sebességgel lépnek be a légkörbe.
