Vajon ki örökítette meg a legtökéletesebben az Orléans-i szűz történetét: Schiller, Walter Braunfels vagy a 200 éve született Guiseppe Verdi?
Írókat, zeneszerzőket, rendezőket ihletett meg alakja, elég Schiller Orléans-i szűz című művére, Verdi operájára gondolni. Jeanne d’Arc történetét három izgalmas változatban kínálják a július 19-én kezdődő Salzburgi Ünnepi Játékokon a fesztiválközönségnek: Schiller romantikus drámáját, Walter Braunfels 20. századi zeneszerző operáját és Verdi Giovanna d’Arco című zenedrámáját, utóbbit Anna Netrebkóval a főszerepben tűzik műsorra.
Szent Johanna három változatban
A Deutsches Theater Berlinnel koprodukcióban színre kerülő Az orleans-i szüzet az ismert rendező, Michael Thalheimer viszi színre, aki azt a kérdést tartja alapvetőnek a fesztivál honlapja szerint, hogy: ki az a Jeanne d’Arc? Schiller színműve ugyanis történelmileg pontatlan, az ő Johannája harcos, aki dicsőséggel a csatatéren hal meg. Szemben a valósággal: bár a Franciaország és Anglia közti trónviszályban a katonák élére állt, Jeanne nem ölt, és miután boszorkánysággal vádolták, megégették.
A salzburgi Landestheaterben a július 28-i premieren Kathleen Morgeneyernek kell azt az egyszerű parasztlányt életre keltenie, akinek a lelkében az üdvösség vágya és a hazája iránti szeretet kél versenyre.
Walter Braunfels a weimari köztársaság idején Richard Strauss és Franz Schreker mellett a legsikeresebb zeneszerzők közé tartozott, Fritz Busch, Hans Knappertsbusch, Otto Klemperer, Bruno Walter és más híres karmesterek vezényelték a műveit.
A náci hatalomátvétel után azonban műveit betiltották, kölni főiskolai állásából felmentették. A Bodeni-tó melletti Überlingben telepedett le. Operájának szövegkönyvét maga írta, az 1431-es periratok alapján. Az 1943-ban komponált darabot 2001-ben Stockholmban jóval a szerző halála után (1954) koncertszerűen adták elő, majd 2008-ban Berlinben játszották.
A késő romantikus stílusú zene a háború utáni avantgárd zenei életben nem volt elég „cool” – írja a fesztivál honlapja. 2010-ben azonban Manfred Honeck „felfedezte”, és Juliane Banséval a címszerepben lemezre vette. A CD 2011-ben elnyerte az Echo Klassik díjat a világpremier kategóriában. Honeck vezényli az augusztus elsejei salzburgi előadást, amelyben ismét Juliane Banse lesz Jeanne.
A 19. században az újjászerveződés, a risorgimento korszakában Jeanne d’Arc alakja több itáliai komponistát – például Pacinit, Vaccait – is megihletett. A 200 éve született Verdi számára Temistocle Solera írt szövegkönyvet Schiller drámája alapján. Ebben az operában erotikus szenvedély ébred a szűzben VII. Károly francia király iránt. Solera azért alakította így a librettót, hogy a szoprán csillagnak, Erminia Frezzolininek kedvezzen. Verdi pedig 1844-45-ben szélesen áradó dallamokat komponált, sok finom díszítéssel. Bár az Ernanival és a Nabuccóval Verdi már újítónak számított, a Giovanna d’Arcóval visszatért a melodrámák világába.
Frezzolini méltó utódja, Anna Netrebko játssza Giovannát, Giacomót, az apját Plácido Domingo énekli, VII. Károlyt pedig Francesco Meli. Paolo Carignani vezényli az augusztus 6-i premiert.
