A magyar irodalom egyik legcsendesebb, mégis legerőteljesebb hangja december 4-én tölti be 75. életévét. Rakovszky Zsuzsa költőként indult, prózaíróként aratott elsöprő sikereket, és műfordítóként is jelentős életművet hozott létre.
Az élet ennyi volt csak? Lehetetlen:
Fekszem, kelek, főzök, rendet rakok.
A dolgok megtevődnek általam.
(Rakovszky Zsuzsa:A pszichológusnál)
Könyvei a történelem árnyaira és az emberi emlékezet rétegeire világítanak rá – finom iróniával, pontos lélektannal, utánozhatatlan nyelvi eleganciával.
Soprontól az egyetemi katedrák könyvtáraiig
Rakovszky Zsuzsa 1950. december 4-én született Sopronban, ahol 1969-ben érettségizett a Martos Flóra Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte, majd Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar–angol tanári diplomát. Pályája első éveiben könyvtárosként dolgozott: előbb az Állami Gorkij Könyvtárban, majd az ELTE angol tanszékének könyvtárában.
A szerkesztői munka is hamar megtalálta: 1982 és 1986 között a Helikon Kiadó munkatársa volt, később pedig szabadfoglalkozású íróként, költőként és műfordítóként dolgozott.
Nyitás a világra: ösztöndíjak, nemzetközi inspirációk
A nyolcvanas években több rangos ösztöndíjat is elnyert. 1988-ban négy hónapot töltött Londonban a Soros Alapítvány költészeti ösztöndíjasaként, 1990-ben pedig az Iowai Nemzetközi Írókongresszus vendége volt. Ezek az élmények – a városok atmoszférája, a találkozások, a kulturális közeg – későbbi verseiben és prózájában egyaránt visszhangzanak.
A prózaíró születése: nagyregények és új irányok
Bár verseit már pályakezdésétől általános kritikai elismerés övezte, a szélesebb közönség 2002-ben ismerte meg prózaíróként.
Ekkor jelent meg első regénye, A kígyó árnyéka, amelyet az év egyik legfontosabb irodalmi eseményeként ünnepeltek. A könyv megkapta a Magyar Irodalmi Díjat, és új színt hozott a magyar történelmi regény megújuló hagyományába.
Ezt követte A hullócsillag éve (2005), amely visszatért szülővárosához, Sopronhoz. 2006-ban kiadott versválogatása, a Visszaút az időben AEGON Művészeti Díjat kapott. A következő évtizedekben egymást követték a jelentős prózai és lírai művek: Szilánkok (2014), Célia (2017), Az idők jelei (2022), valamint a legutóbbi kötetei, a Vita élő időben (2023) és a Vattacukor (2024).
A fordító, aki új nyelveket nyitott meg a magyar olvasók előtt
Rakovszky a magyar irodalom egyik legfontosabb műfordítója is: angol és amerikai líra válogatott mestereit ültette át magyarra. Wordsworth, Coleridge, Robert Frost, Elizabeth Bishop vagy Adrianne Rich költészete az ő tolmácsolásában vált hazai olvasmányélménnyé. Fordításai pontosak, érzékenyek, és tükrözik saját lírájának visszafogott, mégis intenzív hangját.
Díjak és elismerések hosszú sora
A kritika és a szakma korán felismerte jelentőségét: Graves-díj (1980), Déry Tibor-jutalom, József Attila-díj, Márai-díj, Prima-díj, AEGON Művészeti Díj – hogy csak néhányat említsünk. Munkásságát 2010-ben Kossuth-díjjal koronázták meg, amely egész életműve erejét és sokoldalúságát ismeri el.
Az idő rétegei, az emlékezet terei
Lírájában a személyes és kollektív emlékezet finom szövetei jelennek meg, prózájában pedig a történelem és az egyéni sorsok találkozásai. Művei egyszerre meghitt és kíméletlen tükröt tartanak – a múltnak, amely sosem múlik el igazán.
