„Egy rejtélyes szó jár szájról-szájra, mese – mely megvalósult, régen megírt regény, mely most kezdődik. A beszélő újság, a Telefonhírmondó ez, melyet képekben mutatunk be.” Puskás Tivadar elektrotechnikus, a telefonközpont állítólagos és a telefonhírmondó kétségtelen feltalálója 170 éve született.
A világ egyik legnagyobb hatású találmánya, az első hírközlő stúdió Puskás Tivadar nevéhez fűződik. Az elektrotechnikus, a telefonhírmondó feltalálója 1844. szeptember 17-én Pesten született, ősei Csíkból származtak, apja vállalkozó, székely ezermester volt. Gyermekkorában korán kitűnt páratlan képességeivel, éles logikájával, ami különösen a matematikában mutatkozott meg. Emellett nagyszerűen zongorázott. Tanulmányai befejeztével tudásvágya Angliába hajtotta.
„Egy hete annak, hogy valami izgalmas inger, lázzá fokozódó kíváncsiság lepte meg Budapest közönségét. Egy rejtélyes szó jár szájról-szájra, mese – mely megvalósult, régen megírt regény, mely most kezdődik. A beszélő újság, a Telefonhírmondó ez, melyet képekben mutatunk be. […] A bécsieknek csak az fáj, hogy ez a találmány magyar és hogy Budapesten lépett először életbe. Budapest ezzel megelőzte az egész világot.” (Ország-Világ, 1893)
Egy londoni vasútépítő cégnél helyezkedett el, amely 1867-ben elnyerte az erdélyi vasút megépítésére kiírt pályázatot, s a munkák vezetésével őt bízták meg. Később nekivágott Amerikának is: a vadnyugaton arany után kutatott, volt robbantási szakértő is. Még Amerikában megismerkedett a vezetékes távíróval, és felötlött benne: ha egy központban összekapcsolnának több állomást, a kapcsolatlehetőségek lényegesen bővülnének. E találmányt eladta Brüsszelben, ahol 1876-ban távíróközpontot hozott létre. Amikor Bell találmányáról, a telefonról olvasott, Puskás ismét Amerikába ment, ahol találkozott Bell-lel és Edisonnal.
Később Thomas Alva Edison amerikai feltaláló munkatársaként, majd európai képviselőjeként a műszaki alkotások lehetőségeit gyorsan felismerő, merész vállalkozó lett. A feltaláló már 1877-ben kiutazott Amerikába, ahol felvetette Edisonnak a telefonközpont gondolatát. Később Edison ügyeinek európai képviselője lett.
1878-ban ő létesítette az első telefonközpontot Bostonban (de a közhiedelemmel ellentétben nem ő a telefonközpont feltalálója). 1879 októberétől az Edison Társaság igazgatósági tagja lett, majd Párizsban önálló szabadalomértékesítő ügynökséget nyitott, villanymotorral kormányozható léghajóval folytatott kísérleteket, és egy cseh mérnökkel terveztetett villamos autón közlekedett. Az 1881-es párizsi elektromossági kiállításon ő rendezte az Edison-vállalatok bemutatóját. A nagy szenzáció az 1889-es párizsi világkiállításon bemutatott fonográf és a villanyvilágítás volt.
Az elektromos világítás kiépítésére részvénytársaságot alapított, s a párizsi Nagyopera kivilágítását még ebben az évben meg is valósították. De szerepelt a kiállításon a párizsi Általános Telefontársaság is, mely részvénytársaság Puskásnak, vezető szakemberüknek az elgondolása szerint a kiállítási pavilon és a Nagyopera között telefonkapcsolatot épített ki, amelyen keresztül egyszerre 16 vendég hallgathatta egyenesben az előadást. A „dalmű-telefon” 1882-ben Budapesten is bemutatkozott. A farsangi íróbálon a Nemzeti Színházból odavezetett „sodronyokon” át a Vigadóban felállított fülkékben az érdeklődők ámulva hallgatták a Hunyadi László dallamainak közvetítését.
A „beszélő újság”
A telefonszolgálat működtetését Ferenc öccsével is megismertette, aki ezután Magyarországon irányította a hálózatfejlesztést 1884-ben bekövetkezett haláláig, akkor a vállalatot Tivadar vette át.
1889-ben Budapesten 1110 telefon-előfizető és 33 nyilvános állomás volt, ezzel a város megelőzte Bécset. 1892 júliusában az Osztrák-Magyar Monarchia Szabadalmi Hivatalában, majd a következő hónapokban még 18 országban jelentette be „Új eljárás telefonújság szervezésére és berendezésére” megnevezéssel a telefonhírmondó szabadalmát. 1893. február 15-én megindult a Telefonhírmondó szolgálat Budapesten. Jókai Mór a magyar távközlés legelmésebb találmányaként jellemezte a telefonhírmondót, azaz a „beszélő újságot”.
Megtudhatták a telefonhírmondó első jelentkezéséből, hogy a pápa rendkívüli követet fogad, tájékozódhattak a gabonatőzsde legfrissebb mozzanatairól, az aznapra várható időjárásról (plusz 4 és mínusz 4 fok közötti hőmérsékletet jeleztek előre), a hóeltakarítás költségeiről. Hírt adtak arról, hogy Eszéken földrengés volt, szóltak egy jótékony adakozásról és a végén egy kis „színes” is hallható volt: „Farsang vége. Az éjjeli élet fő vonalán, különösen a Kerepesi (mai Rákóczi úti) és a Király utcán még éjfél után 2 órakor olyan volt az élet, mintha csak a Nap világítana, nem pedig az éjjeli kávéházak vörös lámpásai”.
Puskás Tivadar újra a középpontba került, Európa, sőt Amerika érdeklődése is felé fordult, ő azonban egy hónappal találmányának megvalósulása után,1893. március 16-án halt meg Budapesten. Ezt a hírt is a telefonhírmondó közölte elsőnek.
Puskás jó szervezőkészségű, kiváló műszaki-gazdasági szakember, nagy kísérletező volt, aki ismerte korának technikai lehetőségeit és ki is használta azokat vállalkozásaiban. Neve Európa-szerte ismertté vált a telefonhírmondó révén, amely a századforduló Budapestjének szenzációja volt.
A sikeres bemutatkozás időszakát követően, az immár üzemszerűen működő telefonhírmondónak hamarosan több mint két és fél ezer előfizetőjét tartották nyilván, akik külön díj ellenében, havi 1 forint 50 krajcárért kérhették a hangos újság kapcsolását a telefonközponton keresztül. Nem lehetett ez kis összeg, hiszen éppen az első adásban, az adakozási hírben szerepel, hogy a „kereskedők és az iparosok hitelszövetkezete 30 forintot küldött be a fővárosi hajléktalanok javára.” A kezdetekben a naponta ismétlődő műsorok többsége hírekből, tőzsdejelentésekből állt. 1918-tól kezdve már rendszeresen közvetítettek a Népoperából, a Nemzeti és a Király Színházból. Kapcsolták a zeneakadémiai, filharmóniai hangversenyeket, egyes kávéházakból a legnépszerűbb katonazenekarok és cigánybandák muzsikáját. A hírek és zenei programok mellett adódott alkalom arra, hogy megszólaljanak a Telefonhírmondóban az ország legismertebb közéleti személyiségei, írói, költői, színészei. Többek közt felléptek: Jókai Mór, Rexa Dezső, gr. Apponyi Albert, Rákosi Jenő, {III-354.} Blaha Lujza, Hegyi Aranka, Pálmay Ilka stb.
