„Mi által és hogyan lesz a nemzet és a nép?” – tette fel a kérdést Reguly Antal nyelvész, néprajzkutató, utazó. A finnugor népek kutatásának úttörője 160 éve, 1858. augusztus 23-án, 39 évesen hunyt el Budán.
Reguly Antal 1819. július 11-én született Zircen. A nyelvész, néprajzkutató, utazó, a finnugor nyelvészet és őstörténet kutatásának megalapozója személyes érzelmeiről, magánéletéről alig van adatunk, szinte csak munkái, jegyzetei alapján tájékozódhatunk személyiségéről.
Joghallgatóként jutott el Stockholmba, ahol kapcsolatba került az ott élő finn emigránsokkal, ez keltette fel érdeklődését a magyar nyelv eredetének kutatása iránt. Miután megismerkedett a XVIII. században élt Sajnovics János és Gyarmathi Sámuel munkáival, akik elsőként próbálták bizonyítani – másoktól átvett nyelvi adatokkal – anyanyelvünk finnugor eredetét, elhatározta, hogy az Urálon túlra utazik, hogy bizonyítékokat gyűjtsön ennek igazolására.
„Engem közvetlen uti céljaim csak a halászokhoz, t. i. az osztyákokhoz vezérlettek, mint kiknek nyelvét és életét tettem tanulmányaim tárgyává: a steppelakos, a szamojéd, ezek körébe nem tartozott.”
A hazatérés helyett Finnországba hajózott, ahol megtanulta a finn és az észt nyelvet, tanulmányozta a szakirodalmat, még Lappföldre is eljutott. 1841-ben már Szentpétervárott szerzett embertani, földrajzi és régészeti ismereteket. 1843 őszén kelt útra orosz tudósok, valamint a Magyar Tudós Társaság támogatásával legközelebbi nyelvrokonaink, a vogulok és osztjákok lakóhelye felé. A votjákok (udmurtok) és baskírok földjén keresztül jutott el az Urálhoz, amelyen átkelve elért a vogulokhoz. Egy évig maradt itt, majd az osztjákok körében folytatta gyűjtőmunkáját, de megismerkedett a szórványban élő zürjénekkel (komikkal), nyenyecekkel (szamojédekkel) is. Óriási iramban dolgozott, több népköltészeti anyagot jegyzett fel, mint az Iliász és az Odüsszeia együttvéve és szótárt is összeállított. A szövegek között vannak medveénekek, mondák, dalok, néprajzi megfigyelések, földrajzi feljegyzések is. 1845-ben a Volga-vidéki „mordvinokat, csuvasokat és cseremiszeket tanulmányozta.
„Tanítómesteremet, Baktjárt nem dicsérhetem eléggé, néha reggeltől estig türelmesen ül velem s annyira vonzódik, annyira bizalmas hozzám, hogy vallásuknak és szertartásuknak talán már nincs olyan mozzanata, melyet ne közölt volna velem” – írja Baernek a fiatal Reguly. A bizalom kölcsönös, és valódi barátságra utal.
Reguly Antal 1844-1845-ben tett kalandos gyűjtőútja során számos mai szemmel nézve is gyönyörű népviseletet hozott magával. Többi között egy gyöngyös cipőn a minta egyszerű, főleg vonalak kombinációja, a fémrátét viszont a díszítés mellett óvó, védelmező szerepet is betölt, megvédi viselőjét a gonosz, ártó szellemektől.
„A nemzet lesz nyelve, hite és társadalmi szerkezete által, s bár változzék azután a két utóbbi, a nemzet mégis az marad, ha nyelve megmarad. A nyelv tehát a nemzetnek lelke; a nyelv történetei a nemzet lelkének történetei. A nyelv egyszersmind a nemzet hovatartozását, rokonságát, tehát más nemzetek közti helyét mutatja meg csalhatatlanul.” (Reguly Antal: Magyarország ethnographiája)
1847-ben, egy németországi gyógykezelés, egészségében megrokkanva, állandó pénzhiánnyal küszködve és nyolcévi „kalandozás” után tért haza, hogy feldolgozza és lefordítsa írásos gyűjteményét, 1848-ban a pesti Egyetemi Könyvtár első őrévé nevezte ki Eötvös József kultuszminiszter – szintén távollétében – az Egyetemi Könyvtár első őrévé. 1857-ben tett még egy hosszabb nyelvi, néprajzi feltáró utat a palócok körében, de korai halála miatt már ez a gyűjtés is torzóban maradt. Reguly bizonyítékok hiányában nem nyilatkozhatott a finnugor nyelvrokonság kérdéséről: nem állt ugyanis rendelkezésére az összehasonlítás céljainak megfelelő magyar anyag. Azonban a Reguly Antal Emlékmúzem ismertetője szerint, az akkor induló fényképezés technikájának elsajátításával bővítette, és hozzálátott a kor tudományos színvonalát jóval meghaladó magyarországi kutatásaihoz. Módszerében nemcsak az egyedülálló, hogy helyszíni kutatás során ő fényképezett magyar kutatóként először, valamint ő végzett elsőként antropológiai méréseket, hanem az is, hogy sokoldalú ismeretei révén komplex szemléletet tudott érvényesíteni vizsgálódásaiban. Fényképei valószínűleg nem maradtak fenn.
A budapesti Néprajzi Múzeum egyike Európa legfontosabb szakmúzeumainak, amely – a Reguly Antal Emlékmúzem mellett – számos Reguly által gyűjtött emlék megtekinthető. A máig párját ritkító kelet-ázsiai gyűjtemény egyedüli előzményét a Nemzeti Múzeum anyagában Reguly Antal 92 néprajzi tárgya jelenti, amit 1843-1845 között az Észak-Urál vidékén élő obi-ugorok között gyűjtött.
1858. augusztus 23-án, 39 évesen hunyt el Budán. Nyelvi jegyzeteit évtizedek alatt dolgozták fel és adták ki, nehézséget nemcsak az anyag hatalmas terjedelme okozott, hanem az is, hogy Reguly a szövegek fölé nem mindig írta oda a fordítást. Néprajzi gyűjtésének nagy része a Néprajzi Múzeum alapanyagát képezte. A neves nyelvész, Zsirai Miklós szavai szerint Reguly „megmentette a magyarságkutatás és az egyetemes néptudomány számára egy süllyedő világ pótolhatatlan hagyományemlékeit, ő maga azonban kiégett a magashevű feszültség perzselő izzásában”. 1990-ben az 1711 méter magas, a 7-8. legmagasabb uráli hegycsúcsot, amely az „Európa és Ázsia határát hordozó központi vonulatból emelkedik” Reguly Antalról nevezték el.
