„Behunytam a szemem, s úgy tetszett, a szél hajtotta tűzfal, amely elől annyiszor menekültem álmaimban, utolér s reám omlik, s én ámulva érzem, hogy ez a tűz nem a kín, hanem a mélységes gyönyörűség forrása…” December 4-én ünnepli 70. születésnapját Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas költő, író, műfordító.
Sopronban született 1950-ben. Jogász édesapja 1952-ben meghalt, anyja újból férjhez ment, Zsuzsa nevelőapja is jogot végzett, de a háború után raktárosként dolgozott.
Debrecenben kezdte egyetemi tanulmányait, ahonnan egy év után átiratkozott az ELTE bölcsészkarára magyar-angol szakra. 1975-ben kapta kézhez diplomáját, 1978-ig az Állami Gorkij Könyvtárban dolgozott. 1978-tól az ELTE angol tanszékén volt könyvtáros, majd 1982-ben a Helikon Kiadó szerkesztője lett. Itt négy évet töltött el, 1986-tól szabadfoglalkozású író. 1997-98-ban részt vett a Beszélő című folyóirat szerkesztésében is.
A csendes, visszahúzódó lány első verseit Vas István telefonkönyvből kilesett címére küldte el, és nem kevés izgalommal várta a kritikáját, amely igen kedvező volt. A versírással párhuzamosan műfordítói pályája is elindult, elsősorban angolszász szerzők alkotásait ülteti át magyarra. Első verseskötete, a Jóslatok és határidők 1981-ben látott napvilágot, majd egy évvel később első fordításkötete, az ír népmeséket tartalmazó A megbabonázott puding is megjelent.
Saját bevallása szerint lassan és nehezen ír verseket, négy-öt év is eltelik, mire egy kötetnyi összegyűlik. Rakovszkyt az úgynevezett „új érzelmesség” képviselőjeként is szokták emlegetni, és minden verseskötetét általános kritikai elismerés övezi. 1994-es angol nyelvű kötete, a New Life, amely George Szirtes fordításában Londonban jelent meg, külföldön is ismertté tette nevét. Fordított angol romantikus, modern angol és amerikai költőket, Ibsen drámáit (Kúnos Lászlóval), regényeket, többek között Charles Frazier A hideghegy című művét, valamint Stephenie Meyer könyveit.
„Behunytam a szemem, s úgy tetszett, a szél hajtotta tűzfal, amely elől annyiszor menekültem álmaimban, utolér s reám omlik, s én ámulva érzem, hogy ez a tűz nem a kín, hanem a mélységes gyönyörűség forrása, amely mintha megolvasztaná lelkem kemény, külső burkát, hogy testvére, a bennem lakozó tűz kiszabadulva szanaszét röpülhessen a külső világban, hogy ott föltalálja fákban, füvekben, a föld férgeiben és az ég csillagaiban lakozó rokonságát, hogy én legyek egyszerre mindez: fű, fa, féreg és csillag, s hogy ne legyek többé senki sem.” (Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka)
RAKOVSZKY ZSUZSA: EGYIRÁNYÚ UTCA
(részlet)
De ami volt, az nem jön vissza többé
soha. Az idő egyirányú utca.
Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza
szempillantás alatt. Lábbal előre vissza
nem szökken a műugró a trambulinra, és nem
lesz már a csorba ép, a foltos újra tiszta,
de ha mégis lehetne, hogyha valami résen,
a kozmosz féregjáratain át
zuhannál fölfelé, míg eléred azt a pontot,
ahol elromlott minden, hogy fölfejtsd a hibás
szemig a múlt kötését, másként legyen, ne mint volt,
Első, kirobbanó sikert aratott nagyregénye a 2002-es A kígyó árnyéka volt, amelyben egy nő meséli az életét. Álmokkal, babonákkal, zabolátlan vágyakkal teli gyermek és lánykorát, titkokkal terhes, különös asszonyi sorsát. A kígyó árnyéka az izzó szenvedélyek és az emlékeket átszínező, gyógyító feledés regénye. A varázslatos nyelven megírt történetben Rakovszky Zsuzsa – akit eddig kiváló költőként és műfordítóként ismerhettünk – úgy vezeti végig az olvasót a családi és szerelmi „veszedelmes viszonyokon”, az embereket tápláló és felemésztő kapcsolatok hullámzásain, ahogy csak a legnagyobbak tudják. A fordulatokban és rejtélyekben gazdag XVII. századi történetért 2002-ben ő kapta a Magyarország Európában Alapítvány által odaítélt Magyar Irodalmi Díjat.
