„Tévedni emberi dolog / és ő egész életével bizonyította, hogy valóban – ember!” Tamkó Sirató Károly József Attila-díjas költő, műfordító 35 éve hunyt el.
Tamkó Sirató Károly József Attila-díjas költő, műfordító 35 éve, 1980. január 1-jén hunyt el Budapesten. 1905. január 26-án született Újvidéken (ma Szerbia). 1922 és 1927 között Budapesten jogot tanult, pályafutását ügyvédjelöltként kezdte, majd könyvtárban dolgozott.
TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY: APRÓHIRDETÉS
Karikának – karikája
Palikának – paripája
Borikának – barikája
Orsolyának – korcsolyája
Ákosnak – a vánkosa
Csillának – a csillaga
Ödönkének – bödönkéje
Máriának – áriája
Hubának – a gubája
Hugónak – a rogója
Szilárd – szalmaszippantója
Tomajnak – a molyirtója
Péternek – az étere
Dénesnek – a ménese
Emesének – a meséje
Ágneskének – mágneskéje
elveszett!
Halló! Halló! Gyerekek!
Ha valaki megtalálja,
gondoljon a gazdájára
meg nem bánja:
huszonnégy órán belül
ÓRIÁSI
jutalomban részesül!
Az elsősorban gyermekverseiről ismert költő sok nyelvet beszélő, különleges művész volt. Tizenhat évesen jelentette meg első verseskönyvét Az Élet tavaszán címmel, amely Ady Endre hatását mutatta. A Magyar Írás köréhez tartozott, verseit közölte a Nyugat is. Az 1928-ban kiadott Papírember című verseskötete nagy feltűnést keltett avantgárd formanyelvével.
1930-tól Párizsban élt, a Cercle Francois Villon tagjaként ismeretséget kötött néhány avantgárd művésszel. 1936-ban kiadta a Dimenzionista Manifesztum című kiáltványát, amelyben elvi-elméleti gondolatait foglalta össze az avantgárd feladatairól és céljairól (szerinte a modern művészetek egy-egy dimenzióval gazdagodnak, például az irodalom kilép a síkba, a festészet a térbe). A dokumentumot olyan képzőművészek írták alá, mint Vaszilij Kandinszkij orosz, Marcel Duchamp francia, Joan Miró katalán festő. Még abban az évben visszatért Magyarországra, súlyos megélhetési gondokkal, komoly betegséggel küzdött, a kór végtagjait támadta meg.
Hazatérése után, 1942-ben megjelent Kiáltás című kötetének versei befelé forduló, halálközeli hangulatot tükröznek. Betegségéből kitartó jógázással sikerült kigyógyulnia, az 1940-es évek végén jógastúdiót vezetett, kidolgozta az egészségkultúra rendszerét. Gondolatai a Ne légy többé beteg! című kéziratban maradtak fenn.
Az ötvenes években visszavonult az irodalmi élettől, szakfordításból és a jógatanításból élt. A hatvanas évektől műfordítással foglalkozott, modern francia, orosz és szerb költőket fordított magyarra. Érdeklődése a csillagászat, fizika és filozófia felé fordult, 1969-ben jelent meg tudományos-fantasztikus regénye, „A három űrsziget”.
Népszerűségét elsősorban a hetvenes években született, mesteri rímekben gazdag gyermekverseinek köszönheti, amelyek közül jó néhányat a közkedvelt Kaláka együttes zenéje tett még szórakoztatóbbá és feledhetetlenné a gyerekek, de még a felnőttek körében is (Börönd Ödön, Pinty és Ponty, Szélkiáltó, Tengereczki Pál).
Hatása az absztrakt geometrikus művészeti mozgalomban (MADI/Movimiento Artistico De Invencion/Újszerű Művészeti Mozgalom) mutatható ki, illetve máig felfedezhető olyan kortárs költők életművében, mint Petőcz András vagy Szombathy Bálint. Élete vége felé kozmikus-látomásos lírája is említést érdemel (Kozmogrammok).
1976-ban József Attila-díjjal tüntették ki, hamvai a Farkasréti temetőben nyugszanak. 1993-ban kiadták összes művének első kötetét, a főváros III. kerületében 2007-ben emléktáblát avattak egykori lakóháza falán.
