Bár a legkülönbözőbb stílusokkal kísérletezett, beleértve a szvinget és az elektronikus zenét, legismertebb dalai az akusztikus folk és country, a progresszív rock jegyében születtek. Neil Young kanadai rockénekes, dalszerző, gitáros 70 éves.
Neil Percival Young 1945. november 12-én született. Dalait megtalálni Bernard Shakey, Phil Perspective, Shakey Deal, Clyde Coil, Ol’ Neil, Joe Canuck, Joe Yankee, Marc Lynch vagy Pinecone Young álneveken is. A torontói születésű sztár tizenéves korától zenélt, és már a hatvanas évek elején ismert lett szülőhazájában, Kanadában.
Az énekes kiválóan gitározik és szájharmonikán is játszik. 1966-ban költözött Kaliforniába, és Stephen Stills társaságában megalapította a rövid életű, de annál nagyobb hatású Buffalo Springfield együttest, majd Stills hívására negyedik tagként csatlakozott a később legendássá váló formációhoz, a Crosby, Stills, Nash & Younghoz. A csapat túlméretezett egójú tagjai egy év után búcsút mondtak egymásnak, Déjá Vu című lemezük azonban minden idők legjobb albumai közé tartozik.
Neil Young 1969 óta leginkább szólóban, illetve Crazy Horse elnevezésű kísérőzenekarával dolgozik. Az 1970-ben kiadott After the Gold Rush és az 1972-es Harvest pályafutása két csúcspontja, ezeken a lemezeken található a Southern Man és a Heart of Gold, utóbbi első és eddig utolsó listavezető dala lett.
A hetvenes évek koncertkörútjai után a nyolcvanas évek kísérletezős évei következtek, megterhelve számos magánéleti válsággal. 1975-ben, négy évnyi kapcsolat után vált el Carrie Snodgress színésznőtől, akitől Zeke fia született Zeke. 1978-ban feleségül vette Pegi Morton énekesnő-dalszerzőt, akitől két gyermeke született; Amber Jean és Ben Young. Pegi Young korábbi kapcsolatából származó fiát is örökbe fogadta. A mozgásszervi betegséggel született Zeke miatt alapították meg együtt a kórságban szenvedő gyerekeket felkaroló Bridge School-t. Neil Young hosszú idő után 37 év házasság után 2014 nyarán titokban nyújtotta be válókeresetét. 1989-ben a slágerlistán második helyet elért Rockin’ in the Free World jelezte „alvó korszakának” végét.
Az 1990-ben megjelent Ragged Glory, a hard rockhoz visszatérő albuma az akkor kezdődő „grunge” irányzat kiválóságai, a Nirvana és a Pearl Jam példaképévé tette. 2005-ben meglegyintette a halál szele, agyműtétet hajtottak végre rajta, de néhány hónappal később már fellépett a Live 8 segélykoncerten. Környezetvédelmi és politikai kérdésekben is hallatja szavát, az új évezred első évtizedét a George W. Bush elnök politikája és az iraki háború elleni „tiltakozó üzemmódban” töltötte, 2006-os Living With War című albumát is ennek szentelte.
2009-ben egész pályafutását dokumentáló gyűjtemény összeállításába kezdett; az 1963 és 1972 közötti éveket átfogó, 137 felvételt tartalmazó első kötet 2010-ben Grammy-díjat kapott. Ugyanebben az évben jelent meg a Le Noise című albuma. 2012-ben újra a Crazy Horse-szal készített lemezt: az Americana című anyag klasszikus amerikai folkdalok gyűjteménye.
2014-ben bocsátotta ki harmincötödik stúdióalbumát Storytone címmel. A korong első dalát a Who’s Gonna Stand Up? címűt három különböző változatban rögzítette. A Crazy Horse induló felállásából Billy Talbot basszusgitáros és Ralph Molina dobos az Americana felvételein is részt vett, akárcsak Frank „Poncho” Sampedro gitáros, aki 1975 óta tagja a csapatnak. Neil Young a Crazy Horse-szal 2003-ban is adott ki lemezt – ez volt a Greendale -, az utána eltelt időben szólóban dolgozott. 2015-ben került a boltokba a The Monsanto Years című koncepcióalbuma, melyen a génkezelt magokat gyártó Monsanto vállalat ellen szólal fel kilenc dalban.
Megalkuvások nélkül alakította ki saját hangját, térképezte fel tehetségét és alakította ki zenei stílusát, amelyet egyéni gitárjátéka és nagyon személyes dalszövegei, jellegzetes falsetto/tenor hangja, valamint hosszú gitárszólói tesznek egyedivé. Bár a legkülönbözőbb stílusokkal kísérletezett, beleértve a szvinget és az elektronikus zenét is, legismertebb dalai az akusztikus folk és country, a progresszív rock jegyében születtek. Öntörvényű, akaratos és szókimondó, sokak szerint összeférhetetlen személyiség, így magányossága, zenekarokkal átélt viharai sem zavarták különösebben. A rock and roll halhatatlanjai közé 1995-ben nyert bebocsátást.
2010-ben egy Los Angeles-i koncerten olyan sztárok tisztelegtek dalai előtt, mint John Mellencamp, Sheryl Crow, Norah Jones, Emmylou Harris, Wilco, Elvis Costello, a Red Hot Chili Peppers és Elton John.
