„Minden, amit csináltam, tovább él, és miután abba kellett hagynom, vitték tovább a fiatalok.” 100 éve, 1922. október 7-én született Polcz Alaine író, pszichológus, a Magyar Hospice Mozgalom és Alapítvány létrehozója.
„Egyre világosabban látom és tudom, hogyan készített fel az életem minden egyes nagy törése, szenvedése, hogy be tudjam tölteni a célomat. Ha kitértem, el kellett buknom. Miközben sirattam azt, ami elveszett, jött az új. Követhetem az egyes állomásokat és kereszteződéseket. Idáig jutottam a keresésben és megértésben. És ha az életedet átnézted és megértetted – legalábbis azt hiszed – akkor el tudod engedni. A múltat – és a jelent.” (Polcz Alaine: Egész lényeddel)
Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron. Testközelből tapasztalta meg a II. világháború szörnyűségeit: 19 évesen orosz katonák erőszakos támadásait átélve olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy orvosoknak kellett újjáéleszteniük. Felépülése után az ELTE Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakát végezte el, 1949-ben diplomázott. Még ugyanebben az évben házasságot kötött Mészöly Miklós íróval, kapcsolatuk sokaknak szolgált példaként. Ellentéteik és belső konfliktusaik ellenére is harmonikus, kiegyensúlyozott házasságuk, egymást építő együttlétezésük legendás volt.
„Nem mozdultam. Azt hittem, hogy ebbe belehalok. Persze nem hal bele az ember. Kivéve, ha eltörik a gerincét, de akkor sem azonnal. Hogy mennyi idő telhetett el és hányan voltak, nem tudom. Hajnalfelé értettem meg a gerinctörést. A következőt csinálják: az ember két lábát a válla fölé hajtják és térdelésből feküsznek bele. Ha valaki ezt túl erősen teszi, elroppan a nő gerince. Nem, mert akarják, hanem a fékevesztett erőszak miatt. A csigába tekert nőt a gerince egy pontján lökik előre-hátra, s észre sem veszik, hogyha elroppan. Én is azt hittem, hogy megölnek, hogy a kezük között halok meg. A gerincem megsérült, de nem törött el.” (Polcz Alaine: Asszony a fronton)
Pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, majd gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával foglalkozott, játékteszteket dolgozott ki, a SOTE II. számú Gyermekklinikáján a súlyos beteg, haldokló gyermekek és a hozzátartozók pszichológusa volt.
Alapozó fontosságú műveket publikált a gyerekek haláltudatáról. Tanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak.
Polcz Alaine korán felfigyelt arra, hogy a haldokló emberek és hozzátartozóik lelkivilágával senki sem törődik. A SOTE gyermekklinikáján csaknem ötven esztendőn keresztül azt a nehéz feladatot vállalta magára, hogy a haldokló gyermekek és szüleik erős támasza legyen.
Számos könyve foglalkozik a halálra való felkészüléssel, a gyermekek haláltudatával, a gyász feldolgozásával és a betegek önrendelkezési jogával: A bábjáték alkalmazása a gyermek-pszichodiag-nosztikában és pszichoterápiában, A rend és rendetlenség az emberi cselekvésben, Ideje a meghalásnak vagy az Élet és halál titkai.
„Soha nem hittem, hogy a bánat tud olyan erős lenni, mint a fizikai fájdalom. Mikor elkap hirtelen, olyan, mint egy görcs, mint egy fogfájás, összegörnyedek, mert nem bírok egyenesen maradni. Összeszorítom az öklömet, hullanak a könnyeim, és azt hiszem, megrepedek és kihullanak a belső részeim. Talán ha ordítanék, széttépnék valamit, vagy a földhöz verdesném magam, az segítene.” (Polcz Alaine: Kit siratok? Mit siratok?)
A szakkönyvek és tudományos közlemények írása mellett folyamatosan képezte magát, és számos külföldi tanulmányúton is részt vett. Nagyszerű háziasszony is volt, aki az utóbbi idők talán legjobb, legegyszerűbb és leghasználhatóbb szakácskönyvét írta meg.
1991-ben jelent meg első szépirodalmi műve, Asszony a fronton címmel, amely a következő esztendőben elnyerte az Év könyve díjat, majd csaknem tíz nyelvre fordították le. A könyvhöz saját élettapasztalatából merített: a háború alatt átélt borzalmakról, az őt ért megaláztatásokról, hozzátartozói sorsáról is beszámol.
A nevéhez fűződik a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki szenvedéseinek enyhítését, a humánus kezelést, az emberi méltóság megőrzését célul kitűző Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása, ő volt a Magyar Hospice Alapítvány elnöke.
„A halál megváltoztathatatlan és elkerülhetetlen, de viszonyunk a halálhoz nem az, és ez többek között azért fontos, mert viszonyulásunk a halálhoz szabja meg az életünket is. A halál felfogása és elfogadása befolyásolja az életünk módját, az elintézetlen problémák, az elért és el nem ért eredmények teszik könnyűvé vagy nehézzé a megválást az élettől. Olyan összefüggéssel állunk szemben, amely meghatározó egész életünkre.” (Polcz Alaine: Együtt az eltávozottal)
Ugyancsak 1991-ben indította el a Magyar Hospice Mozgalmat, amely a humánus kezelést és az emberi méltóság megőrzését tűzte ki céljául, később a Magyar Hospice Alapítvány elnöki tisztét is betöltötte. Áldozatos munkájának elismeréseként 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Polcz Alaine 2007. szeptember 20-án halt meg.
A gyermekek pszichés és idegrendszeri betegségeinek gyógyítását szolgáló új diagnosztikai módszerek kidolgozásáért, a Magyar Hospice Alapítvány létrehozása érdekében végzett munkásságáért, írásaiban is tükröződő, mély humánumtól vezérelt segítő tevékenységéért 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. Írói tevékenységéért is több elismerésben részesült: Asszony a fronton című dokumentumregényét 1991-ben az Év könyve jutalommal díjazták. Irodalmi munkásságáért 1992 a Déry Tibor-jutalmat is megkapta.
„A szerelemről írok könyvet. Közel egy évszázada nézem és élem, a betegeim és a haldoklók küzd8elmeiben is követem, hogyan szőtte át életüket a szerelem. Mit is jelent a szerelem? Mi a szerelem? (Nekik és nekem.)” (Polcz Alaine: Egész lényeddel)
Főbb művei: A „kisoroszlán-játék” mint diagnosztikai és terápiás eszköz (1962), A bábjáték alkalmazása a gyermekpszichodiagnosztikában és pszichoterápiában (1966), Bábjáték és pszichológia (1966), Aktív játékdiagnosztika és játékterápia (1974), A halál iskolája (1989), Meghalok én is? A halál és a gyermek (1993), Macskaregény (1995), Éjjeli lámpa (1996), Ideje a meghalásnak (1998), Világjáték (1999), Leányregény (2000), Gyászban lenni (2000), Élet és halál titkai (2001), Gyermek a halál kapujában (2001), Karácsonyi utazás (2002), Kit siratok? Mit siratok? (2003), Rend és rendetlenség (2004), Kit szerettem? Mit szerettem? (2004), Együtt az eltávozottal (2005).
