„Abban a tudatban lépek ki a pódiumra, hogy küldetésem van: Bach, Mozart, Beethoven és Schubert zenéjének megszólaltatása.” Schiff András Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész 60 éves.
Schiff András 1953. december 21-én született. Ötévesen kezdett zongorázni, tizennégy éves volt, amikor megnyerte a Ki mit tud? tehetségkutató versenyt, és a tévés szereplésnek köszönhetően nevét a széles közönség megismerte. 1968-ban vették fel a Zeneakadémiára Kadosa Pál osztályába, ahol zongoratanára volt Kurtág György és Rados Ferenc is. Londonban Sir George Malcolm növendéke volt.
Még főiskolásként több nemzetközi versenyen sikeresen szerepelt, 1973-ban a Weiner Leó kamarazenei versenyen Szenthelyi Miklóssal első helyezést ért el. 1976-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, ugyanabban az évben kezdte nemzetközi karrierjét hangszeres szólistaként. 1979-ben elhagyta Magyarországot, Londonban és az Egyesült Államokban telepedett le, majd 1987-től csaknem egy évtizedig Salzburgban élt (megkapta az osztrák állampolgárságot), aztán feleségével, Yuuko Shiokawa (Siokava Juko) japán hegedűművésszel Firenzébe költözött. 2001-től brit állampolgár is, felváltva él Londonban és Firenzében.
Mozart, Beethoven és Bach
„Abban a tudatban lépek ki a pódiumra, hogy küldetésem van: Bach, Mozart, Beethoven és Schubert zenéjének megszólaltatása. Egy Cézanne-képet kiakasztanak a múzeumban, és mindenki megnézheti. Egy Bach-mü kéziratát azonban hiába akasztják ki a falra, bármilyen szép ís, csak akkor lesz Bach-mű, ha valaki kilép a pódiumra és megszólaltatja. Az előadó médium a szerző és a közönség között.” (Schiff András: A zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról)
Nevét világszerte zongoraművészként ismerték meg, de a kezdetektől érdekli a kamarazene is. 1989-ben szervezte meg először Salzburg mellett a Mondsee-i kamarazene-fesztivált, amelynek 1998-ig volt a művészeti vezetője. 1995-ben Heinz Holliger oboaművésszel Svájcban megalapította az Ittingeni Zenei Napokat, 1998-ban tartotta meg először Vicenzában az Ommaggio a Palladio című koncertsorozatot, a következő évben saját kamaraegyüttest szervezett Capella Andrea Barca néven. (A zenekar elnevezése saját nevéhez kapcsolódik – a Barca olaszul hajót jelent, akárcsak németül a Schiff.) 2004 és 2007 között a weimari fesztivál művészeti vezetője volt.
Schiff András leggyakrabban Bach, Mozart, Schubert, Beethoven, Chopin, Schumann és Bartók műveit játssza. A Capella Andrea Barcával a salzburgi Mozart-héten többéves sorozat keretében előadta Mozart összes zongoraversenyét. 2004-2006 között a művek keletkezésének sorrendjében eljátszotta Beethoven harminckét zongoraszonátáját, idei Bach-sorozata hatvanadik születésnapján zárul a londoni Wigmore Hallban. A zongoraművész-karmester különleges figyelmet fordít koncertjei tematikai összeállítására. Egyik nyilatkozata szerint Bachot tekinti a legnagyobb zeneszerzőnek, az egyik legeredetibbnek és legérdekesebbnek pedig Schumannt, és Bartók Béla zongoraművészként is meghatározó számára.
Az 1990-es években karmesterként is bemutatkozott, először a zongora mellől vezényelt hangversenyeket. Az elmúlt másfél évtizedben egyebek közt Bach Máté passióját és h-moll miséjét, Haydn Teremtés című oratóriumát, illetve Mozart Cosi fan tutte című operájának koncertszerű előadását dirigálta. Saját együttese mellett Budapesten több alkalommal vezényelte a Budapesti Fesztiválzenekart, a Nemzeti Filharmonikusokat és az Európai Kamarazenekart is.
Számos kitüntetése között 1991-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, 1996-ban Kossuth-díjat kapott. 1994-ben Claudio Arrau-emlékéremmel, 2011-ben Robert Schumann-díjjal tüntették ki, kétszer nyert Grammy- és Gramophon-díjat. Megkapta a Magyar Kultúra Követe címet, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tiszteletbeli professzora. Hatvanadik születésnapján a Royal Philharmonic Society Aranymedálját veheti át Londonban. 2003-ban jelent meg A zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról című könyve Kertész Imre Nobel-díjas író bevezetőjével.
Schiff András a közéletben is tevékeny, többször felemelte szavát az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen.
