Szeptember 22-én A festő és modelljei címmel nyíló kiállítás Pierre-Auguste Renoir alakábrázolásait állítja középpontba. Az impresszionista mester életművének ezen egyedi részletéből Magyarországon most nyílik először átfogó tárlat.
A nagyszabású kiállítást a Szépművészeti Múzeum évek óta készíti elő a párizsi Musée d’Orsay-val és Musée de l’Orangerie-vel együttműködésben, de több más nagy gyűjteményből is érkeznek munkák – közölte.
Baán László elmondása szerint a kiállítás apropóját egy 2019-es gyűjteménygyarapítás adta, amikor a múzeum megvásárolta Renoir Fekvő női akt (Gabrielle) című remekművét. Ennek az akvizíciónak köszönhetően is, az őszi kiállításon először lesz együtt látható a francia mester 1903 és 1907 között festett három nagy, fekvő női aktja.
A francia impresszionista és posztimpresszionista korszak jelentős művészeit bemutató kiállításaink után (Monet és barátai, 2003; Van Gogh Budapesten, 2006; Cezanne és a múlt, 2012; Cezanne-tól Malevicsig; 2021) ebben az évben Renoir életművét helyezzük fókuszba. Választásunkat indokolja, hogy 2019-ben a múzeum, egy történelmi jelentőségű gyűjteménygyarapítás révén, megvásárolta a mester Fekvő női akt (Gabrielle) című kései remekművét.
„Figurális festő vagyok” – hangoztatta Pierre-Auguste Renoir (1841–1919), arra utalva, hogy mindig az embert állította művészetének középpontjába. Portréfestőként érzékenyen rögzítette az arcok rezdüléseit, a tekintetek ragyogását, a ruhák tündöklését. Életképein a szereplők közötti hétköznapi, kedélyes interakciókat, a modern élet új jelenségeit örökítette meg. Aktjaiban a női test szépségét, a bőr selymes ragyogását ünnepelte. Képeit barátok, festőtársak, műkedvelők, családtagok népesítik be, akik így egy élettel teli, gondtalan, harmonikus világ részévé válnak. Kiállításunk kronologikus, egyben tematikus elrendezésben, festményeken, grafikákon, szobrokon keresztül vizsgálja Renoir viszonyát a művészetét inspiráló modellekhez, olvasható a múzeum ajánlójában.
Renoirt az egyik leghíresebb impresszionista festőként tartják számon,
ugyanakkor hat évtizedet felölelő, az 1860-as évek elejétől egészen 1919-ben bekövetkezett haláláig kibontakozó, gazdag és sokszínű életművének jelentős része kívül esik a mozgalom keretein. A múzeum ajánlója szerint fiatal, kezdő művészként egyike volt az új stílus megteremtőinek. 1881-es, sorsdöntő olaszországi útját követően azonban elfordult az impresszionizmus megközelítésétől és célkitűzéseitől.
A szilárdabb, állandóbb kifejezési formát kereső festő nagy elődeihez, Raffaellóhoz, majd a francia rokokó mestereihez, Jean-Antoine Watteau-hoz, Jean-Honoré Fragonard-hoz, François Boucher-hez, végül Tizianóhoz és Peter Paul Rubenshez fordult útmutatásért. Évtizedeken át intenzív párbeszédet folytatott példaképeivel, új, modern hagyományt teremtve. Renoir még élete végén, a 20. század első évtizedeiben is kísérletező és megújulásra képes alkotó tudott maradni, aki páratlan festőiségével, lenyűgöző termékenységével, példaértékű kitartásával a következő generáció nagy alakjait, Pablo Picassót és Henri Matisse-t is inspirálta.
