Minden moziba járó ember hordoz a szívében egy Jirí Menzelt. Van, aki többet is. És ő a szerencsésebb, mert látta a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, a Hóvirágünnepet, a Sörgyári capricciót vagy Az én kis falumat. Szabó G. László kéréseire válaszolt Jiří Menzel – Részlet
Esetleg úgy emlékszik rá, mint O’Casey nőtlen urára a prágai Cinoherní klub legendás előadásából. Vagy olvasta szellemes írásait a Hát, nem tudom… című szösszenetgyűjteményében. És az is lehet, hogy vele tartott Gyarmathy Lívia Koportosában, Böszörményi Géza Szívzűrjében, Maár Gyula Felhőjátékában vagy Szabó István Rokonokjában.
Élete nagy kalandjairól, pályája furcsa fordulatáról, az Oscar-díjról és annak hozományáról, mindarról, ami boldoggá tette, s ami meggyötörte – Jiří Menzel, a neves cseh filmrendező vallomása Szabó G. Lászlónak.
Jiri Menzel
Trabanttal a Hiltonig
Szabó G. Lászlóval beszélget Jirí Menzel
(Részlet)
◆ Van egy sebhely az orrán. Mitől?
– A Nőtlen urak panziója ötszázhuszonkilencedik előadásán úgy csapódott nekem a díszletajtó, hogy telibe talált. Rám vasalta a cvikkert. Csak úgy dőlt a vér az orromból! A nézők persze azt hitték, ez is egy menzeli trükk. Nem az volt.
◆ Az a fontos, hogy ott, legbelül ép maradt.
– Ó, ha tudná! Nekem egy óriási seb a lelkem. De arról csak a nők tehetnek!
◆ Bírja még?
– Bírom. Mit is?
◆ Mint egy akrobata. Úgy áll a fején, mint százas szög a deszkában.
– Pedig nem készültem akrobatának. Ha az édesapám szigorúbb lett volna, akkor ma minden bizonnyal egy zongoraművésszel beszélget. Csakhogy az édesapám még megróni is lusta volt. Nem izgatta őt, hogy ellógom a zongoraórákat. Illetve egyszer nagyon mérges lett. A fejem fölött törte ketté a pálcát, és soha többé nem adott pénzt, hogy klimpírozni tanuljak. Az angollal is jobban állnék, ha nem lett volna olyan elnéző vagy megértő. Olyasmi neki az eszébe sem jutott, hogy kényszerítsen valamire engem.
◆ Hogyan defi niálná az Oscar-díjat? Mekkora szerepet játszott a későbbi elismeréseiben?
– Az Oscar csupán azt jelzi, hogy néhány amerikainak tetszett a fi lm. Tehát nem olimpiai győzelem, hanem olyan elismerés, amely egy adott pillanatban egy adott filmnek szól. Rendezőként igazi presztízst ad, túlbecsülni azonban nem szabad.
◆ A Szigorúan ellenőrzött vonatokat 1967-ben mutatták be Amerikában; a hírt, hogy Oscarra elölték, a NewYork-i repülőtéren tudta meg.
– Meghívtak a fi lm amerikai bemutatóira, s valóban a reptéren közölték velem, hogy az öt legjobb külföldi alkotás közé sorolták. Akkor még nem tudtam, hogy ez mit jelent, csak később fogtam föl, miután találkoztam Norman Jewisonnal, aki két jelölést kapott a Forró éjszakákért, és nyert is mindkét kategóriában. A filmnek Chicagóban, Washingtonban, New Yorkban és Los Angelesben volt ünnepi bemutatója. Mindenütt zsúfolt ház, ünneplés. Jólesett, mégsem maradtam ott, gyorsan visszarepültem Prágába. Los Angelesbe, az Oscar-gálára újból ki kellett repülnöm. Teljesen zöldfülű voltam, tapasztalatlan, nem igazán értettem, mi zajlik ilyenkor, csak azt láttam, hogy a fi lm nagyon tetszik a közönségnek. Az amerikai rendezők elfogadtak, sőt, úgy tekintettek rám, mint John Fordra. King Vidor személyesen gratulált. Hitchcock az otthonában fogadott, s mert akkor még nem tudtam angolul, csak a tolmács szavaiból következtethettem arra, mekkora elragadtatással beszél a filmemről. Iszonyú zavarban voltam. Az Oscar-gálára mind az öt jelölt felkészült. Én is megtanultam egy mondatot: I’m very happy that Americans like czech films. Nagyon boldog vagyok, hogy az amerikaiak szeretik a cseh filmeket. Ennél többre nem voltam képes. Danny Kay, az ismert amerikai komikus viszont, aki az est műsorvezetője volt, összekeverte Csehszlovákiát Jugoszláviával. Kibontotta a borítékot, és azt mondta: The winner is Yugoslavian film… mivelhogy valóban volt egy jugoszláv fi lm a versenyben. Rendezője rögvest elindult a színpad felé, s csak miután Danny Kay befejezte a mondatot, és kimondta a fi lm címét: Szigorúan ellenőrzött vonatok, vált holtsápadttá. Lóvá tett jugoszláv kollégám majdnem agyvérzést kapott. Az Oscar átvétele után a színpad mögé kísértek, s egy kisebb pódiumra állva fotósok és újságírók hada kérdezett, de minden kérdésre Danny Kay nyomta le a maga előre betanult show-ját. Én meg csak feszengtem, mindvégig, mint egy szűzfiú, vagy inkább mint a díjazott filmünk vasutas fiúja. A fogadásra már nem mehettem, nem számoltunk azzal, hogy nyerünk, és az aznapra váltott retúrjeggyel visszarepültem Prágába. Egyébként magát a díjat vissza kellett adnom, hogy rávéshessék az adatokat. Ez mindig így van, hiszen a szavazás eredménye titkos, aznap este, a színpadon derül csak ki. Postán küldték utánam. Jött a csomag, szállítólevéllel, s az volt ráírva: Oscar, 1 darab. Itthon, pár nappal később fogadott a kulturális miniszter és a köztársasági elnök, állami kitüntetést ígértek nekem is, Hrabal úrnak is. A fi lm azonban itthon nem aratott osztatlan sikert. A szovjet megszállás után került a mozikba és a tankok megbuktatták. Akkoriban ugyanis mindenki a politikai helyzettel volt elfoglalva. Nem nagyon érdekelte az embereket egy ilyen fanyar komédia.
◆ Hova került a szobrocska, miután a postán átvette?
– Sokáig a ruhásszekrény aljában lapult. Édesanyám rakta oda, egy rongyocskába bugyolálva, nehogy lába keljen. Folytonosan attól félt szegény, hogy ellopja valaki. Később a szekrény mögé, majd a pincébe rejtette el. Sokszor nem tudtam, aktuálisan hová rejtette az anyám. Tény, hogy nálunk az Oscar-nak nem volt nyugta, valami miatt egyre csak vándorolt a lakásunkban, a pincétől a padlásig. Közép-Európa. Ha látni akarta valaki, előbb meg kellett találni.
Cím: Jiri Menzel – Trabanttal a Hiltonig – Szabó G. Lászlóval beszélget Jirí Menzel Kiadó: Kaligram Megjelenés: 2011 Műfaj: Publicisztika Oldalszám: 200
