„Vágyom is hallani már históriád.” Kétség nem férhet hozzá, hogy William Shakespeare minden idők legnagyobb írója, akiről mind a mai napig számtalan érdekes információt nem tudunk.
„Vágyom is hallani már históriád” – írta A viharban a világ legismertebb drámaírója. Az irodalomtörténet egyik legemlékezetesebb napja április 23. 1564-ben e napon született William Shakespeare (pontos dátumot nem tudunk, keresztelőjének dátumából következtetünk, ami a világrajövetele után három nappal lehetett), majd 52 év elteltével ugyanezen a napon halt meg 1616-ban.
Shakespeare, a színész
Köztudott, hogy Shakespeare szeretett rendezni, és az általa dirigált darabok szinte sorra sikert arattak. Abban is szinte biztosak lehetünk, hogy saját szerepeit már a mű megírásakor elképzelte magának. Azonban Shakespeare nem a főszerepeket tartotta fenn magának, s komikus figurákat is csak ritkán játszott. Sokan úgy vélik, hogy ő mondhatta darabjai első és utolsó sorát – ez azonban nem minden darabjánál kivitelezhető. Az azonban valószínűnek tűnik, hogy az előszókat és epilógusokat ő mondta el a közönségnek.
A 17. század végén az a hír járta, hogy „Shakespeare sokkal jobb költő, mint színész”. Mégis korának legjobb színtársulata alkalmazta, és több mint húszéves színészi pályája során az ő társaságukban alakított számos kisebb-nagyobb szerepet.
A házasság rejtélyei
„Meglátom én napvilágnál, / hol vezet az út az oltár felé” – hangzik Mészöly Miklós fordítása a Sok hűhó semmiért című darabban. Shakespeare 18 éves volt, amikor 1582 novemberében az oltár elé vezette a nála nyolc évvel idősebb Anne Hathaway-t. Az esküvő talán meg sem történne, ám a menyasszonya három hónapos terhes volt ekkor már, ha ugyan nem több. A párnak három gyermeke született, Susanna és egy ikerpár, Hamnet és Judith 1585-ben. A házasság rejtélyei számtalan kérdést vetnek fel, hiszen utolsó gyermekük születésekor az író még a huszonegyet is alig töltötte be: miért nem született több gyermekük; miért nem laktak együtt; hol maradnak az Anne nevét magasztaló művek? A házastársak közötti viszonyról nem maradtak fenn adatok, az angol író és költő gyakorta élt külön feleségétől, akire végrendeletében csak a második legjobb ágyát hagyta örökül.
Shakespeare szonettjei „kalózkiadásban” jelentek meg?
Brit irodalmárok szerint William Shakespeare szonettjeinek soha nem lett volna szabad nyilvánosságra kerülniük; a világirodalom legszebb versei között számon tartott költeményeket egy amerikai kutató szerint az író akarata ellenére publikálták, holott ő csak magáncélokra írta őket.
Shakespeare többek között azért akarta megtartani magának a szonetteket, mert egyes versek homoszexuális jellege nyilvánvaló: az utalások egy bizonyos „szép ifjúra” kellemetlen helyzetbe hozhatták volna őt. Éppen ezért az irodalmár úgy véli, hogy Shakespeare nemcsak, hogy nem akarta a szonetteket megjelentetni, hanem talán meg is akarta semmisíteni Thorpe kiadását.
Miből lesz a cserebogár?
John és Mary Shakespeare nagycsaládos, tehetős emberek voltak, William volt a harmadik, és egyúttal a legidősebb, életben maradt fiú, az 1560-as évek végén született Gilbert, aztán Joan, akit Richard és Edmund követett. Anne, Willam hétesztendős korában jött a világra.
John Shakespeare, akárcsak fia, William, minden munkalehetőséget kiaknázott, amit az élet kínált számára. Az idősebb Shakespeare városi előjáróként („a királynő főtisztviselője és a város vezetője”), polgármester pozíciót töltött be Stratfordban. Kesztyűsműhelye is volt házon belül, talán innen ered, hogy Shakespeare szokatlan, kesztyűkészítéshez köthető metaforákat, mint például a „lelkiismeret lágy kecskebőre”. De az apa kereskedelmi tevékenységet folytatott, egy alkalommal azzal szembesítették a bíróságon, hogy kétszer is illegálisan vásárolt gyapjút. Uzsorásként is ismert volt a papa, pénzkölcsönzésért bíróság elé kellett állnia.
