„Tessék itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” 120 éve, 1900. június 29-én született Antoine de Saint-Exupéry francia író, A kis herceg szerzője.
Lyonban látta meg a napvilágot, régi arisztokrata család sarjaként. Édesapját még gyermekkorában elvesztette, édesanyjához egész életében szoros szálak fűzték, kapcsolatuk plasztikus rajza bontakozik ki az író Levelek anyámhoz című gyűjteményéből. 1917-ben a Tengerészeti Főiskolára jelentkezett, de nem vették fel, így a Képzőművészeti Főiskola építész hallgatójaként kezdte meg felsőfokú tanulmányait.
1921-ben bevonult, és a katonai szolgálati idő alatt repülős kiképzést kapott. Gyerekkori vágya teljesült ezzel: tízéves korától, amikor néhány perces repülőútra vitték, ellenállhatatlanul vonzotta a repülés, s ez a szenvedély nem csillapult élete végéig. Gyorsan jutott előre, pilóta lett az akkor francia gyarmat Marokkóban, később egy repülőezredben hadnagy Párizs mellett. 1923-ban leszerelt, s egy időre megvált a repüléstől: hivatalnokoskodott, majd gépkocsi-ügynökösködött. Ez utóbbit meglehetősen sikertelenül, hiszen másfél év alatt mindössze egy teherautót tudott eladni.
1927-ben az első francia légitársaság, a Latécoére pilótája lett a Toulouse-Dakar vonalon, majd másfél évig a marokkói Cap Juby légitámaszpont parancsnokaként próbált közvetíteni a berber felkelők és a franciák között, és elfogott pilóták életét mentette meg. Ekkor már dolgozott A déli futárgép című regényén, amely végleges formájában 1928-ban jelent meg. Egy évvel később Buenos Airesbe utazott, ahol másfél évet töltött az Aeroposta Argentina igazgatójaként. Ez az időszak két szempontból is felejthetetlen volt számára. 1931-ben feleségül vette Consuelo Suncint, egy argentin újságíró özvegyét, aki – egyes kritikusok szerint – A kis herceg rózsa-szimbólumának ihletője volt. S ebben az évben jelent meg az Éjszakai repülés című regénye is, amely rögtön Fémina-díjat kapott, lefordították angolra, az amerikaiak filmre vitték, Liugi Dallapiccola pedig operát komponált belőle.
„– Isten veled – mondta a róka.
– Tessék itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős vagy azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…
– Felelős vagyok a rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
1935-ben, 150 ezer frank elnyerése fejében, vállalkozott arra, hogy megdöntse a Párizs-Saigon légiút megtételének rekordját. Gépe azonban lezuhant a Líbiai-sivatagban. Saint-Exupéry és gépésze öt napig bolyongtak étlen-szomjan a sivatagban, míg egy karaván rájuk talált. Ebből az élményből született meg 1939-ben Az ember földje, mely elnyerte a Francia Akadémia Regény Nagydíját.
1936-ban Spanyolországba utazott, hogy tudósításokat írjon a polgárháborúról, s ekkor kezdte írni – befejezetlenül maradt – Citadella című művét, mely csak halála után jelent meg.
1939-ben – barátai segítségével – sikerült elérnie, hogy ld: negyvenéves kora és repülőbalesetei ellenére felderítő pilótaként bevegyék a hadseregbe. Később Portugálián át kijutott az Egyesült Államokba, 1940 és 1943 között New Yorkban szervezte az ellenállást a németekkel szemben. New York-i tartózkodása idején két írása is megjelent. Az egyik a Levél egy túszhoz, mely ahhoz a negyvenmillió emberhez szól, akik a megszállás idején is Franciaországban maradtak. A másik pedig „a gyermekeknek és felnőtteknek” szánt, s talán a század legkedveltebb irodalmi meséje, A kis herceg, amelyhez Saint-Exupéry maga készítette az illusztrációkat.
„Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk.” (Részlet Saint-Exupéry Citadella)
1943 márciusában ismét Észak-Afrikába ment, és annak ellenére, hogy magát de Gaulle-ellenesnek mondta, csatlakozott a politikus vezette haderőhöz. 1944-ben azonban, korára való tekintettel, nem engedték repülni. Parancsnokai, hogy figyelmét másfelé tereljék, beavatták a június 6-i partraszállás titkaiba. Saint-Exupéry azonban hajthatatlan maradt, s minden követ megmozgatott azért, hogy – végül Roosevelt elnök fiának közbenjárására – ismét repülőbe üljön. Először csak öt felszállásra kapott engedélyt, majd még hármat kiharcolt. Lightning P-38-as gépével 1944. július 31-én reggel nyolcadszor szállt fel Korzikáról, hatórányi üzemanyaggal, de többé nem tért vissza. Gépét minden valószínűség szerint lelőtték a németek.
Halálának körülményeit a mai napig legendák övezik. 1998 októberében egy halász Marseille közelében kifogta a tengerből ezüst karkötőjét, amelybe belevésték Saint-Exupéry és Consuelo asszony nevét, valamint az író New York-i kiadójának címét. 2000 májusában ugyanebben a körzetben egy marseille-i búvár 100 méter mélyen a tengerben valószínűleg Saint-Exupéry gépét találta meg.
Kalandos munkája, hivatásának rajongó szeretete bőséges élményanyagot nyújtott irodalmi műveihez. Számára az írás elsősorban saját élményeinek naplószerű rögzítését jelentette, megörökítését annak a különleges, átfogó nézőpontnak, amelyet a repülés nyújtott. Repülőútjain – ahogy egy szemtanú elmondta – jegyzetfüzete oda volt erősítve a combjához, ceruzája egy zsinóron lógott mellette.
Regényeiben, melyek főképp önvallomások és elvont reflexiók lejegyzései, nem követi a történetre épülő hagyományos regényírói módszereket. Írásai lazán egymásba kapcsolódó meditációk, melyek a repülés adta szabadság élményét, a bajtársiasság tisztaságát, a nehézségek leküzdésének szépségét és a másokkal szembeni felelősséget méltatják.
