Mészöly Miklós a tömörítés, a határozott szituációrajzú fegyelmezett szerkesztés művésze volt. Írásait erőteljes atmoszférateremtés, parabolisztikus jelentéssűrítés jellemzi, művei alkotójuk filmes látásmódjáról tanúskodnak.
„A líra versenyen kívüli: ahová emelkedni tud, ott már nincs historikus tér, idő és konkrétság – még ha van is. De vajon a próza igazán nagy, nem avuló lapjai is nem éppen azok, ahol elfeledkezünk a historikumról, még ha történetesen abból építkezik is? A múlt „kiiktatása” és jelenbe-semlegesítése, jelenbe-forrósítása: mintha ez volna az elsöprő művészi hatás feltétele.” (Mészöly Miklós: Érintések)
100 éve, 1921. január 19-én született Mészöly Miklós Kossuth-díjas író. Esterházy Péter szavaival „erkölcs, méltóság, becsület, pogány életöröm” jellemezte, és szigorúság önmagával, a nyelvvel szemben. A jelenségek szerkezeteit vizsgálta, az emberi létezés végső kérdéseit fogalmazta meg szabatos, szinte a végletekig leredukált nyelven, így vált a magyar próza egyik megújítójává.
Molnár Miklós néven Szekszárdon született, a pannon táj egész életére és művészetére hatással volt. Másik meghatározó élménye a zene: kisgyermekkorában Bartók első feleségétől, Ziegler Mártától tanult zongorázni, a Mikrokozmosz szigorúan komponált egyszerűsége prózaírói munkásságára is hatott.
„Egy napon hirtelen rájöttem, hogy minden egyes tárgynak, minden egyes ábrázolatnak mögöttes értelme van. Bárhova nézek, semmi sem pontosan az, aminek látszik.”
Már jogi tanulmányai alatt foglalkozott írással, és arra készült, hogy Párizsban folytasson irodalmi stúdiumokat. 1943-ban azonban behívták katonának; a háború kegyetlensége, abszurditása szökésre késztette, előbb szerb, majd szovjet fogságba esett. Hazatérve fizikai munkát végzett, majd Szekszárdon lett lapszerkesztő. Első novelláskötetét már Mészöly Miklós néven publikálta, és 1949-ben vette feleségül Polcz Alaine pszichológus-tanatológust. Viszonylagosan harmonikus, a kiegyensúlyozottságért folyamatosan harcoló házasságuk, építő együttlétezésük legendás volt.
„Kaptam 16 éven át a tökéletes, az igazi kapcsolatot és lényedet, és munkádból, hogy melletted lehettem. Hogy úgy tudtam élni, hogy magamról kívülre helyeztem a központom, mert fontosabb voltál, mint az életem. Emlékszem, néha néztelek a műteremablakból, mikor távolodtál, és azt mondtam magamban, ott megy az életem fele, a nagyobbik fele. És el is takartad egy kicsit a világot. Csak, ha nem voltál, akkor láttam és akkor tudtam, kapcsolatba lépni emberrel, állattal és tájjal is.” (Mészöly Miklós – Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen – Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése 1948–1997)
Mészöly 1951-52-ben a Bábszínház dramaturgja volt, állásának elvesztése után a Magyar Rádió gyermek- és ifjúsági osztályán vállalt „feketemunkát”, főként meséket írt. 1956-ban jelent meg a solymásztelepen játszódó Magasiskola című kisregénye, amelyből 1970-ben Gaál István rendezett filmet. Mészöly is részt vett az Írószövetség 1956-os nyilatkozatának megfogalmazásában, emiatt a forradalom után hallgatásra kényszerült.
1963-ban Az ablakmosó című „vasárnapi keserűjátékát” bemutatta a miskolci színház, de a politikai botrány miatt két előadás után levették a műsorról. A teljesítményt hajszoló civilizációs életforma bukásáról szól Az atléta halála című regénye. 1967-ben publikálta a Jelentés öt egérről című elbeszéléskötetét, a címadó novella látszólagos szenvtelenségével megrendítő tanulmány az ember végletes kiszolgáltatottságáról, a holokauszt gyalázatáról.
„Csak az képes belátásból lemondani a hatalomról, aki jószerivel mindig tudta becsülettel, hogy sosem is birtokolta azt, csupán gyakorolhatta.”
1968-ban a csehszlovákiai beavatkozást ellenző írók között volt, és ekkor jelent meg a bibliai történetet feldolgozó Saulus című regénye. 1976-ban Film című regényét durva támadások érték a hivatalos kritika részéről; a filmszerűen megjelenő történet – egy idős házaspár valóságos budai sétája – századokat átfogó történelmi időutazássá válik, amely során az író a történelmet végtelen erőszaksorozatnak mutatja.
A Charta ’77 aláírása után Mészöly az akkor induló fiatal írónemzedék szellemi vezetője lett, Nádas, Esterházy mesterének tekintette. Esszéköteteiben a filozófiához, a művészethez való viszonyáról vallott, 1981-ben verseskötettel jelentkezett.
„A haza szó olyan lett, mint a nagymama csipkés alsója, mikor a gyerekek meghittebbé akarják tenni a házi színházat. El lehetett tévedni a történelmi szomorúságok között, mert egyik követte a másikat, s adta tovább a szomorúságot. Jobbára a hivők és a független humanisták tudták, hogy mindig ember hal meg, még ha kutyafejű is, és a hóhér se tudja másutt befejezni, mint ahol a kutyafejű kezdte: az egyensúly komplett, a jogosság fénylőre csiszolt zárójelben.” (Mészöly Miklós: Megbocsátás)
1986-ban végre elismerést kapott, Déry Tibor-díjjal tüntetté ki, 1990-ben beválasztották az Írószövetség elnökségébe, Kossuth-díjat kapott, 1991 és 1994 között alapító elnöke volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Súlyos betegségét, szenvedéseit méltósággal, bölcs rezignáltsággal viselte; 2001. július 22-én halt meg.
2005-ben szülővárosában, Szekszárdon Mészöly Miklós emlékházat avattak, és a nevét viselő díjat is alapítottak.
