„Itt jött rám a Karácsony, / Rám, a kesely arcú pogányra, / Itt jött rám a Karácsony / Gyermekségem falujában” Ady Endre lírai vallomásával köszöntünk mindenkit karácsony ünnepének alkalmából.
„Édes Ernőm, Fenyő táviratára több napos, ágybanfekvő betegségem ide vagy oda, elküldöm, amit így betegen írni tudtam. Három vers, de – hiszem – nem is beteg versek” – írta Osvát Ernőnek december 28-ai keltezéssel Érmindszenten Ady Endre.
Talán mindent elmond a költő karácsonyhoz, személyes érzelmeihez, jövővel kapcsolatos kételkedéseihez kapcsolódó gondolatairól Földessy Gyula Ady minden titkai c. kötetében olvasható történet a vers keletkezéséről:
˃˃Naplószerű versfüzérről lévén szó, Ady pontosan megadta a három egymáshoz lazán kapcsolódó vers keletkezési idejét: dec. 25., 26., 27. és helyét: Érmindszent. Hatvany részletesen beszámol arról, hogyan ösztönözte Adyt ilyen verses napló írására:
„Emlékszem, hogy egyik ilyen beszélgetésünk folyamán Max Dauthendey német költő világkörüli útjáról megírt verses naplóját mutattam Adynak. Dauthendey a jegyirodát, hajót, vonatot, szállodát, az utazó mai ember minden állomását, örömét, bosszúságát írja meg a könyvben, mely az aprólékos leírásokból tengeri és tengerentúli tájak leírásáig, népek, emberek, lelkek rajzáig emelkedik fel.
– Ez a mai ember eposza. Lírai eposz. Ilyet kéne írnod…
Még ma is látom Ady kezében a nagy sárga könyvet, melyet egy-két percig ide-oda forgat:
– Naplót kellene írnod az év minden napjáról. Egy év története. Ez volna a te eposzod.
Adynak tetszett az idea. Megígérte, hogy megírja a naplót.
Midőn e beszélgetésünk után hazatért Érmindszentre, december 25., 26. és 27. jelzéssel három naplójegyzet jelzi, hogy emlékezett e beszélgetésre.”˂˂
ADY ENDRE: EGY MEGÍRATLAN NAPLÓBÓL
(1908)
Dec. 25.
Itt jött rám a Karácsony,
Rám, a kesely arcú pogányra,
Itt jött rám a Karácsony,
Gyermekségem falujában
S azt hitte, hogy megtérít,
Hogy szépen visszaingat.
Dec. 26.
Talán-talán jobb volna
Mégiscsak visszaesni,
Betegen is a Krisztust,
A régi Krisztust keresni.
Talán-talán jobb volna,
Mint lelkem keserülni:
Krisztus előtt, templomban,
Úgy, miként régen, leülni.
Talán-talán jobb volna
Most a faluban, itten,
Fájó haraggal szólni:
Hajh, mégiscsak élsz te, Isten.
Dec. 27.
Ez már nem is Karácsony
S kinek mi köze hozzá,
Embernek vagy Istennek,
Hogy én mint fogok élni,
Vagy én mint fogok halni?
Békesség az Istennek,
Békesség az embernek,
Békesség a halálnak,
Békesség mindeneknek,
De nékem
Maradjon a háborúság.
(Érmindszent, 1908)
