Senkinek nem szükséges bemutatni. Ő a kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedően sokoldalú, kiváló és szórakoztató alkotója. Parti Nagy Lajos Papírdal című verse a humor és a valóság találkozása.
Parti Nagy Lajos költőként kezdte pályáját. 1982-ben jelent meg első kötete, az Angyalstop, négy évvel később a második, amely Csuklógyakorlat címmel látott napvilágot. Mint minden írásában, a versesköteteiben is tetten érhető a szerzőnek a nyelvi játékok és a nyelvi humor iránti fogékonysága, amely az 1990-es Szódalovaglás című verseskötetben teljesedett ki.
És mert letagadhatatlan sajátja a játékosság, a könnyen felismerhető humor, a nyelvi „furcsaságok” megjelenése, mely ritka széles ötlettárral bír, ezért akarva akaratlanul is elgondolkodtat: „tényleg azt akarta írni a költő, amire gondolunk?”. Az Esti kréta címet viselő kötetben megjelent Papírdal című vers mindent tartalmaz, mit szó- és betűkészlet adhat. Rímei kiáltanak felénk, ezért azonnal magunkévá tesszük, egybecsengésük egyszerre hívják fel a figyelmet a dallam megjelenésére és a szembetűnő tartalom különbözőségére: „Toll fut, futol, leszen papírdal, / a margóig se bírja pírral” és „Toll fut, futol, zizeg a rosttoll, / masé leszel majd papirostól,”.
Ki a megszólított? Kihez írta a költő a versét? Vegyük magunkra? Taszítsunk vagy azonosuljunk? Nézzünk szembe a ténnyel, hogy a húsodba irdaló lapszél örökké összetartozik, így egyértelműen valami olyasmit mutat be, ami különbözik és elválasztható a papírtól, és elvisz egészen a tömött lelencházig.
És még csodálkozunk, hogy Parti Nagy Lajost éppen a nyelvben megbújó végtelen lehetőségek kihasználásáért és új jelentésű szóösszetételek létrehozásért ismerték el az idén Kossuth-díjjal?
Parti Nagy Lajos: Papírdal
Toll fut, futol, leszen papírdal,
lapszéle él, húsodba irdal,
lovatlanul lovagi torna,
a tortakésen vércsatorna.
Toll fut, futol, zizeg a rosttoll,
masé leszel majd papirostól,
s ha lesz, ki pépből kifehérít,
nem verset ír, mint rajtad én itt.
Toll fut, futol, pufog a flaszter,
volt kőolaj, hogy mondja azt el?
kéken, hanyatt, lehengerelve,
volt ősmadár, madár szerelme.
Toll fut, futol, karistolódik,
fehérre fehér rajzolódik,
üres nyomát a nyom megőrzi,
libákon egyszer visszabőrzi.
Toll fut, futol, leszen papírdal,
a margóig se bírja pírral,
a dátumig: ezerkilencszáz…,
utána csönd, tömött lelencház.
