„Még visszanézek a kacagó völgybe, / Ahol az Élet vigan ünnepel / Lent rózsák nyílnak, dalos ajku rózsák / A hegytető int, nekem menni kell.” 150 éve született Sárosi Árpád, költő.
SÁROSI ÁRPÁD: MÉG VISSZANÉZEK
Még visszanézek a kacagó völgybe,
Ahol az Élet vigan ünnepel.
Lent rózsák nyílnak, dalos ajku rózsák
A hegytető int, nekem menni kell.
Még visszanézek hajnalok völgyébe.
Fölöttem már is delelőn a nap.
Csend ül körültem: távozók barátja.
Rövid az út, de egyre zordonabb.
Hirnév, dicsőség én visszakinállak…
Csak még egy percig álljak odalenn.
Nincs koldusabb, mint aki elmenőben
A hegytetőn kincsével megpihen.
Még visszanézek. Érezzem utólszor
A bűnös élet minden mámorát.
Aztán, a hegytető bús alkonyába
Könny nélkül megyek át.
150 éve, 1864. június 16-án, Kassán született Sárosi Árpád, költő, színműíró és rendőrtiszt.
Szülővárosában és Iglón járt iskolába, majd a kassai jogakadémián tanult. 1888-tól Kassán, a városi rendőrségnél dolgozott, s közben hírlapíróként, majd költőként publikálta műveit. A Kassai Írók és Hírlapírók Otthonának és a Kassai Irodalmi Társaságnak tagja, a Kazinczy Társaság egyik alapítója, az Abaúj-Kassai Közlöny munkatársa volt. Írásai kisebb vidéki lapok mellett megjelentek a Budapesti Hírlapban, a Magyar Szemlében, a Vasárnapi Újságban, a Magyar Nők Lapjában és más országos lapokban is.
Bár több kötete is megjelent, munkái többnyire elszórtan, nehezen fellelhetően maradtak fenn, a legtöbb irodalomtörténeti írás csak nevét tartja számon, névsorokban szerepel, de sem életrajza, sem művei nem voltak mindeddig könnyen elérhetőek. A szerző születésének 150. évfordulója alkalmából a régi magyar költők verseit gyűjtő Eternus.hu portál kezdte interneten is elérhetővé tenni műveit.
Sárosi Árpád korában helyi viszonylatban ismert költőnek számított, művei azonban feledésbe merültek az idők során. Életében négy verseskötete jelent meg, melyet egy posztumusz könyv követett. E legutolsó kötetben Sziklay Ferenc ezekkel a szavakkal jellemzi a költő programját: „A valódi költő lelke szűrő, melyen fennakad az élet seprője, s akinek szavaiban csak a szinbor arany patakja zúg.”
