„Az ismert dolgoktól mégis kevésbé rettegünk, mint azoktól, melyeket csupán sejtünk, és félig-meddig tudunk.” A modern bűnügyi regény és Sherlock Holmes, minden detektívek ősének megteremtője, Sir Arthur Conan Doyle skót író 155 éve született.
Arthur Conan Doyle 1859. május 22-én született Skóciában ír szülők gyermekeként. Részeges apja miatt nyomasztó és szegény gyermekkora volt, mégis kijárta az orvosi egyetemet. 1882-től a dél-angliai Southsea-ben praktizált, de kevés páciense akadt, így unaloműzésből írogatni kezdett. Volt katonaorvos, prédikátor, misszionárius, sőt: amatőr detektív is. Nevét azonban Sherlock Holmes alakja által ismerte meg a világ: a mesebeli magánnyomozó rezidenciáját, a Baker Street 221/b-t máig is megkeresik a turisták – még a komoly angliai útikönyvek is megemlítik.
Conan Doyle valójában már fiatalon arról álmodott, hogy nagy író lesz, olyan, mint honfitársa, Dickens. Ez azonban nem sikerült neki. Sohasem írta meg a Twist Olivért, a Copperfield Dávidot. És a kritikusok egy része szerint (rajongói nagy szerencséjére) sohasem jutott el az igazi művészetig. Sherlock Holmes ugyan ismertté és gazdaggá tette, de be is zárta egy műfajba, témába.
Sherlock Holmes atyja
Első jelentősebb detektívregénye, a Bíborvörös dolgozószoba 1887-ben jelent meg, amelyért 25 fontot kapott – a könyvritkaságért ma árveréseken ennek ezerszeresét is megadják. Ebben mutatkozott be a zseniális és különc mesterdetektív, Sherlock Holmes, az éles megfigyelőképesség és a logikus következtetés megtestesítője és segítőtársa-krónikása, a lassú észjárású és jámbor Watson doktor, akit példásan mintáz A sátán kutyája című regényből ez a mondat: „Vannak emberek, akik maguk nem zsenik, de megvan az a különös képességük, hogy inspirálni tudják a lángészt.” A zseniálisan különc, legendás mesterdetektívet az író éles logikájáról híres egykori sebészprofesszoráról mintázta. Sikerét magyarázta, hogy a korábbi rémtörténetek helyett a bűnügyek feltárásában a logika, az oknyomozás és az értékelés került előtérbe.
A Holmes-történeteket 1891-től adták ki rendszeresen, Doyle a közönség követelésére negyven évig írta az újabb és újabb rejtélyeket, figuráit valódi írói eszközökkel, olyan kiváló stílusban és sajátos, fanyar humorral ábrázolta, hogy sokan élő embernek vélték Sherlock Holmest.
Sherlock Holmes — oldalán hűséges barátjával, dr. Watsonnal — immár több mint egy évszázada nyűgözi le a detektívtörténetek szerelmeseit. Kockás utazósapkája, rövid szárú pipája mára szimbólummá vált, csakúgy, mint maga a zseniális magánnyomozó, aki felülemelkedve a nyers erőszakon, csupán kristálytiszta gondolkodásával felfegyverkezve száll szembe a mindenre elszánt bűnözőkkel.
Amikor 1893-ban a detektív halálát lelte az ősellenségével, dr. Moriartyval folytatott küzdelemben, az olvasói felháborodás miatt kénytelen volt feltámasztani teremtményét – döntésében persze az is közrejátszott, hogy egy amerikai kiadó hatalmas készpénzelőleget ígért a folytatásért. Az író a való életben is szeretett rejtélyeket megoldani, két ügyben is bebizonyította már elítélt vádlottak ártatlanságát, s a rendőrség is fordult hozzá segítségért, például Hasfelmetsző Jack ügyében.
