„Kísért, még mindig kísért a sokféleség…” A több ezer képet festett festőnő, aki egész életében fiatalon elhunyt első férje, Vajda Lajos életművének megismertetésén dolgozott. Vajda Júlia festő 100 éve született.
Trencsénben látta meg a napvilágot Richter Júlia néven 1913. szeptember 10-én. Pozsonyból húszévesen költözött Budapestre, ahol festészetet kezdett tanulni. Vajda Lajossal 1935 őszén találkozott az Iparművészeti Főiskolán. Az ő tanácsára hagyta félbe a főiskola textilstúdiumát, és festőként képezte tovább magát. Aba-Novák Vilmos volt a mestere, az ő szabadiskolájában tanult, illetve a Képzőművészeti Főiskola esti tagozatán Varga Nándor Lajosnál.
1938 januárjában összeházasodtak, ekkor Vajda Lajos 30, Richter Júlia 25 éves volt, és a továbbiakban a Vajda Júlia nevet használta. Gyermekük nem született, amit szegénységük mellett férje egészségi állapota magyarázhat. Házasságkötése után Vajda Lajost apja anyagilag már nem támogatta, mondván, aki megnősült, az álljon a saját lábára. A festőművész ezért a trükkfilmstúdióban rajzolt heti 30 pengőért, felesége pedig varrást vállalt. Vajda fiatalon, 1941-ben hunyt el. (Vajda Lajosról lásd Hírlevél 2013. 32. hét.)
„Kísért, még mindig kísért a sokféleség… Azok közé a festők közé tartozom, akik csaponganak, engednek az ihlet és az ötlet impulzusainak, a kép stílusával nem törődve” – írta magáról egyik füzetében.
Vajda Júlia kezdettől fogva kísérletező festő volt, az újítással soha nem hagyott fel. Csaknem háromezer munkájára sokoldalúság és változatosság jellemző, a vonalak, a színek és a fények egyaránt megihlették, készített festményeket, grafikákat, fotómontázsokat és kollázsokat.
A szentendrei fiatal művészek többségéhez hasonlóan a szerkezetet hangsúlyozta, de oldottabban, pasztellszíneket használva, főként önarcképeket és csendéleteket készített. Az Európai Iskola megszűnése után második férjével, a szobrász Jakovits Józseffel, valamint Bálint Endre festővel és családjával együtt egy Rottenbiller utcai közös társbérletbe kényszerült. Ebben a lakásban alakult ki Vajda Lajos művészetének ápolására egy európai színvonalú szellemi kör és műhely, amelynek több tagja, mint például Bálint Endre festőművész, Kurtág György és Ligeti György zeneszerző, Mészöly Miklós író a magyar kultúra meghatározó alakjai lettek. 1948-ban festette meg az addigi törekvései összefoglalásának tekinthető Szentendrét.
1948 után a művészeti nyilvánosságból kiszorulva keveset alkotott, de a Vajda-hagyatékot is őrző Rottenbiller utcai lakása évtizedeken át a magyar alternatív művészeti törekvések egyik műhelye volt. Svédországi tartózkodása során (Lund, 1956-1957) kezdte el a növényi hajszálcsövekre, kapillárisokra emlékeztető rajzainak, finoman ívelt formákat alkalmazó absztrakt képeinek sorozatát. A hatvanas évek első harmadától születtek meg szinte zenei hatású krétarajzai. Jelentősek a szürrealizmust a természeti formákkal párosító kollázsai is.
A hatvanas években másfél évet a francia fővárosban töltött, ahol személyes kapcsolatba került a kor nagy mestereivel, tevékeny részese lett a párizsi művészeti életnek. Az évtized vége felé „a lírai nőművész” szerepkörével gyökeresen szakítva, a tiszta színek harmóniája és ritmikája foglalkoztatta. A hetvenes évektől mértani szigorral szerkesztett, időnként groteszken geometrikus képeket alkotott. 1982. május 1–én hunyt el Budapesten.
2009-ben a Párizsi Magyar Intézetben állították ki műveit, bemutatták párizsi időszakának alkotásait is, amelyeken az André Breton és szürrealista köre által használt automatikus írással kísérletezett, továbbá konstruktivista festményeit, szén- és ceruzarajzait, grafikáit, valamint egy akvarelljét, összesen 25 alkotást, illetve korábban készült különleges kollázsait.
2011-ben a Nemzeti Színházban Szín címmel nyílt kiállítás műveiből. A tárlatot Az ember tragédiája színpadra állításával egy időben rendezték, a cím Madách színeire és Vajda Júlia festészetének színeire utalt.
