„…ha két út között kellene választanod, soha ne válassz, hanem várj, amíg megnyílik a harmadik.” – írja Nádas Péter a Vonulás című kötetében. A kortárs magyar irodalom egyik legelismertebb íróját hetvenedik születésnapján köszöntjük.
Hetven éves Nádas Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, a modern magyar irodalom egyik meghatározó alakja. Az író, aki hónapokon keresztül lefotózta körtefáját minden egyes nap, aki, több mint száz oldalon keresztül képes írni egy szeretkezés aktusáról, az író, akit egyszerre tartanak olvashatatlannak és korszakalkotó zseninek.
Nádas nem szívesen beszél személyes életének sorsfordulóiról, pedig a háborút, majd az ötvenes évek „szűk levegőjét” szülei tragikus sorsán keresztül tapasztalta meg. Budapesten született 1942. október 14-én. Édesanyja Tauber Klára, munkás, édesapja, Nádas László, telefonműszerész. 1944. október 15-e, a nyilas hatalomátvétel után édesanyja hamis papírokkal Bácskába, majd Újvidékre menekül fiukkal, de az ostrom előtt közvetlenül visszatérnek a fővárosba. Apja, testvéreivel és egy barátjukkal egy újpesti-rakparti pincében befalazza magát, ahol hamis papírokat gyártanak és röplapokat nyomtatnak. Budapest felszabadulása után visszaköltöznek.
„Legjobb a fényt választani.”
Édesanyját hosszú betegség után 1955-ben veszítette el, ebben az évben Nádas is súlyos betegségen esett át, agyhártyagyulladással kezelik a László Kórházban. 1956 októberében édesapját a Munkástanács megfosztja állásától, majd egy névtelen telefonáló megfenyegeti, hogy lakásáról is elhurcolják. A két fiúval elmenekül a Szabadság-hegyi lakásból. 1957-ben apját a munkaügyi bíróság végleg fölmenti minden vád alól, ám ő néhány nappal a végzés kézhezvétele után, felesége halálát és saját meghurcoltatásait feldolgozni képtelen apja önkezével vetett véget életének, a fiúk, Péter és Pál gyámja egy nagynéni lett. Nádas 1958-ban félbehagyta vegyipari technikumi tanulmányait, később fényképész szakmunkás lett, s a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott gyakornokként. Elvégezte a MÚOSZ újságíró-iskoláját, a katonaság után a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt, az esti gimnáziumot kétszer kezdte el, s kétszer hagyta abba.
Emlékiratok könyve
1967-ben megjelent első kötete, A Biblia, két évre rá a Kulcskereső játék című novelláskötete. 1968 nyarán Kisorosziba költözött, itt írta a Leírás novelláit és szövegeit. 1969-ben otthagyta újságírói állását, s ettől kezdve – rövid berlini időszakokat leszámítva – csak az írásnak él. Kisorosziban írta Egy családregény vége című regényét is, amely csak 1977-ben jelent meg. 1972 szeptemberében három hónapos ösztöndíjjal az NDK-ba, Kelet-Berlinbe utazott. 1973 őszén és 1974 őszén visszatért Berlinbe, a Humboldt Egyetemen a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgatott, illetve a Staatsbibliothekban készült fel. 1973 nyarától az Emlékiratok könyve első változatán dolgozott. A kéziratot 1974 tavaszán megsemmisítette, s néhány hónap múlva kezdte csak írni a regénynek azt a változatát, amelyet ismerünk. A mű világszerte nagy elismerésnek örvend: az Emlékiratok könyvét a híres amerikai filozófus és művész, Susan Sontag a háború után írt legjobb európai regénynek nevezte, és sokan ma is Nádas legjobb művének tartják.
1974 és 1979 között a Gyermekünk című lap olvasószerkesztője volt, 1980-ban a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött lektornak. 1981-82-ben ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben élt, 1982-ben megjelent három színházi művét (Takarítás, Találkozás, Temetés) tartalmazó Színtér című kötete.
„Benned! Magadban kell megérezned a boldogságodat, s ha megvan, nem!, nem ereszteni! Ha egyetlen pillanatra! ha egyetlen pillanatra elereszted, akkor kiröppen az átkozott boldogságod, s helyére csordul a nyál és a takony. Akkor teli leszel kívánsággal, akkor türelmetlenül lesed, milyen élvezeteket kaphatsz még tőle, és nincsen vége, mert minden élvezeted eltölt egy másik élvezet hiányával. (…) Akkor szenvedni fogsz. (…) Ó, pedig a szenvedés nem te vagy. Te elevenen élő boldogság vagy, aki akkor kap, ha nem kér, akkor élvez, ha nem akar. A manna lehull az égről. Vigyázz! Ha akarod, nem hull! Lesni. Ravaszul. Várni. Nem szenvedni!” (Nádas Péter: Egy családregény vége)
Kisoroszi házát 1983-ban eladták feleségével, és megvásárolták a gombosszegi házat, 1984 májusa és 1984 októbere között Gombosszegen építkezések folytak, eközben írta Hazatérés című esszéjét, majd a felújított házban folytatta a munkát a regényen. 1985. április 15-én fejezte be az Emlékiratok könyvét. Ugyanezen a nyáron Párhuzamos történetek című regényén kezdett dolgozni, ezt a munkát időközben többször megszakította. Monumentális nagyregény lett, az írói ábrázolásmódot megújító Emlékiratok könyve, amelyet a kritika a háború utáni magyar epika egyik legkiemelkedőbb alkotásaként üdvözölt, végül 1986-ban jelent meg. 1988-ban Játéktér, 1991-ben Az égi és földi szerelemről címmel jelent meg esszékötete.