Még A kígyó írása közben újabb prózába kívánkozó, immár a közelmúlthoz, az „ötvenes évek szűk levegőjéhez” kötődő téma foglalkoztatta, amiből 2005-re lett egy új regény, A hullócsillag éve, amely a határok regénye. Anya és gyerek, férfi és nő keresi a határokat egymás között a tűrhetetlenség határvidékén. A regényt a kritika és az olvasók is kedvezően fogadták. 2009-ben újabb prózakötettel jelentkezett; A Hold a hetedik házban lélektani novelláiban női sorsok, jellegzetes élettörténetek jelennek meg. Problémáik, amelyekről a történetek szólnak, ezeknek az életkoroknak a tipikus problémái: a függetlenné válás vágya és a szexualitás megjelenése; a párkapcsolatok, a házasságok, a megélhetés nehézségei, kudarcai, az útkeresések; a gyász, a magány, a fizikai leépülés, a számadás a halál előtt.
„Igazából villanyoltás után lenne szüksége az őrangyalra. Napközben a világ veszedelmei visszahúzódnak valahová, ami mégis marad, hogy például megvágja az ujját vagy lenyúzza a térdét, attól az anyja is meg tudja védelmezni. A sötétben viszont hirtelen minden lehetségesnek látszik, hogy míg alszik, kigyullad a ház, belecsap egy villám, vagy hogy halottak járnak-kelnek az utcákon, átsétálnak a falon, bejönnek a lakásba, semmi nem állhat az útjukba…” (Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve)
A 2011-ben megjelent VS-sel Rakovszky Zsuzsa érzékeny időutazásra hív és a szerelem nyelvén kalauzolja olvasóját Vay Sarolta/Sándor történelmünkre örökített sorsának kényes kérdéseihez. A kígyó árnyéka című regényében Rakovszky különlegesen szép nyelven írja és festi meg a család, a szerelem, az anyaság, a szerető embereket felemésztő viszonyok hullámzásait, az olvasó pedig belefeledkezik varázslatos világába. 2014-ben jelent meg a Szilánkok, ami lenyűgöző és szívbemarkoló regény az apakeresés kudarcairól, a 20. század elejéről, a békeidők zavarairól és az első világháború által felrobbantott tegnap-világ rejtélyes titkairól.
RAKOVSZKY ZSUZSA: RÁCS
Rács árnyéka hideg füvön. Lila
alkony falába ékelt konyhaablak.
Ott vagy mögötte karnyújtásnyira.
Látom lobogni árnyát nagy hajadnak.
Rádió szól recsegve: „Ott, túl a
rácson…” Leülsz, teát töltesz magadnak –
„…egy más világ van…” Az idő nyila
s a vágy nyila más-más irányt mutatnak.
Nem érlek el. Olyan közel vagy pedig!
Hirtelen ébredés után az álom
tűnőfélben – gyorsan sötétedik.
Milyen hosszú utat kell még bejárnom,
amíg – „ott túl a rácson”, melyet hívnak halálnak –
örökre elveszítlek? Örökre megtalállak?
Rakovszky Zsuzsának sok év elteltével, 2015-ben jelent meg új verseskötete. A Fortepan magját a világhálón lévő régi fényképekből kiinduló versek adják. Egykorvolt történetek elevenednek meg, örökkévalóságba dermedt alakok mozdulnak meg – nyelvet kap a létezés megannyi titka. Verseit olvasva saját lehetséges személyiségeinkkel is találkozunk; saját arcaink rajzolódnak ki a sorok mögött.
A 2017-ben megjelent Célia egy különleges családregény, a családok hiányairól. Hiányzó láncszemekről, negatív töltésekről. Vonzásokról és taszításokról. Az egymás mellett élő emberek boldogságkereséséről és társas magányáról. Arról, hogy mi adható tovább, és mi az, ami sorsszerűen megszakad.
Rakovszky munkásságát több rangos díjjal is elismerték, a többi között 1980-ban Graves-, 1988-ban József Attila-díjat, 2003-ban Márai-, 2010-ben Kossuth-díjat kapott. Ezen kívül 1989-ben elnyerte Az Év könyve jutalmat, 1992-ben a Soros Alapítvány Életműdíját, 1997-ben a Soros Alapítvány Alkotói Díját és a Magyar Köztársaság Babérkoszúja-díjat, 1999-ben pedig a Salvatore Quasimodo-díjat.
Fordítóként elsősorban angol és amerikai költők, írók – többek közt Wordsworth, Coleridge, Lewis Carroll, C. F. Meyer, Robert Frost, Marianne Moore, Elizabeth Bishop, Adrianne Rich, G. K. Chesterton, Bruno Bettelheim, Bertrand Russell – munkáit ültette át magyarra.
