„A jó meg a rossz nem az égből pottyan. Mi magunk. Mitőlünk függ, hogy mi lesz ilyen, vagy olyan. Szerencsétlenségünkre.” John Updike Pulitzer-díjas amerikai író, költő, esszéista 5 éve halt meg.
„Ismerd meg tenmagad, mondotta egyszer egy régi görög bölcs. Ismerd meg tenmagad. No, fiúk, lányok, mit jelent ez tulajdonképpen? Azt jelenti, légy az, aki vagy. Ne arra törekedj, hogy te legyél a szomszéd Sally, vagy Johnny, vagy Fred; légy tenmagad. Isten nem akarja, hogy a fa vízesés legyen, vagy a virág kő legyen. Isten mindegyikünket más-más tehetséggel ruház fel.” (John Updike: Nyúlcipő)
John Updike Pulitzer-díjas amerikai író, költő, esszéista 5 éve, 2009. január 27-én halt meg. A pennsylvaniai Readingben született 1932. március 18-án. Apja matematikát tanított egy középiskolában, anyja íróként próbált boldogulni. A középiskola után a Harvard Egyetemre iratkozott be, többek közt azért, hogy beszállhasson a világ egyik legrégebbi élclapja, az ott megjelenő Harvard Lampoon szerkesztésébe. 1954-ben summa cum laude minősítéssel diplomázott, a következő évet az eredetileg karikaturistának készülő Updike rajztudásának tökéletesítésével töltötte.
Íróként először a rangos The New Yorker hasábjain jelentkezett, 1955-57-ben a lap szerkesztőségi munkatársa volt. 1957-ben a massachusettsi Ipswichbe költözött, és „főállású” író lett. Sokoldalú, sok műfajú szerző volt, terjedelmes életművében verseskötetek, esszék, emlékiratok és kritikák is megtalálhatók, de szépprózája révén vált igazán közismertté. Írásai Hamlet udvarától a gyarmatosítás utáni Afrikáig sokféle helyszínen játszódtak, de az amerikai peremváros volt igazi irodalmi otthona.
Legtöbb művében az amerikai középrétegek átlagélete és a kisvárosi lét banalitása felé fordult, ennek köznapiságát és stílustalanságát ruházta fel némi jelentőséggel és értékkel. Legnagyobb sikerét talán a Nyúl-regénysorozattal aratta, amelyet az „átlag-Amerika” négy évtizedének krónikájaként tartanak számon. 1960-ban jelent meg az első kötet, a Nyúlcipő, amelyben megismerkedhetünk az amerikai átlagpolgár, Harry Angstrom alakjával. Az ő (átlag)életét követhetjük nyomon a Nyúlketrec, a Nyúlháj, a Nyúlszív és a Nyúlfark című kötetekben is. Ugyancsak több köteten keresztül követhetjük az alteregójának tekinthető zsidó regényíró, Henry Bech sorsának alakulását is (Bech könyve, Bech bolyong, Bech befut).
Nyúl – nemrég még egy kisváros középiskolájának kosarassztárja , ma, huszonévesen, az 1950-es évek vége felé áruházi ügynök – nemigen akar beleszokni a házaséletbe. A gépies-népies amerikai udvarlás után (légyottok kölcsönlakásban meg az autó hátsó ülésén) feleségül vett Janice hamar teherbe esett, és máris iszik: az asszony méla unatkozása mintegy eljövendő életük szürkeségét vetíti a körvonalazatlan, de igen intenzív ábrándokat kergető Nyúl felé. Azt a fajta szürkeséget, amely szülei megsavanyodott házasságában, apja robotéletében, apósa és anyósa örök elégedetlenségében ölt testet előtte. Nyúl szabadulni vágyik, ám visszarántja a kötelesség – testi-lelki terelgetői nemcsak a család, a mindkét ági szülők, a munkáját fáradt-lelkesen végző pap, hanem önnön, alakulófélben lévő felelősségérzete is.
Több könyvében is foglalkozott a házastársi hűség és hűtlenség, a szerelmi sokszögek problémakörével, ilyen a Párok, a Gyere hozzám feleségül vagy a Falvak című regénye. Az íróra nézve azonban nem túl hízelgő, hogy 2008 novemberében a brit Literary Review szerkesztői a „Rosszul fogalmazott szex az irodalomban” díjjal „jutalmazták”.
Írásaiban megjelenik a racionális és a misztikus világkép évezredes küzdelme is. A kentaur című regényéért, amely egy kisvárosi tanár megpróbáltatásainak mitológiai kerettörténetbe ágyazott krónikája, megkapta a legtekintélyesebb amerikai irodalmi kitüntetést, a National Book Award in Fictiont is. A misztikum világába vezet a sok humorral átszőtt Az eastwicki boszorkányok és ennek folytatása, Az eastwicki özvegyek című regénye is. Az előbbiből nagy sikerű film is készült 1987-ben Jack Nicholson, Cher, Susan Sarandon és Michelle Pfeiffer főszereplésével.
A posztmodern hatására az ő írásművészetében is megjelent a modern irodalmi stílus egynéhány jellegzetessége. Sajátosan posztmodern jegyeket hordoz az Így látta Roger és az S című regénye. Nagy vitákat váltott ki 2006-ban napvilágot látott regénye, A terrorista, amelyben bírálói szerint „megértéssel, majdnem szeretettel” ábrázolta Ahmadot, a vallási fundamentalizmusba menekülő és a terroristák oldalára álló diákot. A XX. századi modern amerikai irodalom egyik legjelentősebb elbeszélője volt, tehetségének leginkább a novella műfaji keretei feleltek meg.
Az Amerikai Művészeti Akadémia tagja volt, munkásságáért számos rangos kitüntetést kapott, két ízben is elnyerte a Pulitzer-díjat, megkapta a PEN/Faulkner-díjat, valamint a Nemzeti Művészeti Érdemérmet és a Nemzeti Emberiességi Érdemérmet is, 2008-ban pedig a kormány a Jefferson Lecture jutalomdíjjal ismerte el teljesítményét. Tüdőrákban hunyt el Danversben 2009. január 27-én.