1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották, ugyanezen év áprilisában infarktust kapott, újraélesztették és megműtötték, a nem-lét közelségének megtapasztalásából született Saját halál című kötete, amelyben a szövegek mellett Nádas fotográfiái láthatók a kertjében álló vadkörtefáról.
„A szépség és a csúnyaság miben léte kivonja magát az emberi ítélkezés alól, holott ezeken alapszik a tetszés, mely a lehető legvégletesebb és változtathatatlan ítélet. Viszonyunk éppoly aránytalan ezekhez, miként a sorsunk se a mi arányossági igényeink szerint adja vagy nem adja; illetve adja az egyiket, de nem adja a másikat, vagy valamicskét ad az egyikből, ám hozzátesz a másikból is.” (Nádas Péter: Évkönyv)
Felépülése után, Évkönyv című kötete német megjelenése kapcsán ismét Németországban és Svájcban tartott felolvasásokat. 1998-ban az Emlékiratok Franciaországban elnyerte a legjobb idegen nyelvű könyvnek járó díjat. 2002-ben, 60. születésnapját több magyar és német irodalmi fórum is megünnepelte. Egy kritikus nyomán Peter Greenaway filmjeihez hasonlította Nádas Péter írásmódját. Ez a stílus a kommunista Magyarországon csak nehezen nyerte el a méltó elismerést. A német nyelvterületen Nádas bonyolult, terjedelmes posztmodern regényével, az Emlékiratok könyvével ért el áttörést (1991), majd 1993-ban újra kiadták az Egy családregény végét, amely először
1979-ben jelent meg német fordításban.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) így írt a szerzőről: Ősszel jött a világra, s meg is maradt őszi embernek. Törékeny alkatú, finom arcvonású ember lett belőle, s író, a legmagasabb rangúak közül. Zsidó családból származik. Egyszer saját magát nevezte őszi embernek, embernek, aki az élet és az elmúlás határán mozog. Valódi őszi könyv Nádas Péter 1986-os regénye, az Emlékiratok könyve, amely végérvényesen híressé tette. Az Emlékiratok könyve – állapította meg az FAZ köszöntőjének szerzője – elemző körözés és kábult keringés a szerelem kolosszális, meg nem érthető, de mindent átfogó káosza körül.
Párhuzamos történetek
Nádas Péter a fényről és a fényképezésről szóló szövegeket is fűzött a képekhez, így született meg 1999-ben a Valamennyi fény című album. 2005-ben, csaknem húsz évi alkotómunka eredményeként megjelent Párhuzamos történetek című, terjedelmét és tartalmát tekintve is impozáns műve. A háromkötetes regény (A néma tartomány, Az éjszaka legmélyén, A szabadság lélegzete) egy magyar és egy német család történetére épül, számtalan mellékszállal, egymástól látszólag igen távoli, ám mégis egymásba fonódó epizódokkal, szereplőkkel. A cselekmény az idősíkok állandó változtatásával a 30-as évek Magyarországától a berlini fal leomlásig kalauzolja az olvasót. A sokrétű, nehezen értelmezhető mű Nádas művészetének minden jellemzőjét magában foglalja: az érzékenységet, az analizáló képességet, a szigorú logikát, a pontos és sokszor kíméletlen ember- és környezetrajzot, az érzékiséget, a leheletnyi iróniát. A regény után Nádas ismét esszékötettel jelentkezett, a Hátországi naplóban irodalmi, művészeti kérdések mellett politikai jelenségekkel is foglalkozott.
Nádas Péter számos kitüntetést kapott, 1985-ben József Attila-, 1992-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, 2005-ben Pro urbe Budapest, 2006-ban Márai Sándor-és Palládium-díjat kapott. Idén szeptemberben nemzetközileg is elismert irodalmi munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést kapta. 2012-ben az a megtiszteltetés is érte, hogy az irodalmi Nobel-díj elnyerésére is esélyesnek tartották.
Felhasznált irodalom:
Petőfi Irodalmi Múzeum
Nádas Írólap
MTI sajtóanyag
