„Egyszer feltettek nekem egy hülye kérdést: mit adnék a gyerekeimnek útravalóul. Nem tudtam válaszolni. De az egyik hajnalon felriadtam egy mondatra, a válaszra: tudni kell szeretni.” Törőcsik Mari idén november 23-án ünnepelte 85. születésnapját.
Pályafutása során megszámlálhatatlanul sok díjat és elismerést kapott, a legfontosabbak a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze titulusok, továbbá háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díj büszke tulajdonosa. Nem utolsó sorban pedig érdemes és kiváló művész, valamint a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Törőcsik Mari 1935. november 23-án született Pély községben, Heves megyében. Szülei tanítók voltak, nagyapja pedig egy kis mozit üzemeltetett, ahol rengeteg filmet látott. Már akkor érlelődött benne a gondolat, hogy egyszer színésznő válik majd belőle. „Az én gyerekkorom szebb volt, mint szép: gyönyörű volt” – nyilatkozta egy helyen. Bár a háború és az azt követő évek megviselték családját, ő továbbra is optimistán és elhivatottan élt és tanult. A Színművészeti Főiskolát 1954-ben kezdte el operett szakon.
„Két dolgot tartok igazán fontosnak: az egyik az, hogy Istentől kaptunk egy életet, és azt meg kell becsülni. Bármilyen nehéz körülmények között vagyunk is, az élet ajándék. A másik a szeretet. Hogy tudjunk szeretni. Nekem ez központi kérdés.” (Bérczes László – Törőcsik Mari: Törőcsik Mari)
Bár hivatalosan nem lett volna szabad, a főiskola alatt mégis főszerepet kapott Fábri Zoltán mára ikonikussá vált filmjében, a Körhintában. Filmbéli partnerével, a korszak közkedvelt és szintén tehetséges színészével, Soós Imrével tökéletes párt alkottak. 1956-ban a cannes-i filmfesztiválon sokakat megigézett törékeny alakja, kifejezőerejének gazdagsága, köztük volt az író Jean Cocteau és a rendező Francois Truffaut is. Utóbbi azt írta: „Anélkül, hogy a húszéves művésznő tudott volna róla, ő volt a fesztivál legnagyobb sztárja, ő érdemelte volna az Arany Pálmát.”
Főiskolás éveiben annyit forgatott, hogy három vizsgára nem jutott ideje, ezért diplomáját évtizedekkel később az elmulasztott vizsgák pótlása nélkül kapta meg. A főiskola elvégzése után, 1958-tól a Nemzeti Színház társulatához szerződött, és további filmekben is játszott.
1958-ban a Nemzeti Színház szerződtette. A következő három évben tíz filmet forgatott, a kor legjobb alkotásaiban játszhatott (Külvárosi legenda, Vasvirág, Édes Anna). 1958-ban Kosztolányi Dezső Édes Anna címmű regényét Fábri Zoltán rendezte filmre, Törőcsik Mari főszereplésével. Jancsó Miklós rendezte a Csend és kiáltásban, majd a Szerelmem, Elektrában. Ezt követte a Szerelem Makk Károllyal. Makk Károly Szerelem című filmjében nyújtott alakításáért – a másik főszereplővel, Darvas Ivánnal együtt – külön dicséretben részesültek, a film pedig – megosztva ugyan – de elhozta a zsűri díját.
Szabó Magda egyik legismertebb regényének 1971-es televíziós feldolgozásában, A Danaidában Törőcsik Mari a modern kori Danaidát Csándy Katalin könyvtárost alakítja, akinek rá kell jönnie élete hibáira és hiábavalóságaira és azután meggyógyítania, egyensúlyba hoznia önmagát.
1973-ben Törőcsik Mari Hauman Péterrel megkapta a főszerepet a Kosztolányi Dezső egyik novellájából készült tévéfilmet Kínai kancsó címben. A szegény, nehéz körülmények között élő házaspár egyetlen kincse, egyben családi ereklyéje egy kínai kancsó, amit jótevőjük egy szerencsétlen napon összetör. Mit lehet ilyenkor tenni?
Megismerkedett későbbi férjével, Maár Gyulával, aki alkotótrása lett, neki írt filmeket, a Déryné, hol van? című alkotásért 1976-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját a cannes-i filmfesztiválon. Ebben az évben ugyancsak Maár Gyula rendezésében készült A lőcsei fehér asszony című film címszerepében mutatkozott Törőcsik Mari. Korompayné árulásának és vezeklésének története megunhatatlan klasszikus.
Vígjátékokban is játszott (Gárdos Péter: Szamárköhögés, Tímár Péter Csapd le csacsi), később felfedezték a „fiatalok” – Xantus János (Női kezekben), Janisch Attila (Hosszú alkony), Mispál Attila (A fény ösvényei), Kamondi Zoltán (Halj már meg!), Fazekas Csaba (Swing) – is. Szerepelt a Nincs kegyelem című dokumentum-játékfilmben, Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című filmjében a főszerepet alakította. Több tévésorozatban is feltűnt.
