Drámai levelek számolnak be Scott kapitányék tragikus sorsáról és halálának körülményeiről azok a levelek, melyeket az expedíció legfiatalabb tagja hagyott hátra.
A déli-sarki Terra Nova-expedíció tragikus sorsára, Scotték halálának körülményeire világítanak rá közelmúltban előkerült levelek, amelyeket az expedíció legfiatalabb tagja írt. A dokumentumokat a The Daily Telegraph című brit lap szerint októberben árverésen értékesítik.
Az 1910-ben útnak indult expedíció öt tagja, köztük Robert Falcon Scott kapitány lelte halálát a Déli-sarkon a szélsőséges időjárási körülmények és a teljes kimerültség miatt. Scott expedíciója vetélytársával, a norvég Roald Amudsennel ellentétben, korántsem sikerült szerencsésen, hiszen amellett, hogy 35 nappal maradt el Amundsentől, útja is viszontagságosabb módon alakult: a Déli-sark felé közeledve a britek kénytelenek voltak levágni kutyáikat és lovaikat, így a sarkponthoz vezető utolsó mérföldeket már gyalogszerrel tették meg.
2007-ben már nyilvánosságra hozták Robert Falcon Scott utolsó leveleit Londonban. Az amúgy akarnok felfedező a következő búcsúlevelet írta feleségének: „Kedvesem, nem könnyű dolog írni ebben a mínusz 70 fokos hidegben, amelytől más nem véd, mint a sátor. (…) A legrosszabb az egészben az, hogy nem foglak téged többé viszontlátni.”
Scott és társai csak 1912. január 18-án érkeztek meg a déli pólushoz, ahol bizonyára csalódással töltötte el őket a norvég lobogó látványa, és a tudat, hogy életüket lényegében feleslegesen kockáztatták. A britek ráadásul hiába biztosították a visszafelé vezető utat, gyalog szinte lehetetlen vállalkozás volt elérni az Antarktisz távoli partjait, ami végül is csupán két embernek sikerült; Scott tragikus halála sajnálatos módon beárnyékolta Amundsen nagyszerű sikerét, akinek úgy is sikerült meghódítania a Déli-sarkot, hogy eredetileg a Föld ellentétes pólusára vágyakozott.
Scott expedíciójának résztvevői haláláról Apsley Cherry-Garrard számolt be az édesanyjának írt leveleiben. 24 évesen zoológus segédként csatlakozott a Terra Nova-expedícióhoz, és végül annak a csoportnak a tagja lett, amely 1912-ben rábukkant a Déli-sarkot elérő, de a visszaúton odaveszett Scott, Edward Wilson, valamint Henry Bowers megfagyott holttestére. Másik két társuk, Edgar Evans és Lawrence Oates a visszaút során hamarabb elhunyt.
„Megtaláltuk Scott, Wilson és Bowers testét és minden feljegyzésüket…Haláluk, egészen biztos vagyok benne, nem volt fájdalmas – az ember megkeményedik a súlyos megpróbáltatások alatt -, ám az azt megelőző hosszú küzdelem rettenetes lehetett” – írta Cherry-Garrard. Mint fogalmazott: a Déli-sarkvidéken élete legrosszabb napjait élte át, az utazás „az abszolút pokol” volt.
A levelek száz évvel Scott halála után, Cherry-Garrand egy családtagja révén kerültek reflektorfénybe. A Christie’s aukciós ház becslése szerint akár 80 ezer fontért (30 millió forint) is elkelhetnek, amikor októberben árverésre bocsátják őket. Thomas Venning, az árverési ház könyv- és kéziratszakértője szerint a levelek az expedíció történetének utolsó fontos részletei közé tartoznak.
