Ravi Shankar szitárművész világszerte tömegekkel ismertette és szerettette meg a hagyományos indiai muzsikát, s különböző zenei műfajok olyan nagyságaival dolgozott együtt, mint Yehudi Menuhin, George Harrison, Jan Garbarek és Phillip Glass.
Ravi Shankar 1920 április 7-én született és 92 éves korában, 2012. december 11-én hunyt el. Jómódú bengáli családból származik, nevének szanszkrit alakját használja. Előbb a hagyományos indiai tánccal foglalkozott, tízévesen már Európában turnézott koreográfus testvére csoportjával, s megtanult franciául, megismerkedett a klasszikus zenével. Hazatérve a zene mellett kötelezte el magát, a legnevesebb mesterek oktatták, először Allauddin Khan társaságában lépett fel szitárművészként. A komponálással is megpróbálkozott, balettekhez írt zenét, műveit az indiai nemzeti zenekar is előadta. 1949 és 1956 között az Indiai Rádió zenei igazgatója volt, nevét világszerte az ötvenes évek közepén ismerték meg, amikor kísérőzenét írt Satyajit Ray filmrendező Apu-trilógiájához. (Shankart 1982-ben Oscar-díjra jelölték a Gandhi filmzenéjéért, az aranyszobrocskát azonban John Williams kapta az E.T. muzsikájáért.)
1952-ben ismerkedett meg Yehudi Menuhinnal, akivel barátok és alkotótársak lettek. A hegedűművész meghívására látogatott New Yorkba, 1967-ben együtt készítették a Nyugat és Kelet találkozása című albumot. Shankar volt az első indiai klasszikus zenész, aki fellépett az amerikai televízióban, s az első, aki egy egész klasszikus ragát játszott lemezre. (A raga nem mű, hanem abszolút, kötött skálán alapuló előadási rendszer.) A hatvanas évektől népszerűsítette szitárjával az indiai klasszikus zenét, a ragákból táplálkozó improvizációit a nyugati fül számára is fogyaszthatóan, rövidített formában játssza, de elutasítja az indiai és nyugati zene vegyítését.
Ravi Shankar ott volt a legendás monterey-i és woodstocki fesztiválokon. A hatvanas évek közepén fogadta tanítványául George Harrisont, a Beatles együttes tagját, akinek zenei fejlődésére is nagy hatással volt, 1971-ben együtt szervezték az első segélykoncertet a polgárháború és éhínség sújtotta Banglades támogatására. Shankar írt versenyművet szitárra és zenekarra, dolgozott Jean-Pierre Rampal francia fuvolaművésszel, Jan Garbarek norvég dzsessz szaxofonossal, a kortárs zene kiemelkedő alakjának számító Philip Glass-szal a Passages címmel közös lemezt adtak ki. Az idős művész még élete végig turnézott. Magyarországon is nem egyszer adott koncertet.
Pandit (mester, tanító) Ravi Shankart a kelet és nyugat zenéje közötti kapcsolatok ápolásában játszott szerepéért Polar-díjjal tüntették ki, a legmagasabb indiai kitüntetés birtokosa, II. Erzsébet brit királynő tiszteletbeli lovaggá ütötte, s több alkalommal – legutóbb 2002-ben világzene kategóriában – kapott Grammy-díjat. George Harrison a „világzene keresztapjának” nevezte, Menuhin pedig azt vallotta róla, hogy zsenialitása és emberiessége csak Mozartéhoz fogható. Shankar zenei tehetségét örökölte két lánya, Norah Jones énekesnő-zongorista, valamint a szitáron játszó Anoushka.
Ravi Shankar 92 éves korában, 2012. december 11-én hunyt el.
