Olyan sztárokkal énekelt duettet, mint Paul Anka, Placido Domingo, Elvis Presley, Julio Iglesias és Tom Jones. Július 22-én lett hetven éves Mireille Mathieu francia sanzonénekesnő.
Az olasz származású Dalida és Edith Piaf mellett őt is Franciaország nemzeti kulturális örökségének tartják. Céline Dion mellett máig ő a világ legsikeresebb francia nyelvű énekese. „Edith Piaf újra köztünk van” – mondogatták meghatódva a rádióhallgatók, amikor a hatvanas években első ízben csendült fel Mireille Mathieu tiszta, szép hangja.
Mireille Mathieu „Provence pacsirtája” 1946. július 22-én született a dél-franciaországi Avignonban, egy kőfaragó mester népes, tizennégy gyermeket nevelő családjában. Szerény körülmények között éltek, továbbtanulásról nem lehetett szó. Mireille – aki már négyévesen a templomban énekelt – az általános iskola elvégzése után egy konzervgyárban dolgozott segédmunkásként, a keresetéből megtakarított pénzen énekórákat vett.
1964-ben szülővárosában, Avignonban elindult egy énekversenyen, Edith Piaf Jezabel című dalával. Elsöprő előadása – és a Piaféra emlékeztető hang – egy csapásra ismertté és népszerűvé tette. Pályafutásának igazi, szenzációszámba menő rajtja 1965. novemberére esik, amikor Jeanne d,Arc-ra, az Orléans-i szűzre emlékeztető hajviseletével lépett színpadra egy televíziós showműsorban. Ettől kezdve ha tiszta, szép hangja felhangzott a rádióban, a franciák elérzékenyülve mondogatták „Edith újra köztünk van”.
Rajongóitól a „Mimi” becenevet kapta, népszerűségére jellemző, hogy egy időben róla mintázták Marianne-t, a Francia Köztársaság allegorikus alakját.
Pályafutásának elején útját Eddie Barclay, a legendás legendás francia producer és kiadó, a frankofon zene elmúlt ötven éve legnagyobb tehetségeinek felfedezője és mentora egyengette. Barclay, aki saját lemezcéggel rendelkezett, olyan nagy egyéniségek útját egyengette, mint Dalida, Jacques Brel, Charles Aznavour, Léo Ferré, Mireille Mathieu, Claude Nougaro vagy Eddy Mitchell.
Mathieu első nagy sikerű száma, a Mon Credo néhány hét alatt egymillió példányban fogyott el. Szárnyára kapta a hírnév, egymást követték a külföldi meghívások: New York-i turnéján a Waldorf Astoria szállóban együtt lépett fel a francia sanzon nagy öregjével, Maurice Chevalier-vel. Bejárta a világot Rio de Janeirótól Tokióig, Los Angelestől a Rajna mindkét partjáig. Angliában Engelbert Humperdink The Last waltz című slágerének francia átiratával lett népszerű. A hatvanas évek végén Moszkvában is járt, ahol szintén a lábai előtt hevert a publikum.
Mireille Mathieu több mint 150 millió lemezt adott el, kilenc nyelven 1200-nál is több dalt énekelt el, és olyan sztárokkal énekelt duettet, mint Paul Anka, Placido Domingo, Elvis Presley, Julio Iglesias és Tom Jones. 1993-ban látta elérkezettnek az időt, hogy példaképének, Edith Piafnak szentelt albummal jelentkezzen. Pályafutásának hatvanadik évfordulóját 2005 novemberében a párizsi Olympia színpadán ünnepelte, s ekkor jelent meg 38. francia lemeze is.
Mindenütt sztárként ünnepelték, ő azonban sosem lett világpolgár. Mindenünnen sietett vissza Franciaországba, illetve szűkebb hazájába, Provence-ba, és alig várta, hogy megigya aperitifjét egy avignoni kávéház napos teraszán. Gyermekkora színhelyétől máig nem tudott elszakadni, annak ellenére, hogy jelenleg visszavonultan él egyik nővérével Párizs előkelő Neuilly kerületében.
A házias, családszerető, vallásos Mireille nem ment férjhez és nem szült gyermeket. Azt állítja, az igazival nem találkozott, gyermeke pedig azért nincs, mert a fellépések miatt nem tudott volna eleget foglalkozni vele. „Je ne regrette rien” (Nem bánok semmit sem) – válaszol mindig Edith Piaf sanzonjának címével a magánéletét firtató kérdésekre. Saját család híján minden szeretetét unokaöccseire és unokahúgaira árasztja. Soha nem tudott szabadulni Piaf árnyékától, noha életútja egészen másképp alakult, mint a nagy elődé. Ami pedig a jövőt illeti, azt szeretné, hogy az utolsó leheletéig énekelhessen, amint az Maurice Chevalier-nek megadatott.
