„Megint egyszer hallottam Janis Joplin nevetését a Mercedes Benz végéről. Ezt volna jó elérni…” A kötetbe válogatott beszélgetésekben az a közös, hogy itt Esterházy Péter nem – elsősorban – az irodalomról beszél.
A fociról, a gasztronómiáról, a közügyekről vagy épp a gyereknevelésről mondottakba mégis újra meg újra beszüremkedik az irodalom, vagyis a művészet mint világnézet.
A Vanni van beszélgetéseit folytatva és kiegészítve így ezek a hosszabb-rövidebb beszélgetések megmutatják, hogy Esterházynál valójában mennyire elválaszthatatlanok ezek a területek, s hogyan hat át mindent a játék.
Pál Sándor Attila válogatása mellett itt olvasható az Esterházyval készült írott interjúk minden eddiginél teljesebb bibliográfiája is.
ESTERHÁZY PÉTER: MINDEN MŰVÉSZET
VÁLOGATOTT BESZÉLGETÉSEK
– nem csak irodalomról
Pál Sándor Attila: A honpolgár, a futballista és a haspók
Esterházy Péter válogatott beszélgetéseinek immár második kötetét adjuk az olvasó kezébe.
Nemcsak az előző, Vanni van című gyűjtemény sikere indokolja ezt, hanem az Esterházy által pályája során adott interjúk csaknem kimeríthetetlenül gazdag anyaga is. Minél többet szeretnénk ebből megmutatni a nagyközönségnek. Jelen kötetünk húsz beszélgetést tartalmaz.
Érdemes eltűnődni azon, mi lehetett a Vanni van sikerének titka. Pontos válaszom persze nincsen, s rögtön korrigálnom is kell, hiszen aligha van benne bármi titokzatos. A legfontosabb indok: a hiány. Annak a kötetnek Esterházy hetvenötödik születésnapjára való megjelenésével azt az illúziót kaptuk, hogy EP új könyvvel jelentkezett, mégpedig oly módon, mintha még köztünk volna, vagy újra köztünk volna. S ez valamelyest igaz is volt, hiszen ő beszélt a lapokon, közvetlenül, bravúrosan, okosan ironizálva és önironizálva, olyanokat is kicsit közelebb hozva vagy újonnan bevonva az EP-jelenség körébe, akik hajdan szerették, vagy csak most ismerkedtek meg vele, s megszerették. S ez világított rá kegyetlenül éles fénnyel arra, hogy mennyire hiányzik, nemcsak a figura, akit formázott, vagy aki a közös terünkben mozgott, vagy tudható volt, hogy egyszerűen van, hanem az is, aki időnként, hol gyakrabban, hol igen ritkán, de rákérdezett arra, hogy hogyan beszélünk. Hogyan s mire használjuk a nyelvet? (Lásd az előző kötetben Keresztury Tibor beszélgetését: „Óvakodj azoktól, akik használják a nyelvet.”) Mit mondunk? Tudjuk, hogy mit mondunk? Többnyire nem. De ha igen, és úgy is, az talán még nagyobb baj.
E kötetben nem annyira az átfogó, az életműre koncentráló vagy egy-egy könyvet, irodalmi problémát alaposan körbejáró beszélgetésekre fókuszáltunk, sokkal inkább mindarra, ami Esterházyt az irodalom mellett foglalkoztatta – tudván tudva azt, hogy az életműben, s alighanem az életben, EP életében sem tehetők ki élesen elválasztó határvonalak. Ez indokolja frivol, vagy megkockáztatom: profán címválasztásunkat is.
Esterházy Péter: Minden művészet. Válogatott beszélgetések, Pál Sándor Attila válogatása; Magvető Kiadó, 2026
