Puccini első operája, a Le Villi, klasszikus, elegáns és időtálló emellett egy olyan darab, ami szinte mindenkinek tetszik. Feledi János a Nemzeti Táncszínházban mutatja be első önálló nagyszínpadi darabját, melyre a táncművészet nagyágyúit nyerte meg táncművészekként.
A Le Villi (Lidércek) Giacomo Puccini első operája. A darabot 1884. május 31-én mutatták be a milánói Teatro dal Vermében. Története azonos azzal, amit Adolphe Adam Giselle című balettjében ismerhetett meg a korabeli közönség. Feledi János koreográfus-rendező olyan darabot keresett, mely klasszikus ugyanakkor időtálló, időszerű és a tánckedvelők szélesebb rétegeit is megérinti. „Sokáig kerestem azt a darabot, amely alkalmasnak bizonyult arra, hogy kilépjek vele nagyszínpadra. Puccini Le Villi-je egy háttérbeszélgetés kapcsán merült fel. Kotsis Ágota, a Nemzeti Táncszínház művészeti munkatársa hívta fel rá a figyelmem, mivel Puccini klasszikus, elegáns és időtálló emellett széles körben ismert ahhoz, hogy ismét témául szolgáljon egy táncprodukcióhoz” – mondta Feledi János.
A kialakuló új világ társadalmának embere, kijózanodva a heroikus ideákból, ha színházba mehetett, el akart feledkezni a szomorú múltról. A múltról, meg a létért való küzdelem újmódi hétköznapjairól, s a felvilágosodás tabuinak ellenszegülve az irreális tündérvilágban kívánt menedéket keresni. Varázslatos tündérmesék, balladák alakjai: szilfidek, villik, sellők, az éjszaka démonjai, a babonák még oly’ lidérces álomképei érdekelték és borzongatták…
A Villik olyan menyasszonyok, akik házasságkötésük előtt hunytak el. Ezek a szegény teremtések nem nyugodhatnak békében. Halott szívükben és halott lábaikban még egyre él a táncolhatnék, amelyet életükben nem elégíthettek ki. Éjfélkor ezért kikelnek sírjukból, csapatba gyűlnek az utakon, és jaj annak a fiatalembernek, akivel összetalálkoznak! Táncolnia kell velük, körbeveszik féktelen őrjöngéssel, és ő táncol, megállás nélkül, míg holtan nem rogy össze.
„Amiért ehhez a darabhoz nyúltam nem más, mint azon emberi állapotok, amelyek jelenleg izgatnak. Mint például a hűtlenség, a konfliktus helyzetből adódó tragédia, a halál, a megbánás vagy éppen a saját hibáik beismerése és elfogadása. Úgy gondolom mindez hasznos lehet a jelen korban és életünkben is akár egy előadás kapcsán is.” Vajon ezért hat ránk művészi erejével ma is, hiszen újból zaklatott érzelmi és társadalmi időket élünk? Sok minden irritálja az embereket csakúgy, mint annak idején, amelyre sokszor orvosság a romantika, amely mindenkor időszerű, mert időtlen szépséget áraszt.
„Számomra fontos volt a darab választás kapcsán, hogy a társadalom széles rétegeit képes legyen megszólítani” – mondta Feledi János hozzátéve, hogy az előadás jelmeztervezője a nemzetközi élvonalból került ki, ugyanis az a Napsugar von Bittera divat- és jelmeztervező csatlakozott a produkcióhoz, akit a divatszakma a Dolce&Gabbana tervezőjeként is ismer.
Le Villi (Lidércek)
A Le Villi (Lidércek) Giacomo Puccini első operája. 1884. május 31-én mutatták be a darabot a milánói Teatro dal Vermében. Az előadás nagy sikerrel zárult, mint a közönség, mint a kritikusok kedvezően fogadták. A Villi az első opera, melyben a secco recitativo (hangzó akkordokkal kísért énekbeszéd) eltűnik, de nem váltja fel a wagneri énekbeszéd sem. Helyette felbukkan Puccini későbbi parlando stílusa.
Tavasz van, a Fekete-erdőben, egy falu szélén nagy vendégsereg ünnepeli a jegyespárt. A kórustól megtudhatjuk, hogy a vőlegény egy nagyobb vagyont örökölt a mainzi nagynénjétől. A falusiak örömükben táncolnak, még az öreg örömapa, Guglielmo is táncra perdül. Miután mindenki kitáncol a színről, a menyasszony, Anna, szentimentális dalt énekel a vőlegényének, Róbertnek, melyben arra kéri, hogy soha ne hagyja el őt. A vőlegény megesküszik, hogy örökké hűséges marad.
Mainzban él egy „sirena”, aki ifjakat és véneket egyaránt megőrjít. Róbertet is elcsábítja, és különböző orgiákba vonja be, mire ő elfelejtkezik a menyasszonyáról. Anna hiába várja vissza a vőlegényét, s bánatában meghal. Puccini, hogy vizuálissá tegye az elhagyott lány halálát, egy női karral halotti dalt énekeltet, miközben a színen a gyászmenet egy fátyolfüggöny mögött átvonul a halott lány koporsójával. (Ezt a részt egy narrátor beszéli el.) Az intermezzo itt nem ér véget, hanem egy másik elbeszéléssel, versikével folytatódik, melyből megtudjuk, hogy az erdőben villik, szerelemtől meghalt lányok lelkei élnek, akik ha áruló férfira bukkannak az erdőben, halálra táncoltatják. Róbert, miután távozik a sirenától, az erdőn keresztül tér haza, amikor egyszerre csak dermesztő kacagás veszi körül. Róbert erdőbeli kalandjának bemutatására Puccini egy szimfonikus közjátékot komponált. Sodró erejű, élénk scherzoszerű témával, pregnáns, ritmikus melléktémákkal.
A második felvonál már a téli időszakban játszódik, helyszíne megegyezik az első felvonásbélivel. Guglielmo fájdalommal siratja elhunyt lányát, a hűtlen vőlegényt pedig átkozza, és a villiket kéri, hogy álljanak bosszút. A kötelességtudó villik kórusa felcsendül a színpad mögül, ahonnan Róbert támolyog elő, és miután beszámol az élményeiről, elátkozza a sirenát. Megszólal a halott menyasszony hangja is, és szemrehányásokat tesz Róbertnek, aki először megbocsátásért könyörög, majd belenyugszik sorsába. Táncra perdül a villikkel és a halott menyasszonyával, majd meghal. Anna lelke „Enyém vagy!” felkiáltással eltűnik, a villik a „hozsanna” felkiáltással követik Annát. Ekkor ismét megjelenik a színen az öreg Gugliemo, és elégtétellel emlegeti az isteni igazságszolgáltatást.
Le Villi (Lidércek)
Időpont: 2012. november 28. 19:00
Helyszín: Nemzeti Táncszínház Színházterme, Budapest
Táncolják: Barta Dóra (Érdemes művész, Harangozó Gyula díj) Jónás Zsuzsa (Harangozó díjas nemzetközi táncművész), Bajári Levente (Magyar Állami Operaház első magántáncosa, Harangozó Gyula díj), Ménich Gábor, Balássy Szilvia (2009. év táncosnője), Lázár Eszter, Horváth Zita (Badora Dance Company szóló táncművésze)
Díszlet: Matisz Gábor, Feledi János
Jelmez: Napsugar von Bittera
Maszk: Erdei Ildikó Virág
Fény: Vajda Máté
Dramaturg, rendezőtárs: Lisztóczky Hajnal
Kép: Lázár Eszter – Lázár Noémi
Rendező-koreográfus: Feledi János