Plagizált-e Shakespeare?
A kor legnagyobb drámaíróját többször is érte vád plagizáló hajlama miatt. A plágium vádja az ellene felsorakozó kritikák egyik fő eleme volt, a színház és az irodalom világának képviselői – de kiváltképp az írók – mágikus erővel olvasták egymás fejére e vádat. Pedig az imitálás az alkotás velejárója volt Shakespeare számára, csak így nőhetett fel és így fejlődhetett, hogy saját stílusát megtalálja.
De Shakespeare legtöbbet valójában magától lopott. „Leporolta” és újrahasznosította saját sorait, jeleneteit vagy drámáinak alaphelyzeteit. A „Feküdj be hideg ágyadba és melegítsd magad!” sor A makrancos hölgyben és a Lear királyban is előfordul. A megkülönbözhetetlen ikrek témáját a Tévedések vígjátékában dolgozta fel először, majd hét évvel később a Vízkeresztben újra elővette. Párhuzamok sora szövi be a darabokat: például az Ahogy tetszik és a Lear király sok közös vonást mutat, akárcsak a Szentivánéji álom és A vihar. Plagizálása valójában saját magát keltette új s újabb életre. Ösztönösen érezte, mit érdemes megtartani, és továbbvinni egy másik műben.
Ki írta Shakespeare drámáit?
Végtelennek tűnik a vita, „valójában” ki írta Shakespeare műveit. Emellett számos színes legenda létezik a drámaíró életével és pályafutásával kapcsolatban. A kétkedők általában avval érvelnek, hogy egy alacsony sorból származó, nem éppen sokat tanult ember nem lehet ilyen kiváló darabok szerzője. Egyesek odáig mennek, hogy azt állítják I. Erzsébet királynő jegyezte le a drámákat, bár hogy miként sikerült 1603-ban bekövetkezett halála után írnia őket, soha meg nem fejthető rejtély.
Adócsalónak számított Shakespeare
Nem is olyan régen vetették fel a kérdést: vajon Shakespeare egy pénzsóvár, könyörtelen üzletember volt vagy csak úgy próbált boldogulni, ahogy tudott? Vajon tényleg a gazdagság számított neki? A drámaíró az éhínség idején lett tehetős, állítólag úgy, hogy gátlástalanul kihasználta a helyzetet, emellett adócsalás miatt csaknem börtönbe került.
A tanulmány szerint a nagy bárd gabonauzsora-ügyleteit az emberek nagyrészt elfeledték, pedig az író vagy másfél évtizeden át spekulánskodott: rendre felhalmozott készleteket, hogy azután hatalmas haszonnal adja el szomszédainak és helyi kereskedőknek.
A dán királyfi
Hamlet létezésének oka sokkal inkább Shakespeare belső világa, mintsem a történelem. A dráma központi témája a kettősség, álcázás – „nem az vagyok, aminek látsz”. Ezért sem áll távol a játék szellemétől. A hátramaradt levelek szerint az író maga játszotta Hamlet apjának szellemét, nem sokkal saját apja halálát követően.
A Hamlet óriási siker lett, Shakespeare a legünnepeltebb drámája. Magánlevelezések, beszélgetések és diplomáciai tárgyalások témája lett. És mert a szerző portréjától elválaszthatatlan a tökéletességre való törekvés, tudjuk, hogy ezt a tragédiáját is jó néhányszor átírta, sőt át is szerkesztette.
Rómeó és Júlia a Várban
Az első magyar nyelvű Shakespeare-előadás is a Rómeó és Júlia volt, melyet 220 éve, 1793. március 12-án mutattak be a budai Várszínházban. A darabot polgári szomorújáték formájában adták elő, némileg módosítva a végkifejleten, hogy fokozzák a drámai hatást. Így Rómeó és Júlia haláluk előtt még beszélhet egymással, a két család kibékülését pedig teljesen kihagyták, “mivel a két egymást szerető személyeknek halálokkal a nézésre való kedv is megszűnik”.
Shakespeare örök
Shakespeare hatása kézzelfogható. életében műveinek több mint hetven kiadása jelent meg. 1660-ig tizenkilenc drámáját adták ki, 1680-ra pedig három kiadása létezett Shakespeare összegyűjtött műveinek. Személye vagy a neve számtalan műben, feldolgozásban előfordul mind a mai napig.
