„Ki ne csodálhatná minden dolgok alkotómesterét, akiben nyugszik a legfőbb boldogság és minden jó” – tette fel a kérdést Nikolaus Kopernikusz lengyel csillagász. A Napközpontú (heliocentrikus) világkép megalkotója, 550 éve, 1473. február 19-én született és 1543. május 24-én halt meg.
Nikolausz Kopernikusz (latinul: Nicolaus Copernicus, lengyelül: Mikołaj Kopernik) egy német-szláv eredetű családban született Torunban. A krakkói egyetemen, majd egy évtizedig Itáliában tanult többek között matematikát, teológiát majd kánonjogi doktorátust is szerzett, végül érdeklődése a csillagászat felé fordult. 1497-ben Frauenburgban kanonokká választották, ami anyagi biztonságot adott számára, pappá azonban soha nem szentelték, s nem is nősült meg soha.
Korára már dogmaként rögzült a Ptolemaiosz ókori görög csillagász által lefektetett geocentrikus világkép, amely szerint minden égitest a Föld körül kering. Ám a csillagászok számára e rendszer és a valóság összhangba hozása elképesztően bonyolult matematikai számításokat igényelt, s még így sem lehetett a bolygók mozgását hosszú távon megbízhatóan megjósolni.
Kopernikuszban 1507 táján vetődött fel, hogy minden egyszerűbb és pontosabb lenne, ha abból a feltételezésből indulna el, hogy a világmindenség közepe nem a Föld, hanem a Nap, azaz a Föld a többi bolygóval együtt a Nap körül kering.
Ez nem volt új elgondolás, az i.e. III. században Arisztarkhosz görög matematikus, és nem sokkal Kopernikusz előtt Nicolaus Cusanus német bíboros, természettudós is felvetette már ezt. Kopernikusz azonban részletes matematikai számításokat is végzett, amelyekhez – mivel nem rendelkezett megfelelő műszerekkel – a régiek adataira támaszkodott.
Rendszere nemcsak egyszerűbb és elegánsabb volt, mert minden nehézséget az euklidészi geometria segítségével oldott meg, de megmagyarázta az addigi rejtélyes jelenségeket is. Egyetlen hibája csupán az volt, hogy ragaszkodott a bolygók tökéletes körpályájához, ezt később Kepler korrigálta az ellipszis alakú pályák bevezetésével.
A lengyel csillagász 1514-re összefoglalta elméletét, de nem adta ki, félve attól, hogy eretneknek minősíthetik nézetei miatt. Inkább görög episztolákat fordított latinra, politikai és gazdasági kérdéseket elemzett, pénzreformon dolgozott – soha nagy tudós kevesebbet nem publikált, mint ő.
Kopernikusz egész életében mindössze 27 feljegyzett megfigyelést tett ismeretté (kétségtelenül többet is lejegyzett), ezek többsége a nap- és holdfogyatkozásokra, bolygókra és csillagokra vonatkozott. .
Hírneve mégis gyorsan nőtt, s a pápa 1536-ban jóváhagyta a tanai alapján elhangzott római előadásokat. Végül átadta főműve, a De revolutionibus orbium coelestium (Az égi pályák körforgásáról) kéziratát Georg Joachim Rheticus wittenbergi professzornak, aki 1540-ben rövid tanulmányban ismertette azt. A szöveg kiadása azonban a lutheránus teológus Andreas Osianderre maradt, aki – mivel Luther elítélte Kopernikusz elméletét – a szerző tudta nélkül egy aláírás nélküli előszót fűzött a kötethez, ebben a mozdulatlan Napot csak a számításokat könnyítő feltevésnek nevezte, hozzátéve: „e hipotézisek nem tekintendők igaznak, még csak valószínűnek sem”.
Kopernikusz csak halála napján, 1543. május 24-én láthatta nyomtatásban művét. A legenda szerint a De revolutionibus másolatát Kopernikusz kezébe adták néhány nappal azután, hogy agyvérzés következtében elvesztette az eszméletét, és utolsó óráiban még kezébe vehette nagyszerű könyvét. Azonban az előszó sokat rontott az egyébként is drága könyv hitelességén, így még a megjelent ezer példány sem fogyott el. 1616-ban a katolikus egyház tiltólistára tette és 1835-ig ott is maradt – talán ez minden idők egyik legkevésbé olvasott könyve.
Arthur Koestler író szerint ő volt a legszíntelenebb figura az emberiség sorsát alakító személyiségek közt, mégis vele kezdődött a tudományos forradalom.
2005 nyarán régészek a lengyelországi Frombork (Frauenburg) székesegyházában végzett kutatásaik során rábukkantak a világhírű csillagász koponyájára és más csontjaira. A feljegyzések szerint a dómban lelte halálát, amelynek a tornyában berendezett csillagvizsgálóban folytatta kutatásait. A megtalált lelet eredetiségét DNS-analízis és a koponya alapján rekonstruált arcképek is igazolták.
2010. május 22-én ünnepélyesen újratemették földi maradványait szinte napra pontosan halála után 467 évvel. Nyughelyét a Naprendszert ábrázoló új, fekete gránitból készült síremlék jelzi.