A detektívek detektívje
„A nyomozás mesterségében az a legfontosabb, hogy külön tudjuk választani a lényeges elemeket és a lényegteleneket. Ha nem tesszük meg, szétforgácsoljuk az erőnket, ahelyett, hogy összpontosítanánk.” Hiába tette Sherlock Holmes a legtöbbet kiadott íróvá, hiába vetélkedtek műveinek példányszámai a Bibliával, ő maga nem tartotta sokra detektívregényeit. Amennyire rajongtak hőséért az olvasók, annyira ki nem állhatta ő maga, teremtményét okolta azért, hogy az áhított irodalmi sikerek elmaradtak és egy műfajba, témába szorult vissza. Próbálkozott pedig számos műfajjal: színdarabokat, történelmi regényeket, katonadalokat írt, az angol-búr háborúban szerzett élményei az angol gyarmati uralom mellett érvelő mű megírására ihlették.
Reményét azonban nem adta fel, mindig „a” nagy mű megírására vágyott – ezer más kísértés mellett. Ilyen a spiritizmus iránti vonzódása, a mesék világa, ami odáig vitte, hogy megpróbálta lefényképezni a tündéreket és a manókat. Betegesen vonzotta az erotika is, bár a nőket nem sokra becsülte. „A nő sorsa, hogy a férfi kiegészítője legyen” – hangoztatta. Érdekes: amellett, hogy túlzottan ragaszkodott anyjához, feleségeivel — kettő volt neki — eléggé zsarnokként bánik. És nem vetette meg a kábítószereket, a kokaint és a morfiumot sem. Vagy talán éppen ez a beteges kötődés vezette ide?
A Sherlock Holmes-történetek világhírű írója komolyan vette a misztikumban vetett hitét, Houidinihoz hasonlóan tagja volt a Spiritualisták nevű okkultista szervezetnek, állandó levelezésben is állt a szabadulóművésszel.
Julian Barnes angol író Arthur és George című bestsellerében megírja, hogy Sir Arthur Conan Doyle életében egyszer maga is volt detektív. A híres eset a 20. század elején történt Angliában és nagy port vert fel. Főszereplője George Edalji volt, egy skót asszony és egy iráni származású anglikán lelkész fia. A sötét bőrű, alacsony, rövidlátó emberke ügyvéd lett, és abban a biztos tudatban élt, hogy sikerült integrálódnia az angol társadalomban. Mi több, vakon hitt a törvényekben.
1903-ban azonban Great Eyrley-ben, ahol élt, valaki brutális módon öldöste a lovakat, teheneket. A rendőrség azonnal George-ot gyanúsította, mondván, angol ember nem, csak egy félvér lehet képes ilyesmire. George hiába hangoztatta ártatlanságát, hét évi kényszermunkára ítélték. Onnan kérte Sir Arthur segítségét. Az író, bár még sohasem végzett nyomozói tevékenységet, alapos munkával bebizonyította George ártatlanságát, és kampányt indított kiszabadításáért az újságokban és a parlamentben. 1907-ben George-ot szabadon engedték, de nem rehabilitálták és kártérítést sem kapott.
Sir Arthurnak a rendőrséget és az ügyészséget rasszizmussal illető vádjaival senki sem törődött. Az írót ez a kudarc annyira letörte, hogy egyre inkább magába zárkózott, míg végül a spiritizmusban keresett vigaszt. George csak 23 évvel később, a londoni Royal Albert Hallban felállított ravatalánál „találkozott” újra jótevőjével, akivel médium útján próbált kapcsolatba lépni.
Az írót a háborúban teljesített katonaorvosi és egyéb szolgálataiért 1902-ben lovaggá ütötték. Magánélete nem volt kiegyensúlyozott, két sikertelen házasságából öt gyermeke született. Első felsége tüdőbajban halt meg, egyik fia az I. világháborúban esett el, ezután az író a spiritizmus meggyőződéses hívévé vált. A sussexi Crowborough-ban halt meg 1930. július 7-én, szívrohamban.
Sherlock Holmes 1927-ben „visszavonult” vidéki otthonába és méhészkedni kezdett, londoni címére azonban a mai napig hetente kétszáz levél érkezik. Ezekre általában egy bank válaszol udvariasan, ez található ugyanis a Baker Street 221. alatt. A regényekben szereplő 221/b a Baker Street 239. számú ház mellé van kiírva, itt működik a Sherlock Holmes Múzeum. A mesterdetektív kalandjairól még ma is készülnek filmek, színdarabok, sorozatok, s magyarul is megjelent minden története.
Fotók: Wikipédia
