Felejthetetlen alakítások fűződnek nevéhez, volt már Jókai- és Shakespeare-hős, a 80. születésnapját május 1-jén ünneplő Tordy Géza.
A Kossuth-díjas színész, rendező Budapesten született 1938. május 1-jén. Sszínészi pályáját 1956-ban kezdte Kaposvárott. Abban az évben nem indult színészképzés a főiskolán, de Zách János adott egy lehetőséget a fiatalembernek és odavette segédszínésznek. 1956. október 26-án Kaposváron a Zrínyi Miklós Kör nagygyűlésén, a Petőfi szobornál már Tordy szavalta a Szózatot.
Somogyból Szegedre került, később a Magyar Néphadsereg Színháza, majd a Vígszínház tagja lett. 1963-1967 között a Madách társulatát erősítette, de aztán visszatért a Vígszínházhoz. Ekkor már rendezett is, darabjait a veszprémi Petőfi Színház mutatta be.
1992-től a Győri Nemzeti Színház prózai tagozatának művészeti vezetője volt, 1995-től a Budapesti Kamaraszínház főrendezője, s immár 26 éve a Színház Filmművészeti Egyetem tanára.
Színészi játékát kitűnő jellemábrázoló készség vezérli. A romantikus és modern hősök megformálásában mindig az érzelmi hitelesség, az indulatok vad, mégis kontrollált szenvedélye jellemezte.
Színházban, filmen és a televízióban is felejthetetlen alakításokat nyújtott, a közönség egyik kedvencévé vált. Játszotta Edgart a Lear királyban, volt Orlando (Ahogy tetszik), Puck (Szentivánéji álom). A Danton halálában Camille Demolande, Goldoni Mirandolájában pedig Ripafratta volt. A Bűn és bűnhődésben Porfirij, az Éjjeli menedékben Luka bőrébe bújt, Az ügynök halálában Willy Lomant személyesítette meg.
Rendezőként olyan darabokat vitt színre mint a Liliom, a Cseresznyéskert, a Vörös postakocsi, a III. Richárd, vagy éppen a Bűn és bűnhődés és A vágy villamosa.
Első filmszerepét 1957-ben kapta, a Máriássy házaspár próbafelvételen választotta ki a Külvárosi legenda egyik szerepére. Később szerepelt A kőszívű ember fiaiban, a Kárpáthy Zoltánban, az Egri csillagokban, a Fekete gyémántokban, a 80 huszárban, a Vörös Grófnőben. Nevéhez tévéjátékok egész sora is fűződik, játszott az Édes Anna, a Malom a Séden, A császár, Helyet az ifjúságnak, Színház az egész című alkotásokban.
Tordy Géza immár több mint fél évszázadot színpadon töltött, fáradhatatlanul játszott és rendezett. Számos elismerés tulajdonosa: Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész, kétszeres Jászai Mari-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje. A Hegedűs Gyula-díjat, az Ajtay Andor-díjat, a Bilicsi Tivadar-díjat és a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt is megkapta, az utóbbit elsőként ítélték neki 1987 decemberében. 2005-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé is beválasztották. 2008-ban a Kossuth-díjas színművészt választották a nemzet színészévé Raksányi Gellért helyére.
Magánéletét meglehetősen sikertelennek tartja, három házasságból három gyereke született. Mára visszavonult, nem rendez, nem játszik. Humorát, öniróniáját nem vesztette el, de az amúgy is zárkózott művész már nem mutatkozik szívesen az emberek előtt. Egy interjúban azt mondta, hogy élete legszebb és legtartalmasabb éveit a Vígszínházban töltötte, amit az otthonának érzett. A filmekről úgy gondolkodik, hogy A kőszívű ember fiai fél évszázada készült, de még ma is sokszor előveszik, őt Baradlay Jenőként kedvelték meg a nézők. Szerencsésnek érzi magát, hogy Várkonyi Zoltánnal dolgozhatott, és azt már nagyon jó aránynak tartja, ha a filmek közül akad egy-kettő, amelyet a színész is a magáénak gondol.
