Mészöly Miklós a magyar próza egyik legszigorúbb és legkövetkezetesebb megújítója. Írásaiban a létezés végső kérdéseit kutatta, miközben nyelve tudatosan lecsupaszított, erkölcsi értelemben pedig kérlelhetetlen maradt.
Mészöly Miklós Kossuth-díjas írót Esterházy Péter szavaival “erkölcs, méltóság, becsület, pogány életöröm” jellemezte, és szigorúság önmagával, a nyelvvel szemben. Íróként a jelenségek mögötti szerkezetek érdekelték: az emberi lét határhelyzetei, a döntések súlya, a kimondhatóság felelőssége, szinte a végletekig leredukált nyelven, így vált a magyar próza egyik megújítójává. Mindezt rendkívül fegyelmezett, a végletekig redukált nyelven fogalmazta meg, amely új irányt jelölt ki a 20. századi magyar prózában.
Magunknak kell teremteni az „elviselhető” mellé a „jót”.
Mészöly Miklós (eredeti neve Molnár Miklós) 1905. január 19-én Szekszárdon született, a pannon táj élménye egész életművét végigkísérte. Legalább ilyen meghatározó volt számára a zene: gyermekkorában Bartók Béla első feleségétől, Ziegler Mártától tanult zongorázni. A Bartók-féle Mikrokozmosz szigorú rendje és egyszerűsége prózapoétikájában is visszaköszön.
Háború, fogság, hallgatás
Joghallgatóként már írói terveket szőtt, Párizsba készült tanulni, a történelem azonban közbeszólt. 1943-ban katonának hívták be, a háború abszurditása elől szökött, majd szerb és szovjet fogságba került. Hazatérése után fizikai munkát végzett, később Szekszárdon lapszerkesztő lett.
Első novelláskötetét már Mészöly Miklós néven publikálta, 1949-ben pedig feleségül vette Polcz Alaine pszichológust – kapcsolatuk a magyar szellemi élet egyik legendás szövetségévé vált.
Cenzúra és áttörés
Az 1950-es években dramaturgként dolgozott, majd állásvesztése után a Magyar Rádiónál írt meséket. Az igazi áttörést az 1956-ban megjelent Magasiskola hozta meg, amelyből később Gaál István rendezett filmet. A forradalom utáni megtorlások miatt Mészölyt hosszú időre elhallgattatták, művei mégis egyre nagyobb súllyal voltak jelen az irodalmi köztudatban.
Mester és példakép
A hatvanas–hetvenes években született művei – Az atléta halála, Jelentés öt egérről, Saulus, majd a sokat támadott Film – könyörtelen pontossággal mutatják meg az ember kiszolgáltatottságát és a történelem ismétlődő erőszakmechanizmusait. Látszólag hűvös, tárgyilagos elbeszélésmódja mögött mély erkölcsi felháborodás húzódik.
A Charta ’77 aláírójaként a fiatal írónemzedék szellemi iránytűjévé vált: Nádas Péter és Esterházy Péter is mesterüknek tekintették. Esszéiben a művészet és a filozófia alapkérdéseit vizsgálta, később versekkel is jelentkezett.
Súlyos betegségét, szenvedéseit méltósággal, bölcs rezignáltsággal viselte; 2001. július 22-én halt meg Budapesten.
Elismerés és örökség
A hivatalos elismerés csak pályája késői szakaszában érkezett meg: 1986-ban Déry Tibor-díj, 1990-ben Kossuth-díj, majd a Széchenyi Irodalmi (1991 és 1994) és Művészeti Akadémia alapító (1990) elnöksége fémjelzi ezt az időszakot.
Szülővárosában, Szekszárdon 2005-ben emlékházat avattak, és a nevét viselő díj is őrzi szellemi örökségét. Mészöly Miklós életműve ma is azt üzeni: az irodalom tétje nem kevesebb, mint a pontos megnevezés erkölcsi felelőssége.
