„Nyuszi Pali kilépett a fák közül az erdei tisztásra. Kicsit bizonytalanul körülnézett, aztán megállt, és gondosan tanulmányozta a kezében tartott térképet. Végül vetett egy pillantást az iránytűre, és határozott léptekkel a kökénybokorhoz masírozott.” Palásthy Ágnes Nyuszi Kupa című meséje helytállásról, kitartásról és szeretetről.
Palásthy Ágnes: Nyuszi Kupa
Nyuszi Pali kilépett a fák közül az erdei tisztásra. Kicsit bizonytalanul körülnézett, aztán megállt, és gondosan tanulmányozta a kezében tartott térképet. Végül vetett egy pillantást az iránytűre, és határozott léptekkel a kökénybokorhoz masírozott. Lassan körbejárta egyszer, aztán széthajtotta az ágakat, és bekémlelt a bokor belsejébe. Végül tanácstalanul az égre emelte a tekintetét, és ekkor szélesen elmosolyodott. Meglátta, amit keresett. A kékre festett gubacs egy ágvillában pihent a bokor csúcsához közel. Pali előhúzta az eredményjelző lapot, gondosan felvezette rá a gubacs helyét és a színét, aztán sietve odébb állt.
Szarka Szibill, aki a közeli tölgyfán lévő ellenőrző pontról, a lombok mögé húzódva figyelte, bólintott, és egy nagy pipát tett Pali neve mellé a kezében tartott listára. Aztán toporogni kezdett, hogy megtornásztassa elgémberedett tagjait, és tollászkodott egy kicsit, mielőtt a következő versenyző megérkezne.
A szokásos éves Nyuszi Kupa húsvéti tájfutó verseny zajlott az erdei tisztás környékén. A versenyzőknek különböző színekre festett gubacsokat kellett megkeresniük térkép és iránytű segítségével, minél rövidebb idő alatt. Idén először más állatok is részt vehettek a kupán a fiatal nyulak mellett, úgyhogy nagy volt az izgalom, és rengeteg néző tolongott a rajtnál, meg a célvonalnál, a versenyzőket buzdítva. Szibill kicsit fülelt. Idáig hallotta a harkály punk rock zenekart, akik a célnál szórakoztatták az egybegyűlteket. Szibill a derekát illegetve tett pár tánclépést.
Egyszer csak Róka Berci szaladt el a tölgyfa alatt, és felkiáltott a szarkának.
– Mókus Rézi azon a nagy fenyőn van, ugye?
– Igen. Baj van?
Mókus Rézi feladata volt, hogy ha történik valami váratlan dolog, felszaladjon a fenyő csúcsára, és leintse a versenyt.
– Nyuszi Gyuszi beleesett egy mély gödörbe, és nem tud kijönni. Lehet, hogy eltört a lába.
– Hát ez nagy baj. Várj, majd magam megyek Rézihez, úgy gyorsabb.
Azzal már repült is a fenyő felé sebesen.
A rajtnál, az indulásra várva ott toporgott türelmetlenül Napóleon, a csíkos kis vadmalac.
– Aztán csak fürgén, fiam – buzdította dörmögve Ármin, az apja.
– Tudom, papa – nevetett rá Napóleon –, sovány disznó vágtában.
Az anyja mosolyogva megigazgatta a rajtszámát.
– Nocsak, hát ez meg mi? – nézett körül Ármin csodálkozva, amikor sebesen repülve megérkezett Ukk, Mukk és Fukk, a három lármás szarka, és izgatott cserregéssel kihirdették, hogy a versenyt baleset miatt felfüggesztik.
– Nyuszi Gyuszit baleset érte. Árokba esett a tarka rét közelében, a vadkörtefánál – jelentették fontoskodva, azzal repültek tovább.
A nézők közül többen is felkerekedtek, és elindultak a vadkörtefához, hogy segítsenek a pórul járt nyuszinak. Az árok mellett már ott toporgott Gyuszi családja, meg még az erdei tisztásról sokan.
Harkály doktor leröppent a nyuszi mellé, és alaposan megvizsgálta a lábát.
– Szerencsére nincs eltörve – állapította meg végül –, csak kificamodott.
– Hála az égnek – mondta Márta, Nyuszi Gyuszi anyja, a kezét tördelve. – Csak hozzuk ki onnan valahogy.
Épp akkor ért oda Napóleon a szüleivel. Ármin, az apja körülnézett, és észrevett egy jókora lombos ágat, amit a vihar tört le pár napja a nyárfáról.
– Azzal az ággal kihúzhatjuk – mondta.
Ármin néhány erősebb állattal nagy szuszogva odavonszolta az árokhoz a letört ágat, aztán óvatosan lecsúsztatták a lombos végét a nyuszi mellé.
– Én valaha gyúró voltam a hódok vízilabda csapatában – furakodott előre Mosó Misi. – Lemegyek, és helyre teszem azt a lábat.
Fürgén leereszkedett a faágon.
Óvatosan megtapogatta a nyuszi fájós lábát, aztán rákulcsolta a kezét a kificamodott bokára.
– Na, Gyuszi fiam – kérdezte –, hát tudod-e, ki nyerte tavaly a Nyuszi Kupát?
– Persze. Hát a… aaaaaaa! – jajdult Gyuszi fájdalmasan, ahogy Misi a helyére rántotta a ficamot. Aztán örömmel felkiáltott.
– Már nem is fáj annyira. Köszönöm, Misi.
– Szót sem érdemel, barátocskám – legyintett a mosómedve. – Gyere, kapaszkodj az ágba, mindjárt kint leszel.
Mindketten megragadták a nyárfa ágat. Mosó Misi fél kézzel a kisnyulat is támogatta, a többiek pedig Ármin vezetésével ügyesen kihúzták őket az árokból.
Bagoly tanító úr kihirdette, hogy folytatódik a verseny.
– Gyuszi fiam, folytatod?
– Pihenned kéne, kisfiam – mondta aggódva Márta.
– Végig megyek – jelentette ki a nyuszi. – Majd vigyázok, mama. De játszani szeretnék.
– Igazad van, fiam – biccentett a bagoly. – Nem csak a győzelem a fontos.
Aztán intett a három szarkának.
– Szóljatok Mókus Rézinek, hogy folytatjuk a versenyt. A versenyzők menjenek vissza a rajthoz.
Kis idő múlva Napóleon kilépett a fák közül az erdei tisztásra. Toporgott egy kicsit, alaposan megnézte még egyszer a térképet, rápillantott az iránytűre, és nyílegyenesen a kökénybokorhoz kocogott. Lassan körbejárta egyszer, majd még egyszer. Aztán itt-ott széthajtotta az ágakat, és bekukucskált a bokor belsejébe. Végül tanácstalanul megvakarta a fejét, és az égre nézett. És ekkor azonnal meglátta, amit keresett. Az eredményjelző lapra szélesen vigyorogva felírta a kék gubacs helyét és a színét, aztán fürgén elügetett. Sovány disznó vágtában.
Szarka Szibill a tölgyfán egy nagy pipát tett mosolyogva Napóleon neve mellé.
Palásthy Ágnes
Ágnes mesél
Ágnes mesél
