Ősi, 23 000 évesre tehető őrlőköveket fedeztek fel Észak-Kínában. Ezek szerint az emberiség akár 10 000 évnél régebb óta termesztett és dolgozott fel gabonát az étkezéshez a világ különböző területein.
Ősi, 23 000 évesre tehető őrlőköveket fedeztek fel Észak-Kínában, a Sárga-folyó középső termékeny völgyében, ami azt sugallja, hogy a gabonatermesztés gyökerei az eredetileg feltételezett 10 000 évnél jóval régebbre nyúlnak vissza a világ különböző területein.
A Li Liu, a Stanfordi Egyetem professzora által vezetett kutatás szerint a gabonatermesztéshez szükséges tudás nem egyik napról a másikra alakult ki, megszerzése hosszú időt vett igénybe, és minden bizonnyal az éghajlati változásokhoz történt alkalmazkodás igényéből fejlődött ki. Abból a tényből, hogy gabonaszemek és gumók őrlésére szolgáló, nagyjából azonos korú kőszerszámokat találtak Kínában éppúgy, mint Mezopotámiában, a tudós azt a következtetést vonta le, hogy a folyamat globálisan, de egymástól függetlenül zajlott le a világon.
A kezdetleges őrlőszerszám két kőből állt: a kézben tartott, gömbölyű formájúval törték-zúzták a földre helyezett, lapos kőre szórt magokat és gumókat, amíg lisztszerű őrleményt nem kaptak. „Az embereknek először meg kellett ismerniük a vadon termő növények sajátosságait, mielőtt hozzá kezdtek volna termesztésükhöz. Az őrlőkövek táplálék előállítására szolgáló igénybe vétele azt jelzi, hogy igyekeztek minél inkább kiaknázni a növényekben rejlő lehetőségeket, egyszersmind tisztába kerülni jellemzőikkel: ez a folyamat vezetett aztán a mezőgazdaság kialakulásához” – fejtette ki a tudós az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences című kiadványban megjelent tanulmányban.
Az ásatási helyszínen, a kőrszerszámok mellett fű, vadon termő bab, köles és jamgumó maradványait találták – csupa olyan növényét, amelyet évezredekkel később a régióban élők már javában termesztettek, miután megismerték hasznosítási lehetőségeiket. A köles az ősi kínai civilizáció alapvető élelmiszerévé vált.
A professzor véleménye szerint a magok táplálékcélú felhasználásának elterjedése segít képet alkotni arról, hogy miként alkalmazkodtak ez emberek a klíma változásához a jégkorszakban. „Vagy nagy nyomás alatt voltak, és jobb élelemszerzési lehetőség nemigen kínálkozott, vagy a magvak hirtelen nagy mennyiségben álltak rendelkezésre, és könnyű volt a begyűjtésük… Felfedezésünk inkább azt jelzi, hogy általános forradalmi irányzat fejlődött ki, és az embercsoportok az egész világon hasonló módon, jóllehet egymástól függetlenül reagáltak a bekövetkezett éghajlati változásokra” – magyarázta Li Liu.
