Térey János talán a kortárs magyar irodalom legaktívabb, leglendületesebb alkotója volt. Energiáját, lendületét jellemezte, hogy elfeledett, tetszhalott műfajokat aktualizált és keltett új életre. Szomorúan és szeretettel emlékezünk Térey Jánosra.
TÉREY JÁNOS: VESZETT FEJSZE NYELE
Ébren tart, és főpapnői
Ujjal képes orvosolni
Bosszúságom, balhitem.
Nyelve olyan, mintha nem
Volna e Földre valósi.
Mégis munkát lelt a Földön,
Csupa makulátlan vásznat!
Öltésenként jut előre:
Kész is! Vasaló alatt
Kisimul az érdes élet.
Olyan finom keze van!
Alig evilági asszony.
(Amúgy minden a régiben.
Maradtam sokat merő,
Élelmes kalandor… Ámde
Pillantásom barna éjfél,
Kifolyik a kincs kezemből,
Szélrózsa mutat irányt;
És úgy festek reggelente,
Mint Hendrix a koporsóban.)
Térey János 1970. szeptember 14-én született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Érettségijét követően a budapesti Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán tanult, 1996-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar szakos oklevelet. 1997-ben és 1998-ban a Cosmopolitan magazin olvasószerkesztőjeként dolgozott, 1998 óta szabadfoglalkozású író volt.
Elsősorban költőként vált ismertté, első versei 1990-ben jelentek. Pályáján kiemelkedik az 1991-es Szétszóratás, a 2000-ben megjelent Drezda februárban című verseskötet, valamint a 2006-os Ulta című kötete. A kötött versformák mellett érdeklődést mutatott a hosszabb elbeszélő jellegű művek iránt, s ennek eredményeként született meg a Paulus című verses regénye (2001), amely több elismerésben részesült (Palládium-, Tiszatáj- és Füst Milán-díj), majd A Niebelung-lakópark című drámatetralógiája, amelyből Mundruczó Kornél rendezett felolvasószínházi előadást. Az első rész, a Rajnapark megkapta az évad legjobb magyar drámájának díját. A harmadik részt, a Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör mutatta be 2004-ben a budavári Sziklakórházban, az előadásból film is készült.
Nemcsak elővette és alkalmazta a klasszikus formákat, hanem a verses regény kiterjedt hagyományát elevenítette fel és folytatta. Kortárs német, cseh, francia és bolgár költőket fordított, nevéhez fűződik Paul Verlaine Szaturnuszi költeményeinek első teljes, magyar nyelvű fordítása is.
Az epikus műfajok mellett első komolyabb, színpadhoz kapcsolódó munkája Puskin Borisz Godunov című drámájának új fordítása volt. Drámaíróként Asztalizene (2008), Jeremiás avagy az Isten hidege (2009), Protokoll (2010) című színműveit sikerrel játszották, a többi közt a Katona József Színházban, a Radnóti Színházban és a Nemzeti Színházban. Az Asztalizene, valamint Jeremiás avagy Isten hidege elnyerte az évad legjobb magyar drámája díjat. Kazamaták című színpadi munkája (2006), amely az 1956-os eseményeket új szemszögből mutatta be, Papp Andrással közös munkája.
TÉREY JÁNOS: TÉTEL
A benapozott partszakaszt
Bejárni, összecsukni végre
Minden nyugágyat. Nem maraszt
A és B vízre írt esélye;
Egy túlutazott torkolat,
Ahová végül úgyse siklom,
Nem ébreszt friss aggályokat:
Ma mégse itt, ma mégse itthon.
Harcos Bálint költővel közösen írta Mundruczó Kornél filmje, a Johanna operalibrettóját. A 2006-ban megjelent TéreyULTRA című partitúrában 12 Térey-verset zenésítettek meg fiatal magyar zeneszerzők. 2007-ben KaltWasserKult címmel megjelentek válogatott versei német nyelven, a következő évben a Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd című kötete francia nyelven. 2018-ban ő volt a Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik válogatója. Egyik legutóbbi munkája, a Káli holtak című regény tavaly jelent meg. 2019 januárjában Térey János nyitotta meg az Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett A föltámadás szomorúsága című kiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
„Téreyben együtt él az iskolázott formaművész, a házmestert is megrímelő kávéházi flaszterköltő és a korosztályi néptribun – a mai líra egyik legvonzóbb, népszerű útjaként, igen jó színvonalon” – írta Keresztury Tibor.
Írásait angol, német, cseh, bolgár, horvát, olasz, mongol, héber és cigány nyelvekre fordították, több felolvasáson járt Európában és a tengerentúl.
Munkásságát több jelentős díjjal jutalmazták: Déry Tibor-jutalomban (1995), Móricz Zsigmond-ösztöndíjban (1995), a Magyar Rádió Petőfi-díjában (1996), József Attila-díjban (2001), a Tiszatáj díjában (2002), Füst Milán-díjban (2002), Örkény István-ösztöndíjban (2003) részesült. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét 2006-ban, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat 2010-ben vehette át.
A Magvető Kiadónál megjelent művei: A Nibelung-lakópark (2004), Ultra (2006), Paulus (2007), Asztalizene (2008), Jeremiás avagy Isten hidege (2009), Protokoll (2010). Kötetei a Jelenkor Kiadónál: A Legkisebb Jégkorszak (2015); Őszi hadjárat (2016); Kazamaták (Papp Andrással; 2016); Káli holtak (2018).
Térey János József Attila-díjas költő, író műfordító életének 49. évében, 2019. június 4-én, hétfőn reggel váratlanul hunyt el.
