„Egy húszkötetes mű sohasem fog forradalmat csinálni, a harminc sou-s kis könyvek a veszedelmesek” – vallotta a 86. életévében elhunyt Réz Pál, a magyar irodalom legendás alakja.
„Van egy mesterségem. Azt szeretném csinálni. Szeretnék egyszer két évig az íróasztalnál ülni, és nem tudni, hogy ki a magyar miniszterelnök.” (Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben)
Életének 86. évében elhunyt Réz Pál Széchenyi-díjas irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő. A magyar irodalom legendás alakját szerdára virradó éjjel, hosszan tartó súlyos betegség után, Budapesten érte a halál. Az 1930-ban Aradon született Réz Pál, apja Raffy Ádám orvos, író, bátyja Réz Ádám műfordító. Családja nem nevelte a zsidó kultúra szerint, sokkal inkább a magyar hagyományokat ismerte. 1944-ben pár hónappal a tizennegyedik születésnapja előtt családjával együtt elvitték a nagyváradi gettóba, ahonnan Romániába szöktek, ahol internálótáborba kerültek. 1947-ben költöztek Budapestre. Réz Pál beiratkozott a budapesti egyetem magyar–francia szakára (professzora Gyergyai Albert volt), az Eötvös Collegium diákja lett, de 1948-ban többekkel együtt kicsapták. 1951-ben még egyetemista volt, amikor a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz került és mintegy negyven éven át, 1990-ig dolgozott a kiadó szerkesztőjeként. Egyetemi tanulmányait munka mellett fejezte be 1954-ben. 1989-től 2014-es megszűnéséig a Holmi című irodalmi folyóirat főszerkesztője, „lelke és motorja” volt.
Kiváló tanulmányokat írt, irodalomtörténészként elsősorban a XIX. és a XX. század magyar és francia irodalmával foglalkozott. Magyarországon évtizedes sikertelen próbálkozás után a nagy tekintélyű kiváló fordító, Réz Pál vállalkozott először 1975-ben a Kertész Imre Sorstalanság című regényének megjelentetésére, ami a maga idejében visszhangtalanul maradt.
„Én rettentő öntelt vagyok, ennek következtében egy hihetetlenül magas dolgot szeretnék megostromolni. Ez azért rossz taktika, mert nyilvánvalóan úgy kell csinálni, hogy ír és ír az ember, ír közepeset, jót, aztán hátha nagyon jó lesz egyszer. Feltehetőleg mindkettőnk kedves írója, Kosztolányi is így tett. Nem volt olyan nagyon jó, amit fiatalkorában csinált, aztán addig-addig írt, amíg nagyon jó lett. Sajnos nekem már arra nincs időm, hogy írás közben tanuljak meg írni, ahogy ő mondta.” (Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben)
Több mint félszáz könyvet fordított magyarra, főleg franciából, de román, valamint német nyelvű prózai és lírai műveket is átültetett anyanyelvére, egyebek között Saint-Simon, Voltaire, Balzac, Baudelaire, Semprún, Sartre, Malraux, Fallada, Cioran és Kundera írásait. Sajtó alá rendezett kötetei közül Kosztolányi Dezső életművét emelte ki.
Főbb művei: Proust (1961), Szomory Dezső alkotásai és vallomásai tükrében (1971), Kulcsok és kérdőjelek (tanulmányok, 1973), Apollinaire világa (1974), Voltaire világa (1981), Kosztolányi Dezső (összeáll., 1993), Erőltetett menet. In memoriam Radnóti Miklós (1999), Tengertánc. In memoriam Örkény István (2004), Az irgalom hegyén. Szomory Dezső emlékezete (2004).
