„Mikor mindenek vesznek, tűnnek. / Tarts meg tegnapnak, tanuságnak, / Tarts meg csodának avagy bűnnek.” Ezen a héten a 99 éve elhunyt Ady Endre gyönyörű versét ajánljuk.
Ady Endre egész életművét tekintve, talán Petőfi óta nem született ilyen teljes, kötetről kötetre komponált lírai életmű. Erre már Schöpflin Aladár is rámutatott: „Sokaknak feltűnt, hogy Ady versei, ha kötetben egyfolytában olvassák, nagyobb hatást tesznek. A könyvnek súlya nagyobb, mint az egyes versek súlyának összege. Ez arra figyelmeztet, hogy Ady költészete nem csupán a verseknek bizonyos tömege, hanem ennél több; költői önéletrajz.” (A magyar irodalom története a XX. században. 1937.)
Ady rátapintott a magyarság sebeire, és könyörtelenül kitakarva azokat, merészen kiállt igazáért, nyíltan, már-már szemérmetlenül feltárulkozott, vallott szerelmeiről, miközben a titokzatosság magányában félt és féltett.
Ady Endre, akinek nagyszabású lírája forradalmasította a 20. század magyar költészetét 1877. november 22-én született Érmindszenten és 1919. január 27-én halt meg Budapesten.
ADY ENDRE: DE HA MÉGIS?
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dulásban.
Mikor mindenek vesznek, tűnnek.
Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
Tarts meg csodának avagy bűnnek.
Mikor mindenek futnak, hullnak,
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Tarts meg engem igérő Multnak.
Tarts meg engem, míg szögek vernek,
Véres szívemmel, megbénultan,
Mégiscsak tegnapi embernek.
Karolsz még, drága, kicsi társam?
Jaj nekem, jaj, ezerszer is jaj,
Ebben a véres ájulásban.
De ha megyek, sorsom te vedd el,
Kinek az orkán oda-adta
A te tűrő, igaz kezeddel.
