Figaro itt, Figaro ott, Figaro künn, Figaro benn, és… Figaro Fehérváron. A színház színház lesz, az opera pedig igen víg – ígéri Gulyás Dénes operaénekes-rendező, aki A sevillai borbélyt állítja a Vörösmarty Színház színpadára.
Az egyik leghíresebb és legkedveltebb opera, amely alig tizenhárom nap alatt íródott, ami a bemutatóján hatalmasat bukott, aztán pedig óriási sikert aratott. Mindent megtalál benne az operarajongó, amire szüksége van: szerelem, irigység, félreértés és társadalomkritika. „Az emberek azt keresik a világban, amitől egy picit el tudják felejteni a mindennapi gondokat, amitől mosolyra húzódhat a szájuk. És erre nagy szükség is van. Arra törekszem, hogy A sevillai borbély alatt valóban őszintén mosolyoghassanak a nézők” – vallja a rendező, Gulyás Dénes.
Rossini: A sevillai borbély
„Adjon nekünk még sok Borbélyt!” – mondotta volna állítólag Beethoven Gioacchino Rossininek bécsi találkozásukkor 1822-ben. A sevillai borbélyt a római Teatro Argentina impresszáriója, Sforza-Cesarini rendelte meg Rossinitől: az alapot Pierre Augustin Beaumarchais azonos című (Le barbier de Séville ou La précaution inutile) vígjátéka szolgáltatta. A szövegkönyvet Cesare Sterbini írta meg, és bizonyos, hogy Rossini aktívan részt vett a libretto kidolgozásában.
A téma igen népszerű volt abban az időben, 1782 és 1816 között négy feldolgozása is született, többek közt Paisiello és Mozart változata. De míg Rossini a Figaro-trilógia első részét, Mozart a másodikat használta föl. Rossini – saját bevallása – szerint mindössze tizenhárom nap alatt írta meg a darabot. Az ősbemutatót 1816. február 20-án tartották a Teatro Argentinában. Paisiello hívei látványos bukássá tették az előadást: a zeneszerző arra buzdította rajongóit, hogy hangosan pisszegjenek vagy kiáltozzanak a nézőtéren. A második előadás már sikeres volt, de szezon vége lévén mindössze egy hétig játszották a művet. A sevillai borbély öt év múlva „tért vissza” Rómába, és nagy sikert aratott. A mű azóta is Rossini legismertebb és legtöbbet játszott műve. A sevillai borbélyt Pesten 1820-ban mutatták be német nyelven, majd 1837-ben Szerdahelyi József fordításában magyarul is.
A Don Juanról, Carmenről és borbélyáról elhíresült Sevillába kalauzolja el nézőit Beaumarchais híres, korszakjelölő és időálló darabja, amiből Mozart a Figaró házasságát, Rossini a Sevillai borbélyt (1816) komponálta. A mű temérdek színpadi lelemény és élményt ígér. Almaviva gróf álnév alatt vallja meg szerelmét Rosinának. Bartolo doktor akadályozza a szerelmesek találkozását, ezért Almaviva hol részegként, hol a beteg énekmester helyetteseként jut be a házba. Figaro segíti a szerelmeseket egészen a házasságig.