„Egyszer, akkor már a Sirály megjelent, [Zelk Zoltán] bejött, és fölmentünk a galériára a mélyvízből, ott beszélgettünk. Pár perc múlva a szomszéd asztalnál felállt egy csinos, harmincöt-negyven éves nő és azt kérdezte, leülhet-e. Persze, mondta Zelk, felállt, bemutatkozott, én is, leültünk. A nő azt mondta: mondanék valamit, és elkezdte mondani a Sirályt. Lényegében elmondta, könyv nélkül. Leesett állal hallgattuk, ugye, nagyon hosszú vers… akkor még könyvben nem jelent meg, mert volt benne egy sor, amit egy ideig nem engedtek, azt, hogy „kifosztották a gyászomat”. A nő pedig mondta, mondta, leesett állal hallgattuk, zavarba jöttünk, ugye átadtam a kardot Zoltánnak, ő volt a főszereplő ezek után… Hát ez nagyon szép, mondta Zelk, hogy könyv nélkül tudja. Ne haragudjon, hogy megkérdezem, maga biztos valami tanár vagy irodalmár, furcsa, hogy még nem találkoztunk. Erre a nő elmosolyodott, hogy nem, ő nem tanár és semmi ilyesmi. Hát micsoda, kérdezte Zoltán. Én a Rákóczi téren dolgozom, mondta a nő. Ott ültünk fejbe vágva, aztán egy idő múlva Zelk felállt és kezet csókolt a nőnek, majd a nő elment. Szép történet, ugye?” (Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben)
2000-ben megkapta a Nemes Nagy Ágnes-díjat. 2004-ben az akkor 74 éves József Attila-díjas irodalomtörténész és műfordító, a Holmi főszerkesztője „az utolsó évtizedek hazai irodalmában rendkívüli súlyú szerkesztői tevékenységéért, a magyar klasszikusok kritikai kiadásiért, továbbá nagyon jelentős kritikai munkásságáért” vehette át az elismerést a Parlamentben Mádl Ferenc államfőtől a nemzeti ünnepen. Réz Pál akkor elmondta: még egyetemista volt, amikor a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz került, ahol azután negyven éven át, 1990-ig dolgozott szerkesztőként; 1989-ben megalapította a Holmi című irodalmi folyóiratot, amelynek azóta főszerkesztője. 2015-ben Budapest XIII. kerületének díszpolgára lett.
2015-ben Réz Pál Bokáig pezsgőben című „hangos memoárjának” kiadásával folytatta a Magvető az 1970-es és 1980-as években kultikus szerepet kivívó Tények és Tanúk sorozatot. A kötetben Réz Pál és Parti Nagy Lajos 23 évvel ezelőtt készült rádióbeszélgetésének aktualizált, kiegészített és szerkesztett változata olvasható. A Bokáig pezsgőben nem egyszerű élet- és pályarajz, hanem sok anekdotával fűszerezett beszámoló a kortársakról: írókról, költőkről, pályatársakról és barátokról. Szereplői Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, Csurka István, Petri György, Weöres Sándor és sokan mások, akikkel Réz Pál együtt élte át a magyar irodalom egyik aranykorát. A több mint húsz évvel ezelőtt készített rádióinterjú szerkesztett, kibővített és 2015-ben kiegészített szövegét fényképekkel, könyvdedikációkkal illusztrálta a kiadó.
„Az a baj az ilyen emlékekkel, hogy az ember már nem arra emlékszik, ami történt, hanem arra, hogy is mesélte ezt el húsz évvel ezelőtt, tíz évvel ezelőtt, harminc évvel ezelőtt. És már a sztorit színezi, kerekíti tovább vagy rövidíti, és már régen nem az esemény van, hanem a lemez, amit elmondasz.” (Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben)
A könyv megjelenésekor Nyáry Krisztián, a kiadó vezetője az MTI-nek elmondta, hogy az 1952-től a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőjeként, majd 25 éven át a Holmi folyóirat főszerkesztőjeként dolgozó irodalmár nem csupán tanúja, hanem aktív alakítója is volt a magyar irodalom egy nagy korszakának, irodalomszervezői tevékenysége megkerülhetetlen jelentőségű. „Réz Pál nélkül másként alakult volna a 20. század második felének magyar irodalma” – fogalmazott Nyáry Krisztián.
