Volt, aki operát fordított, volt, aki rajzfilmeket írt. És volt egy ember, aki mindkettőt ugyanazzal a játékos könnyedséggel tette – miközben generációk nyelvérzékét formálta. 105 éve született a „rímhányó”, akinek sorai ma is visszhangzanak a nappalikban, színházakban és könyvespolcokon.
Szinte nincs olyan magyar néző vagy olvasó, aki ne találkozott volna vele – még ha a nevét nem is jegyezte meg elsőre. Romhányi József ott volt a képernyő előtt kuporgó gyerekek mögött, a rádióból felcsendülő dallamokban, a színházi esték függönye mögött és a könyvlapok fölé hajló családok nevetésében.
Az ő szellemessége pezsdítette fel a Frédi és Béni és a Mézga család párbeszédeit, az ő nyelvi leleménye tette felejthetetlenné a Mekk Elek és a Kérem a következőt! epizódjait. Részt vett a Lúdas Matyi és a Szaffi szövegének megalkotásában, miközben a Szamárfül rímei generációk kedvencévé váltak. Operák és operettek librettóit ültette át magyarra, és az ő fordításában szólalnak meg a Macskák dalai is, amelyek Andrew Lloyd Webber zenéjére hódították meg a hazai közönséget.
Miközben mindannyian ismertük a mondatait, magát az embert alig. Pedig élete legalább annyira regényes volt, mint a rímei: csintalan diákból lett zenei tehetség, megjárta a hadifogságot, dolgozott kétkezi munkásként, majd férj és édesapa lett.
5 meglepő érdekesség a 105 éve született Romhányi Józsefről
1. A „rímhányó” lehet, hogy saját magát nevezte el
A legendás jelző – „rímhányó Romhányi” – ma már elválaszthatatlan a nevétől. A bravúros szócsavarások, a váratlan rímek és a zenélő mondatok mögött azonban tudatos nyelvi játék állt. Egyesek szerint maga Romhányi József kezdte terjeszteni a nevével való tréfát – és ha így volt, ez talán az egyik legsikeresebb önbranding a magyar irodalomban.
2. Operaház és rajzfilmstúdió – ugyanaz a toll
Miközben a legtöbben a televízióból ismerték, komolyzenei berkekben is otthonosan mozgott. Fordította többek között Christoph Willibald Gluck Orfeuszát, Gioachino Rossini Ory grófját, Carl Orff Az okos lány című operáját és Johann Strauss II A denevér című operettjét is.
Sőt, az ő magyar szövegével vált világsikerű musical hazai szenzációvá a Macskák – amely T. S. Eliot versein alapul. Romhányi nem egyszerűen fordított: újraköltött.
Romhányi József (1921-1983) magyar író, költő, műfordító (Fotó: Youtube/MTV)
3. A Mézga család nyelvi robbanása
Ha kimondjuk: Paula, Géza, Aladár – máris halljuk a jellegzetes szófordulatokat. A Mézga család dialógusai nem csupán humorosak voltak, hanem nyelvileg is invenciózusak.
Ugyanez a játékosság tette felejthetetlenné a Frédi és Béni magyar változatát is, amely az eredeti The Flintstones adaptációja. A kőkorszaki szaki-páros magyar szövege olyannyira telitalálat lett, hogy sokak számára a hazai változat szellemesebbnek tűnt az eredetinél.
4. Állatversek, amelyek rólunk szólnak
1983-ban jelent meg vékony, ám annál ütősebb kötete, a Szamárfül. Az állatversek első pillantásra gyerekeknek szólnak – valójában azonban felnőtteknek tartanak görbe tükröt.
A kacagtató sorok mögött emberi gyarlóságok, hiúság, irigység és nagyravágyás bújik meg. Romhányi úgy tanított öniróniára, hogy közben nevettünk.
5. A háttérember, aki ízlést formált
Nemcsak írt, bírált is. A Magyar Rádió dramaturgjaként, majd 1962-től haláláig a zenei főosztály munkatársaként évtizedeken át vezette a könnyűzenei műveket elbíráló úgynevezett sanzonbizottságot.
Így nemcsak a saját sorai, hanem mások dalai is az ő fülén és ízlésén szűrődtek át. Ritka kettős szerep: alkotó és kapuőr egyszerre.
