A Kincses sziget kalózai és Dr. Jekyll sötét árnyéka mögött egy különc, szenvedélyes és állandóan úton lévő skót író állt. A 175 éve született Robert Louis Stevenson kalandos élete pedig legalább olyan izgalmas volt, mint a történetei.
175 éve született regényíró, esszéista, költő, A kincses sziget és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde szerzője. Rejtélyek, tengerek, kettős lelkek – Érdekességek Robert Louis Stevenson életéből
Mérnöknek indult, világvándornak született
1850. november 13-án született Edinburgh-ban Robert Louis Stevenson angol (skót) író, akit eredetileg mérnöknek szánták, ahogy a családjában minden fiút. Ő azonban már fiatalon az irodalomban találta meg magát, és az egyetemista évek alatt sorra jelentek meg cikkei.
A jogi diploma megszerzése után Franciaországban ismerkedett meg élete nagy szerelmével, a férjes és kétgyermekes Fanny Van de Grift Osbourne-nal, akivel végül Kaliforniában házasodtak össze 1880-ban.
A klíma nyomában: Davostól Hyeres-ig
Az író egész életében küzdött gyenge egészségével, ezért állandóan úton volt – orvosai tanácsára mindig újabb éghajlatot keresett. Davos tiszta levegőjében született meg legismertebb regénye, A kincses sziget, amely az ifjúsági irodalom egyik alapműve lett.
Hyeres-ben sem tétlenkedett: itt írta a Gyermekkert című verseskötetét, amely felnőtt szemmel idézi fel a gyermeki nézőpontot, valamint itt kezdte el romantikus történelmi regényét, A fekete nyilat.
Egy álom hozta el Hyde árnyékát
1884-ben, amikor a kolera elől Bournemouth-ba költözött, szoros barátságot kötött Henry James-szel. Egészségi állapota azonban romlott, és egy lázas éjszakán különös álmot látott. Ez az álom lett a világhírű Dr. Jekyll és Mr. Hyde alapja. Stevenson szinte transzban dolgozott, és tíz hét alatt befejezte a regényt, amely 1886-ban pár hónap alatt 40 ezer példányban fogyott el Angliában.
A mű moralitást, pszichológiát és hátborzongató fantáziát egyesít – nem véletlen, hogy színpadon és filmvásznon is máig visszatér.
Tengerre szállva: Stevenson a Csendes-óceánon
Az 1880-as évek végén Stevenson nemcsak szárazföldön, hanem a tengeren is menedéket keresett. Családjával vitorlást bérelt, és bejárta a déltengeri szigeteket, majd 1890-ben Szamoán telepedett le. A szigetvilág klímája és lassú ritmusa jótékony hatással volt rá – itt talált végre otthonra, békére és alkotókedvre.
Stevenson haláláig több regényen dolgozott párhuzamosan, de néhány műve – köztük A hermistone-i bukógát és a St. Ives – befejezetlen maradt. 1894. december 3-án, mindössze 44 évesen hunyt el apiai otthonában. Nem a tüdőbaj vitte el, hanem agyvérzés – gyorsan, váratlanul, íróasztala mellől.
