„Nézz, Drágám, rám szeretve, / Téged találtalak menekedve / S ha van még kedv ez aljas világban: / Te vagy a szívem kedve.” Ezen a héten Ady Endre szerelmes versével a 125 éve született Boncza Bertára emlékezünk.
„Nem tudtam, lesz-e szerepem, és ha lesz: milyen lesz ez a szerep az Ady életében? Ilyen, irodalomtörténetileg rendezett elképzelése az én jövőmnek soha nem volt. De ott, akkor semmilyen elképzelése sem lehetett a jövőmnek senkivel sem. Legkevésbé Adyval, akit nem is ismertem.”
A romantikus és álmodozó Boncza Berta 1911-ben írt először rajongó levelet a Léda-szerelemből épphogy kigyógyuló Adynak, aki kezdetben hűvös és óvatos távolságtartással viszonozta az érdeklődést. A lumpolást szerette volna felváltani egy biztonságos kapcsolattal, otthonra és megértő asszonyra vágyott-e a költő? Az apai tiltás és a korkülönbség, valamint saját kételyei ellenére Ady Endre 1915-ben feleségül vette Boncza Bertát.
Csinszka egy beteges, alkoholmámortól függő Adyt kapott férjnek, Ady pedig minden fennálló probléma ellenére megtalálta múzsáját Csinszkában, s tőle szokatlanul gyengéd, melegséget sugárzó szerelmes verseket írt feleségének. A Csinszka-versek többnyire az életet jelentő szerelmet írják körül, miközben az életpályát is összegzik: „Nézz, Drágám, kincseimre, / Lázáros, szomorú nincseimre / Nézz egy hű, igaz élet sorsára / S őszülő tincseimre.”
Boncza Berta 1894. június 7. született Csucsán és 1934. október 24-én hunyt el Budapesten.
ADY ENDRE: NÉZZ, DRÁGÁM, KINCSEIMRE
(Kicsi Csinszkámnak küldöm)
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre,
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.
Nem mentem erre-arra,
Búsan büszke voltam a magyarra
S ezért is, hajh, sokszor kerültem
Sok hajhra, jajra, bajra.
Jó voltam szerelemben:
Egy Isten sem gondolhatná szebben,
Ahogy én gyermekül elgondoltam
S nézz lázban, vérben, sebben.
Ha te nem jöttél vóna,
Ma már tán panaszló szám se szólna
S gúnyolói hivő életeknek
Raknak a koporsóba.
Nézz, Drágám, rám szeretve,
Téged találtalak menekedve
S ha van még kedv ez aljas világban:
Te vagy a szívem kedve.
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre
S legyenek neked sötétek, ifjak:
Őszülő tincseimre.
(1917)
