„Kossuth népe, Petőfi népe, / Ma március van, ha tudod, / Ha nem tudod, óh, meg ne kérdezd / Urad, bíród, sorsod, köszvényed: / Kegyelmes Franz von Kossuthot.” Ezen az ünnepi héten Ady Endre versét ajánljuk.
Gyűlés a Nemzeti Múzeum előtt, 1848. március 15. (Fotó: BTM/Wikimedia)
Ady forradalmi – vagy az általa gyakrabban használt kifejezéssel „forradalmas” – költészete tulajdonképpen politikai publicisztikájának folytatásaként és kiteljesedéseként értelmezhető.
Költészetének értékéről már életében is heves viták zajlottak, és ezek a viták halála után is újra meg újra fellángoltak. Egyedi költői stílusa, szenvedélyes érzékisége és forradalmi szellemisége miatt már életében sok támadás érte. Halálát követően pedig ismét két szélsőséges vélemény jelent meg: egyesek túlzó módon magasztalták, míg mások az erkölcs rombolásával és a nemzet elárulásával vádolták. Ady miközben imádta és védte a magyar hazát, határozott hanggal kritizálta.
Ady valójában egy jelentős hagyományt visz tovább, hiszen a XIX. századi – Magyarországon elsősorban Petőfihez köthető – forradalmi látomásköltészetben a forradalom sokszor az Írás beteljesüléseként jelenik meg.
ADY ENDRE: KÖSZVÉNY-ORSZÁG MÁRCIUSA
Március-Isten keresésre
Indít ma minden friss szelet:
Volt egy ország valaha, régen,
Negyvennyolcnak nagy idejében
S ez a szép ország elveszett.
Az élén jártunk a világnak,
Micsoda áldott, nagy tusák,
Föltört a hunn szívből a láva,
Mi voltunk a világ Japánja
Akkor s maga az – Ifjuság.
Nép volt az és nem rongyos horda,
Az márciusban nem aludt:
Sziken nőtt piros csoda-rózsa.
Bámult is a vén Európa.
Rómák lettek a hunn faluk.
Mennyit tudtunk és mennyit mertünk.
Bús egek, hát mi lett velünk?
Barmok, akik mindent megszoknak,
Helótái puhult latroknak:
Ezek vagyunk, ezek leszünk.
Grófok hű nyája, Köszvény-ország,
Pupákok, senkik és vakok,
Új ifjaink bódítva állnak,
Mária-zsoltárt kornyikálnak
S lesik az úri abrakot.
Sodomás bölcs, komisz, vén kasznár,
Pimasz pap, lelketlen cseléd,
Mágnás-úr, zsivány oltja, oltja,
Hogy föl ne csapjon nagy-lobogva,
A régi március hevét.
Bús Hunnia, podagra-nemzet,
Kis Köszvény-ország, baj vagyon:
Ma március van. Csúzod óvjad,
Húzd magadra a takaródat,
Szelek járnak víg hajnalon.
Kossuth népe, Petőfi népe,
Ma március van, ha tudod,
Ha nem tudod, óh, meg ne kérdezd
Urad, bíród, sorsod, köszvényed:
Kegyelmes Franz von Kossuthot.
