„Úgyse próbálod meg. A saját ügyeidet is csak ímmelámmal intézed, az utolsó pillanatban, lélekszakadva, az irodák, tisztviselõk, elõszobák puszta említésétõl kiver a hideg.”
„Ez az a könyv, amelyben a nyolcvanas évek elején igyekeztem megírni, hogy voltaképp mi történt velünk, elérve vagy túllépve a krisztusi kort, mi lett a nemzedékemmel, a barátaimmal, a szerelmeimmel. Még nem voltam harminc, amikor nekifogtam. Harminchat éves lettem én, mire megjelent, 1986-ban.
Azóta mindig makacsul megakadályoztam, hogy a Félnóta újra kiadódjék (magvasnak vélt okaimról elő- s utószót írtam, akit érdekel, lássa ott). 1986 – vagy inkább ’85, akkor kaptam a második korrektúrát – óta nem olvastam. Most igen. Nagyon fölkavart. Ez persze mindegy. El sem tudom képzelni, hogy a harminc alattiak mit szólnak hozzá. Sok benne a számukra ismeretlen kifejezés, a géemkától a Konsumex dolláros boltig. Ám e fogalmak nem lényegesek.
A regénynek a hatvanas évek magyar történelme és politikai viszonyai csupán a hátterét adták, semmilyen módon nem a témáját. A Félnóta a barátságról, a szerelemről, az árulásról, a gerincről, a szolidaritásról és hűségről szól. Gondolom én. Másként: az ifjúságról. Az enyémről biztosan. A miénkről.” (a Szerző)
Részlet a könyvből a címre kattintva:
Mit szólna a Magyar Nemzeti Bank illetékes ügyintézõje, ha õ azzal a kéréssel fordulna hozzá, hogy a devizaszámláján levõ összeget (kétezer-százötvennyugatnémet márkát, a tavaszi holland turnéról hozta haza) postázzák Addisz-Abebába, az éhezõknek. Nehéz volna nyélbe ütni, kezdjük ott, hogy devizát külföldinek nem adhatsz ajándékba, csak rendkívüli banki engedéllyel, továbbá a számládon nyilvántartott pénzt az érvényes szabályok szerint kizárólag külföldi utazásra (nyugati országok) vagy valutabolti vásárlásra (Konsumex) használhatod föl. El tudná-e érni Kábé latba vetvén minden összeköttetését –, hogy márkái Etiópiába jussanak?
Úgyse próbálod meg. A saját ügyeidet is csak ímmelámmal intézed, az utolsó pillanatban, lélekszakadva, az irodák, tisztviselõk, elõszobák puszta említésétõl kiver a hideg. Meg aztán… sokra mennének a te nyavalyás márkáiddal, amikor Anglia sok millió dolláros küldeménye arra sem elég, hogy a terhes asszonyokról és az újszülöttekrõl gondoskodjanak.
