Már saját korában is az angol nyelv legnagyobb költőjének tartották Shakespeare-t, és annak tartanánk akkor is, ha nem is alkotott volna mást, csak a Rómeó és Júliát.
A Rómeó és Júlia első bemutatója óta mindig rendkívüli sikert arat: azonnal megragadja a nézők és a színházi világ képzeletét. A darabra vonatkozóan 1590-es évekbeli utalásban Francis Meres így írt: „Shakespeare az angolok között a legkiválóbb… már ami a tragédiákat illeti.”
„Mint egy villám, mely elcikáz felettünk”
Romeo és Júlia
(Prológus)
„Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?
Tagadd meg atyád és dobd el neved!
S ha nem teszed: csak esküdj kedvesemmé –
S majd én nem leszek Capulet tovább!
Csak neved ellenségem, nem magad.
S te önmagad vagy és nem Montague.
Mi Montague? Se kéz, se láb, se kar,
Se arc, se test… Ó, válassz más nevet!
Eh, mi a név? Mit rózsának hivunk,
Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.
Ha Romeót nem hívják Romeónak,
Szakasztott oly tökéletes marad
Akármi néven… Dobd el hát neved!
És egy élettelen szóért cserébe –
Tiéd az életem! (Júlia, II.2.)”
(1595)
William Shakespeare kitanulta, hogyan tud a legjobban érvényesülni. A kedvelt és elővigyázatos szerző patrónusokra lelt a nemesek körében, nyelvezete pedig arról tanúskodik, hogy egyre közelebbi ismeretségbe került a drága kelmékkel, finom ételekkel és jó ízléssel. A királynő karácsony után rendszeresen megtekintette valamelyik előadását. Habár hosszú ideje külön élt feleségétől, Anne-től és gyermekeitől, az élet megadott neki mindent, amit csak megkaphatott. Shakespeare számíthatott színésztársaira is, akik az érzelmek sokkal kifinomultabb árnyalatait is meg tudták szólaltatni a fennmaradt írások szerint. Tagadhatatlanul ő volt a kor legelismertebb drámaírója, akit egy állandó, tehetséges és megbízható színészekből álló társulat inspirált.
A Rómeó és Júlia minden ízében annyira élénk és varázslatos, amennyire csak egy színdarab lehet. A fiatalság, a fiatal hév és fiatal szertelenség drámája ez a mű. Nem is kell hozzá túl figyelmesen olvasni vagy színházban nézni, nagyon gyorsan átérezzük a fiatalság, a fiatal hév és fiatal (első) szerelem szertelenségét, minden mozgásban van, a táncok, a kardpárbajok, a ruhadarabok lendületes lebbenése hirtelen hevességgel tárulnak a szemünk elé.
A mulandóság állandó jelenlétét tökéletesen megjeleníti a szerző, és szembeállít bennünket a fiatalság naiv hitével. Természetesen Rómeó és Júlia épp olyanok, mint minden más szerelmespár, voltak és lesznek is hozzá hasonlók. Nem érdemes vitatni Shakespeare művészi megformázását, hiszen halhatatlanná tette a két szerelmest, ami már önmagáért beszél, de halhatatlanná tette a családi viszályok feleslegességét és a testvéri szeretet végletességét is. Rendkívüli hatást gyakorolt a 16. század színházi kultúrájára, ismert szerzőkre és Shakespeare későbbi darabjaira, sőt az írott nyelv és beszéd akkori rendszerére is. A Globe Színház rendezője és létrehozója megmutatta a világnak, mire képes. S ami talán ennél is fontosabb, végre maga Shakespeare is láthatta, mire képes.
Rómeó és Júlia mindenkor mindenütt
Az első magyar nyelvű Shakespeare-előadás is a Rómeó és Júlia volt, melyet 220 éve, 1793. március 12-án mutattak be a budai Várszínházban. A Rómeó és Júlia első magyarországi színpadi bemutatója Budán volt, ahol polgári szomorújáték formájában adták elő, némileg módosítva a végkifejleten, hogy fokozzák a drámai hatást. Így Rómeó és Júlia haláluk előtt még beszélhet egymással, a két család kibékülését pedig teljesen kihagyták, „mivel a két egymást szerető személyeknek halálokkal a nézésre való kedv is megszűnik”.
1831-ben az Akadémia felvette a fordításra javasolt művek listájára. A következő években Petrichevich Horváth Lázár és Náray Antal fordítottak belőle részleteket; az első teljes fordítás, Náray munkája, 1839-ben jelent meg.
A pesti Nemzeti Színház 1844-es bemutatóján Gondol Dániel fordítását használták. A műből részleteket fordított Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály és Győry Vilmos. A következő teljes fordítás Szász Károly műve, 1871-től a Nemzeti Színház is erre tért át.
A darab 20. századi fordítói Kosztolányi Dezső és Mészöly Dezső voltak. Legutóbb pedig Nádasdy Ádám újította meg magyarul Shakespeare szövegét.
Shakespeare szerelmi tragédiája örök. Prokofjev balettet írt a témára. Készült operaváltozat is. Számtalan színpadi feldolgozás született, különböző felfogásban, elhagyva bizonyos részleteket, vagy boldog véget hozzáköltve. Emlékezetes a vígszínházi előadás Ruttkai Évával és Latinovits Zoltánnal.
Nagysikerű, korhű film készült belőle Zeffirelli rendezésében, és a klasszikus szöveggel modern környezetben játszódó Baz Luhrmann-film, a Rómeó + Júlia. A mű nyomán keletkezett a West Side Story, Leonard Bernstein klasszikusnak számító musicalje is, amely ugyancsak sokszor ment magyar színpadokon. A veronai szerelmesek szomorú történetét jelenleg is musical formában játsszák az Operettszínházban, az Új Színházban pedig rendhagyó módon, jelnyelven mutatták be a darabot, melyben Rómeó és családja siket, míg Júlia és családja nem. Az előadás Kun-Szabó Sándor fordítását használta, amely németből, Christian Weisse átdolgozása alapján készült.