A színházban kezdetben sokat kínlódott, színpadi színésznővé Zorin Varsói melódiájában nyújtott alakításával vált. Kiváló rendezők segítségével bonthatta ki ösztönös adottságait, művészi eszközeinek kiteljesítésében Jurij Ljubimov és Anatolij Vasziljev is inspirálta.
1978-ban megvált a Nemzeti Színháztól, a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője lett, 1980-tól a Mafilm, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja, 1993 és 1996 között a Művész (Thália) Színház művésze, 1993-tól egy évig igazgatója volt. 1990-től 1992-ig a Magyar Színészkamara elnökeként is tevékenykedett. 2002-ben újra a Nemzeti Színház tagja lett, vendégként más színházakban is fellépett.
„Mi most a szeretetről beszélgetünk. Arról, ami nélkül semmi értelme az életnek. Egyszer feltettek nekem egy hülye kérdést: mit adnék a gyerekeimnek útravalóul. Nem tudtam válaszolni. De az egyik hajnalon felriadtam egy mondatra, a válaszra: tudni kell szeretni.” (Bérczes László – Törőcsik Mari: Törőcsik Mari)
Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze eljátszott mindent, amit színésznő eljátszhat: tragikus alakoktól komédiáig, társadalmi szerepektől zenés játékokig, karakterszerepekig.
2008 őszén újraélesztést követően kómába esett, és hetekig intenzív kórházi ellátást szorult. 2009-ben Kaposváron Marguerite Duras Naphosszat a fákon című színművében állt újra színpadra, majd a Nemzeti Színházban a többi közt Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú, Gorkij Éjjeli menedékhely, Ibsen Brand és Brecht Galilei élete című darabjában láthatta a közönség.
Az elmúlt években több alkalommal került hosszabb-rövidebb időre kórházba, csak 2018 nyarán vállalt újra színészi munkát: a Sztalker Csoport előadásában, William Faulkner Míg fekszem kiterítve című kisregénye nyomán készült darabban hallhatta hangját a közönség. Idén ő is közreműködött abban a különleges alkotásban, amelyben 60 magyar színésznővel újraforgatták Hitchcock Psychójának híres zuhanyjelenetét.
A művészetét elismerő díjakat felsorolni szinte lehetetlen. 1959-ben Balázs Béla-díjjal, számos nagy nemzetközi fesztiválon a legjobb női alakítás díjával ismerték el, 1994-ben életműdíjat kapott a Magyar Filmszemlén. Kétszer tüntették ki Jászai Mari-díjjal (1964, 1969) és Kossuth-díjjal (1973, 1999), 1971-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címet kapott. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét ítélték neki oda, 2000-ben a nemzet színésze lett. A Prima díjat 2003-ban, a Prima Primissima Jubileumi díját 2007-ben kapta meg. Többször is elnyerte a Színikritikusok Díját. 2011-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíjával, 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki, 2015-ben Kölcsey Ferenc-emlékplakettet kapott, 2017-ben a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjával tüntették ki. 2005-ben Budapest, 2018-ban a Vas megyei Velem, 2019-ben Vas megye díszpolgárává avatták. 2019-ben Kossuth-nagydíjjal tüntették ki több évtizedes pályafutása során kimagasló szakmai hozzáértéssel és alázattal megformált alakításai, ikonikus filmfőszerepek és felejthetetlen színpadi figurák sorát felvonultató, kivételesen gazdag művészi életműve elismeréseként.
A Nemzeti Színház 2015 novemberében gálával és kiállítással ünnepelte a betegséggel küzdő színésznő nyolcvanadik születésnapját, aki könnyeit törölgetve nézte végig kollégái, barátai őt köszöntő előadását, az évforduló kapcsán pedig így vetett számot: „Nekem szép és gazdag életem volt”. Ez alkalomból jelentették be a nevét viselő ösztöndíj megalapítását fiatal, tehetséges színinövendékek támogatására.
Budapest mellett játszott még Győrben és Szolnokon, a Művész Színház után pedig igazgatója volt a Tháliának is, majd a Magyar Színészkamara elnöke lett. Az elmúlt napokban érkezett a sajnálatos hír, miszerint a színművésznő végleg visszavonul. Ahogy fogalmaz: „…A színháztól már elbúcsúztam. Sokáig reménykedtem abban, hogy játszani fogok még a Nemzetiben. Hát nem. Vége. Befejeztem. Ez is elmúlt, mint sok minden más. De ami volt, annak így vagy úgy nyoma marad. Szerettem nagyon, ha megtapsoltak…” „…Filmben és színpadon sokszor meghaltam. Azt eljátszottam. Klinikai halott a valóságban voltam, de visszajöttem. Még itt vagyok, mert még mindig azt mondom: élni jó! Még akkor is, ha olykor szörnyű nehéz…”
Törőcsik Mari pályájáról és civil életéről több könyv is megjelent. A velemi otthonában élő színésznő a közelmúltban egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy egészségi állapota miatt nem lép többet színpadra.
