180 éve, 1837. augusztus 22-én nyílt meg Pest-Buda első magyar nyelvű teátruma, amely 1840-től a Nemzeti Színház nevet viselte.
„A Nemzeti Színház történetében sok vita és költözés szerepel, de játsszanak bárhol a művészei, a magyar színházi kultúra elkötelezettjei mindahányan.” (Szakonyi Károly író)
Alapításának gondolata évtizedek óta újra és újra felmerült, az eszme mellé olyan jeles honfiak álltak, mint Kazinczy Ferenc, Katona József, Kölcsey Ferenc, Széchenyi István – a legnagyobb magyar részvénytársasági alapon a mai Magyar Tudományos Akadémia helyén szerette volna felépíteni.
Gróf Széchenyi István 1832-ben A magyar játékszínről című röpiratában vázolt fel egy Duna-parti épületet, amely méltó helyet adhatna a magyar színjátszásnak. A színhely végül a Grassalkovich Antal herceg által Pest városának adományozott, az egykori Kerepesi úti telken (a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán, a Rákóczi út 1. szám alatt, az Astoria szállodával szemben, az irodaház helyén található) Az alapkövet 1835-ben rakták le, a klasszicista stílusú épületet közadakozásból és Pest vármegye támogatásával Zitterbarth Mátyás építette, Telepy György átalakított terve alapján. A pesti Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után a negyedik magyar nyelvű játékszín volt az országban.
„Mielőtt Pesten házunk volt, sokan azt hitték, hogy csak ezt kell építeni, a többi magától megyen, s a sült galamb önkényt röpülend szánkba. Íme, itt az épület, s mit nyertünk vele? Hol állunk még mindig? Megszűntek színház iránti aggodalmaink? Korántsem, sőt mindennap rettegnünk kell, hogy amily nyakra-főre megnyitók azt fordított színdarabbal*, oly pompásan bezárjuk eredeti operával. S ez a Nemesis* keze lesz rajtunk, makacs egyet nem értésünk bűne miatt.” (Bajza József: Szózat a pesti Magyar Színház ügyében)
„Én a magyar színház ügyét sokkal magasabb szempontból nézem; hogy vele nem puszta mulatságot és időtöltést akarok, hanem nyelvet és nemzetiséget, nemzeti érzelmeket, szimpátiákat stb., szóval egy intézetet, mely egészen magyar szellemtől legyen lelkesítve, mely kebeléből magyar levegőt leheljen e két városra.” (Bajza József: Szózat a pesti Magyar Színház ügyében)
Az első pest-budai állandó, kőépületű magyar nyelven játszó színház végül 1837. augusztus 22-én nyílt meg Pesti Magyar Színház néven. Első igazgatónak Bajza Józsefet nevezték ki, aki a magyar nyelv pallérozása és az erkölcsök nemesítése mellett a magyar dráma felvirágoztatását tekintette céljának. A nyitó előadáson Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című drámáját játszották, később sikerre vitték Katona József Bánk bánját, Szigligeti Ede, Jókai Mór, Csiky Gergely színműveit, de játszottak népszínműveket, sőt operát is. Az intézmény nevét 1840 augusztusában az országgyűlés XLIV. Törvénycikke változtatta Nemzeti Színházra, megfogalmazva: „mint nemzeti tulajdon országos pártolás alá vétetik.”
Az 1840-es évek elejétől a társulatban a kor legnagyobb magyar színészei szerepeltek. Itt játszott: Déryné, Laborfalvy Róza, Lendvay Márton, Egressy Gábor, Megyeri Károly. 1849, a szabadságharc bukása után kezdetben csak a népszínmű virágzott, de ekkor indult hódító útjára a korszak legnagyobb sikere, Szigligeti Ede Liliomfija is. Szigligeti, aki 1873-1878 között igazgató is volt, új szerzők egész sorát fedezte fel a színháznak. 1874-ben az épület Skalnitzky Antal tervezte új homlokzatot kapott, 1883-ban villanyvilágítással látták el. 1894-ig Paulay Ede igazgatta a színházat, érdeme, az európai színvonalú modern játékstílus megteremtése, s ő szervezett először magyar drámatörténeti ciklust. Két legjelentősebb bemutatója Vörösmarty Csongor és Tündéje (1879), valamint Madách Az ember tragédiája (1883) volt.
1874-ben az épület új homlokzatot kapott és hozzáépítettek egy négyemeletes bérházat, amely a színházi műhelyeket és a színészlakásokat is magában foglalta. 1908 nyarán az épületet tűz-és életveszélyesnek nyilvánították, majd bezárták, majd 1913-14-ben lebontották. A telken ma irodaépület áll.
A Nemzeti Színház ideiglenesen a Népszínház épületébe, a mai Blaha Lujza térre költözött. A két világháború közötti időszak legjelentősebb igazgató-rendező egyénisége Hevesi Sándor volt 1922-1932 között. 1945 után az orosz drámairodalom klasszikus alkotásai mellett – Gogol, Gorkij, Csehov, Szimonov – Brecht és Hemingway, Miller, Williams, Garcia Lorca művei, valamint az új magyar drámairodalom alkotásai, Darvas József, Dobozy Imre, Hubay Miklós, Illyés Gyula darabjai kerültek színre.
1965 tavaszán, a főváros rendezése, a metróépítkezés miatt a színház Blaha Lujza téri épületét felrobbantották, lebontották. A társulat a mai Thália Nagymező utcai színházépületében, majd 1966-ban a Hevesi Sándor téren, a volt Magyar Színház épületében lelt otthonra. Többszöri pályázat-kiírás, gyűjtőakció és hosszú vita után 2000 őszén megkezdődött az új Nemzeti Színház építése, amely 2002. március 15-én Madách Imre Az ember tragédiája című darabjával nyitotta meg kapuit. A megnyitón jelen voltak a nemzet színészei, a Nemzeti Színház örökös tagjai, számos színházigazgató és neves közéleti személyiség is.
