Robert Capa (Friedmann Endre) magyar származású amerikai fotóriporter 105 éve, 1913. október 22-én született Budapesten.
A fotótörténet legjelentősebb haditudósítója volt. 1931-ben Berlinbe utazott, ahol szülei támogatásából élt, és a kommunista párt politikai főiskoláját hallgatta. A gazdasági válság szülei vállalkozását tönkretette, s ő nyomorgott Berlinben, míg nem a Dephot fotóügynökségénél kifutófiú lett, majd sikerült labormunkát kapnia. Ott felismerték képességeit, és több riporteri megbízatást is kapott, így Trockij dániai látogatásáról tudósított nagy sikerrel.
A náci hatalomátvétel után a növekvő antiszemitizmus miatt Párizsba ment, ahol még nagyobb nyomorban élt, de sármjával és ügyességével sikerült felszínen maradnia. 1934-ben végre állást kapott egy ügynökségnél. Ekkor Saar-vidéki riportja keltett nagy feltűnést. 1935-ben már párizsi képes magazinoknak dolgozott.
Élettársával, Gerda Taróval kitaláltak egy gazdag amerikai fényképészt, Robert Capát, aki olyan gazdag, hogy képeit nem hajlandó a szokásos áron adni, s műveiket az ő munkáiként adták el. Ez a Népszövetség genfi ülésén lepleződött le, amikor egyedül Friedmannak sikerült használható képanyagot készítenie. Álnevét később is megtartotta.
1936-ban Vogel, az ismert szerkesztő a polgárháború kitörésekor Spanyolországba küldte őket, ahol Gerdát egy köztársasági tank halálra gázolta. Capa itt készítette „A milicista halála” című felvételét, amellyel világhírnevet szerzett. Ezután a Távol-Keletre ment, ahol a japán-kínai háborúról tudósított. Itt ismerte fel tehetségét a Life magazin tudósítója, s Amerikába hívta.
A II. világháború eseményeit már mint a szövetségesek haditudósítója örökítette meg. Járt a lebombázott Londonban, képek sorát készítette az olaszországi előrenyomulásról, a normandiai partraszállásról, lefényképezte Párizs felszabadítását és Berlin elestét. Képein a háború okozta szenvedéseket elsősorban nem véres jeleneteken keresztül, hanem tekintetek és pillantások megörökítésével érzékeltette. A háború után elnyerte az amerikai állampolgárságot.
1947-ben francia, lengyel-amerikai és angol társával megalapította a Magnum fotóügynökséget, amely a szabadúszó fényképészek első közös nemzetközi ügynöksége lett. Céljuk az volt, hogy anyagilag és erkölcsileg is függetlenítsék magukat. E cég égisze alatt a polgári életről is számos képsorozata jelent meg. 1947-ben John Steinbeckkel a Szovjetunióban járt, együtt kapták a The New York Herald Tribune megbízását, hogy első amerikai tudósítókként utazzanak a vasfüggönyön túlra, és készítsenek képekkel gazdagon illusztrált útinaplót az országról. Capa 70 fotója illusztrálja az Orosz napló című kötetet. Az 1948-as palesztinai történésekről, az első izraeli-arab háborúról is beszámolt fotóival. A Life tudósítójaként 1954-ben, az indokínai harctéren – a vietnami Thai Binh-ben – taposóaknára lépve vesztette életét.
2013-ban Eduardo Rossoff mexikói rendező filmet forgatott Robert Capáról, aki mindig benne volt az események sodrában, ezt támasztja alá egyik híres mondása is: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” De nem csupán hadi cselekményekről készített képeket, hanem híres művészekről is – barátai között tudhatta például Ernest Hemingwayt és Pablo Picassót.
2009-ben a világhírű fotóművész hagyatékából több mint ezer darabos gyűjteményt vásárolt a Magyar Nemzeti Múzeum a New York-i International Center of Photographytól. Capa születésnapja alkalmával nyílt meg Budapesten a róla elnevezett Kortárs Fotográfiai Központ.
