„Hogy az emberek próbálgathassák élményre való képességüket, ahhoz mindenekelőtt élniök kell, a tett pedig életveszélyes.” Heinrich Mann német író, Thomas Mann bátyja, a német irodalom kiemelkedő alakja 65 éve, 1950. március 12-én halt meg.
„Heinrich Mann nem kényeskedő és nem jókedvű író. Sűrűvérű, haragos és bosszúálló, de bátor és a maga szenvedélyességében becsületes: hiszi, amit mond és ezért szuggerálja az olvasót. Mint a legtöbb modern német íróban, benne is van valami szándékosság, merev ragaszkodás az előre eltökélt programhoz, a művész objektivitása hiányzik belőle s az irodalmi mű minduntalan pamfletté torzul a kezében. A francia minta is időnként túlságosan érzik rajta. Mégis művész, a maga népének és az embernek látója és ábrázolója.” (Schöpflin Aladár: DER UNTERTAN, Nyugat, 1919)
„Nem élt az, aki csak a jelenben él.”
1871. március 27-én született Lübeckben. Jó anyagi viszonyok között nőtt fel, apja kereskedő volt, és 1877-től haláláig szenátori tisztséget viselt. Henrich volt a legidősebb Mann-gyerek, utána következett öccse, Thomas. Drezdában könyvkereskedelmet és könyvkiadást tanult, majd a berlini Fischer Kiadónál lektor volt.
1905-ben jelent meg a Ronda tanár úr, 1918-ban pedig Az alattvaló című regénye, amely a megjelenést követő néhány hétben csaknem százezer példányban kelt el.
1914-ben vette feleségül Maria Kanová prágai színésznőt, egyetlen gyermekük, Leonie két évvel később született. A házasság később megromlott, 1930-ban mondták ki a válást.
Testvére, Thomas Mann 1915-ben megjelentette Gedanken im Kriege című könyvét, emiatt megszakította vele a kapcsolatot. Sokkal radikálisabb volt fivérénél, alapvetően ellenezte Németország részvételét az első világháborúban. Csak 1922 táján kerültek újra közel egymáshoz. Üdvözölte az 1918. novemberi német polgári forradalmat, a weimari köztársaság idején publicisztikájával szállt síkra a polgári demokrácia védelmében.
Bejárta Franciaországot és Itáliát, festészettel is kísérletezett. 1926-tól Berlinben élt, Das zwanzigste Jahrhundert (A huszadik század) címmel folyóiratot szerkesztett. 1931-ben a Porosz Művészeti Akadémia Költészeti Szekciójának elnöke lett. 1932-1933-ban Käthe Kollwitzcal és Albert Einsteinnel kétszer is aláírta a Német Kommunista Párt és a Német Szociáldemokrata Párt nemzetiszocialisták elleni akcióegységére való felhívását.
1933-ban, a náci hatalomátvétel után kizárta tagjai közül az Akadémia, könyveit nyilvánosan elégették, állampolgárságától is megfosztották. Párizsba emigrált, ott folytatta fasizmusellenes írói, publicisztikai és szervező tevékenységét. Azon kevesek közé tartozott, akiknek az emigráció művészi kiteljesedést hozott. Jelentős szerepe volt a nemzetközi antifasiszta együttműködésben. Franciaország megszállása idején az Egyesült Államokba emigrált, akkor már második feleségével, Nelly Krögerrel, akivel 1944-ig, Nelly öngyilkosságáig éltek együtt. Az író Kaliforniában, visszavonultan élt haláláig. 1949-ben Kelet-Berlinben a Német Művészetek Akadémiája elnökévé választották. 1950-ben, tervezett hazautazása előtt Santa Monicában hunyt el. Hamvait 1961-ben szállították Németországba, Berlinben temették el. Emlékére alapították a Heinrich Mann-díjat.
„Ugyan mi fán terem az a kánkán, amit állítólag Rondáné táncol? A férj nem tudta eléggé megmagyarázni, és így azt képzelték, hogy minden képzelmet fölülmúló paráznaság lehet.” (Heinrich Mann: Ronda tanár úr)
Leghíresebb műve, a Ronda tanár úr (Professor Unrath) – magyarul Kosztolányi Dezső fordításában olvashatjuk – 1904-ben keletkezett, és egy évvel később jelent meg. Szülővárosában a könyvet agyonhallgatták vagy kritizálták, gyakorlatilag tilalom alá esett. A könyv Németország keresztmetszete, gyilkos szatírával, az alakok kíméletlen, realista bemutatásával. Heinrich Mann metsző humorral festi meg alakjait: egymáshoz arányul itt zsarnok, művész és polgár. Mindenki olyan ellenfelet kap, amilyet érdemel.
A világhírt azután hozta meg számára, hogy 1930-ban – három évvel azelőtt, hogy Hitler birodalmi kancellár lett – a regényből elkészült A kék angyal című nagysikerű film, Marlene Dietrich főszereplésével. A kék angyal című filmben Lola szerepében vált egy csapásra világsztárrá. A film a színésznőnek is meghozta az elismertséget, nem sokkal később felfedezőjével, Josef von Sternberg rendezővel Hollywoodba utazott, és ott az elkövetkező években számos világhírű rendező keze alatt számos filmben játszott.
IV. Henrikről írott regényében a királyban – a Führerrel szemben – az igazi vezető egyéniséget, a békére törekvő államférfit rajzolta meg. Fogadás a világnál című regénye csak halála után jelent meg.
