„Mostanában sokszor eszembe jut, hogy jobb a jelenbeli, naponta megtapasztalt, apró boldogság, mint a távoli jövőtől remélt hatalmas, ha most szemernyi sincs belőle.” Thomas Hardy angol író és költő, az Egy tiszta nő című regény alkotója 186 éve, 1840. június 2-án született Upper Bockhamptonben.
„Tolsztoj és Hardy egyszerre konzervatívok és forradalmárok, reformerek és megtartók; látják a hibákat az intézményekben, és keveslik az erényt az emberekben, sürgetik a javítást, és bizalmatlanok a javítókkal szemben… A legrészletezőbb regényben Aiszkhülosz drámaiságát képesek felidézni, a sorstragédiák ritkított levegőjét, a legmindennapibb emberben a mitikus hőst, aki kihívta maga ellen az istenek haragját…”
Thomas Hardy 1840. június 2-án született Upper Bockhamptonben. Apja szerény jövedelmű építőmester volt, fia jószerével csak a zene iránti rajongást örökölte tőle. Szülei anyagi erejéből csak a helyi iskolára futotta, így Hardy egy építőmester tanonca lett, de munka mellett szakadatlanul képezte magát.
1862-től Londonban egy jó hírű építész mellett dolgozott, közben esti előadásokra járt, filozófiát, teológiát, művészettörténetet, latint, görögöt tanult.
„Ha valami újba kezdünk, mindig le kell győznünk bizonyos mérvű tehetetlenséget – nem is annyira önmagunkban, hanem a vele járó eseményekben, amelyek mintha csak összefognának az újdonság, a változás ellen.” (Thomas Hardy: Távol a világ zajától)
Egy építészeti tanulmányával díjat nyert, de az építészet egyre kevésbé érdekelte, inkább verseket írt, első irodalmi próbálkozása egy humoros cikk volt 1865-ben. A kemény tanulás megrendítette egészségét, s a nagyváros is nyomasztotta, ezért 1867-ben visszatért szülővárosába, ahol kisebb építészeti megbízásokat vállalt.
Első regényét – mivel kiadót nem talált – saját pénzén adta ki 1871-ben Drasztikus orvosságok címmel. A következő évben végleg felhagyott az építészettel, attól kezdve csak az irodalomnak élt. Erkölcsileg és anyagilag is fontos volt számára a siker, ezért első három regényében tudatosan igyekezett megfelelni az olvasóközönség igényeinek. 1874-ben megnősült, aktív társadalmi életet élt, idejét vidéken és Londonban töltötte, közben sokat utazott.
„A hallgatás képes néha az érzés testetlen lelkének mutatkozni, mely csontváza nélkül kószál, s ilyenkor minden beszédnél hatásosabb. Hasonlóképp a kevés szó gyakran többet mond, mint a szószaporítás.” (Thomas Hardy: Távol a világ zajától)
1874-től megjelenő regényei abban a dél-angliai környezetben játszódnak, amelyet az író Wessexnek nevezett el. Ez az iparosodás által halálraítélt, elmaradott, a primitív hagyományokhoz görcsösen ragaszkodó világ a helyszíne érett műveinek: Hazatérés (1878), A weydoni asszonyvásár (1886), Egy tiszta nő (1891), Lidércfény (1896).
Hardy szülőföldje parasztjai között érezte jól magát, róluk írt, bizalmatlan volt a polgári hagyományokkal szemben és lelkesedett minden természetesért. Érzései azonban nem homályosították el látását, amely leleplezett és megcsúfolt minden idillt.
„Miért nem mondtad, hogy a férfiak veszedelmesek? Miért nem figyelmeztettél? Az úrinők tudnak védekezni, mert regényeket olvasnak, és azokból megismerik az ilyen trükköket; de énnekem sose volt módom ilyenképpen tanulni, és te nem segítettél!” (Thomas Hardy: Egy tiszta nő)
A pályafutása csúcsát jelentő, Egy tiszta nő című regény főhőse Tess, az egyszerű parasztlány. Sokra hivatott egyéniség, akinek tehetsége, szépsége is rendkívüli, mégis akasztófán végzi, mivel a tiszta szerelemhez szakítania kell a konvenciókkal és meggyilkolja megrontóját. A műből Roman Polanski 1979-ben nagy sikerű filmet rendezett Nastassja Kinski főszereplésével.
A regények világosan mutatják e folyamatot s velejáróját: Hardy érdeklődése mindinkább elvont – főképp filozófiai – irányba terelődött. A huszadik század problémáinak feltárására a regény is új utakat választott, és ezek idegenek voltak Hardy számára, nem vonzották, hatvanadik évéhez közeledve már nem indulhatott el rajtuk.
Hardy regényeinek filozófiáját monumentális egészbe foglalja a napóleoni háborúk történetét feldolgozó verses könyvdrámája: Az uralkodók (1904-08). Ezzel lezárta prózaírói korszakát, s élete hátralevő húsz évében verseket írt. Szívesen hagyott fel a regényírással, mivel a regény – mint mondotta – „fokozatosan vesztett művészi formájából, abból, hogy eleje, közepe és vége van, és dolgok rendszertelen leltárává kezdett válni; ennek pedig semmi köze a művészethez.”
Költészetét ugyanaz a mély humanizmus, s az emberi lét nyomorúsága, kiszolgáltatottsága láttán érzett fájdalmas pesszimizmus hatja át, mint nagy regényeit és novelláit. Thomas Hardy 1928. január 11-én halt meg Dorchesterben.
