„Küldöm a szívemet szivedre / Óráiban borzalomnak, / Hátha mégis odatalál, / Ahol egyetlen helyet kaphat, / Hol tán mégis pihenne.” Ezen a héten a 141 éve született Ady Endre megindító vallomását ajánljuk.
Ady Endrének 1899-ben jelent meg első verseskötete; nem keltett feltűnést. Az 1906 januárjában Budapesten megjelenő Új versek már igen – a magyar irodalom történetében új korszak kezdődött. Ady ettől kezdve haláláig a magyar költészet vezéregyénisége volt. Sok volt a híve, sok volt a rosszakarója, de költészetének súlyát és hatását senki nem tagadta. Ady szívét többször megérintette a szerelem, azonban Léda után egyedül Boncza Bertának tudta teljes önmagát átadni.
A betegséggel, alkoholizmussal terhelt mindennapok mögött mindvégig a magánéletbeli boldogság utáni vágy és a világ embertelenségével való szembesülés mozgatta Adyt. A népdalt idéző Cifra szűrömmel betakarva című vers elrugaszkodik a népdal eredeti mondanivalójától: Ady számára világossá vált, hogy a szerelmi béke, a harmónia és az egymásra találás boldogságánál is fontosabb a béke: „Hátha mégis odatalál, / Ahol egyetlen helyet kaphat, / Hol tán mégis pihenne.”
Ady Endre, akinek nagyszabású lírája forradalmasította a 20. század magyar költészetét 1877. november 22-én született Érmindszenten és 1919. január 27-én halt meg Budapesten.
ADY ENDRE: CIFRA SZŰRÖMMEL BETAKARVA
(Kicsi Csinszkámnak küldöm.)
Szerettem volna, hogyha untat
Bolondulása a Földnek,
Ez a nagy vér-lakodalom,
Cifra szűrömmel betakarni
Vihar elől magunkat.
Be jónak indult ez a játék,
De közben szinte mi kedvünkért
Kitört az égi háború,
Fájva, sivítva és cikkázva:
Átok ez, vagy ajándék?
Küldöm a szívemet szivedre
Óráiban borzalomnak,
Hátha mégis odatalál,
Ahol egyetlen helyet kaphat,
Hol tán mégis pihenne.
Be nagyon rettent ez a várás
Be méltatlan is a mi sorsunk:
Tépett szép ember, kiket rosszkor vett
Elő a megkivánás.
(1915)
